Bagi Iván egyedül konzumált a Jack Daniel's BBQ partiján, lehet, hogy éppen ezért örült a társaságunknak, még arra is futotta, hogy magánéletében vájkáljunk. Legutóbb azt hallottuk, hogy örökbefogadáson törik a fejüket Gizellával, de ezen a téveszménken finomított egy kicsit a humorista. "Hát ez egy bonyolult dolog. Igaziból az van, hogy én szeretném elsősorban és nem most, hanem öt éven belül esedékes ez a dolog. És egy gyereket szeretnék örökbefogadni. Most már 31 éves leszek, szeptember 6-án. A párom ízlelgeti a dolgot, még ez nem vált közös kívánsággá, de talán ő is szívesen örökbe fogadna. Ez egyelőre egy személyes célkitűzés."
Ismét egy Bagi könyv a piacon
Bagi azt is elárulta, hogy azért határozta meg öt évben a gyermekkel kapcsolatos terveit, mert szereti "tolni-halasztani" a dolgokat. "Most még úgy érzem, éretlen lennék ebben a pillanatban arra, hogy egy gyereket fogadjak örökbe." Az adoptálás mellett azért döntött a humorista, mert úgy érzi, rajta is ez segített. "Engem is örökbe fogadtak, jókor, jó pillanatban, még időben. Mindenki azt állítja, ha tízéves koromban nem fogadtak volna örökbe, akkor most nem itt lennék, hanem valami nagy áruháznak az áruelosztójában vagy nem tudom hol. Az is biztos jó lenne, de valószínűleg nehezebb dolgom lenne, mint most."
A grafomán vicces fiú újabb könyvet ír és még a régieken is dolgozik egy kicsit. "Sajnos, nem kevés hiba csúszott be a könyvekbe, különböző hanyagságok miatt. Egyrészt rövid volt a határidő. Volt olyan, hogy némelyik könyvre csak egy hetem volt, illetve nem tudtam normális korrektort szerezni, úgyhogy azokat szeretném kijavítani, újradigitalizálni. Még egyet szeretnék hozzácsapni, így ezer oldalas könyv lesz, az összes többivel együtt. A legújabbnak az lesz a címe, hogy Kiszorított élet és utána egy ideig most biztosan elnémulok, mert valahogy kiírtam magamból mindent. Nem igazán van mondanivalóm, tehát alkotói válságban szenvedek."
Fordítsuk komolyra a szót
A könyv apropóját az szolgáltatta, hogy a művész szembesült az álmok nélküli felnőtt léttel és ez nagyon megihlette. "Nagyon sok embertől hallom, hogy régen még zongorázott, régen még ezt csinálta, azt csinálta és ma meg már semmit. Úgy tűnik nekem, hogy az emberek tizenhat éves korukig fogékonyak. Utána olyan menthetetlenül elmúlnak a dolgok és pont az élet tűnik el az emberekből. Ez egy nagyon bonyolult dolog. Bennem nem tudom, hogy megvan-e, de talán igen. Én is szenvedek attól, hogy az ember élni akar és nem tudja, hogy hol találhatja meg az életet. Mindig kívül keresi, mindig másoktól várja, másokkal akarja kifejezni magát, közben pedig belül van a béke, meg az igazi nyugalom."
Mielőtt halálra ittuk volna magunkat bánatunkban, az iskola kegyelemteljes állapotára tereltük a beszélgetést. Abban megegyeztünk, hogy aki szerencsés, megússza megaláztatás nélkül a diákéveket és csak utána szembesül a való világgal. Hogy miért tűnnek el az álmok, arra Bagi Iván sem tudott választ adni. "Erre szeretnék rájönni. Ezt még én sem értem teljesen." Reményeink szerint a most íródó könyv végére a szerző meg tudja válaszolni a magának is feltett kérdést.