Érdekes utat jársz be a Megasztárban.
Én tettem izgalmassá magamnak. Annak nagyon örülök, hogy a közönség egyszer csak elkezdett meghallgatni.
Korábban jellemző volt, hogy többször kellett ahhoz hallani téged, hogy megismerjenek és megkedveljenek?
Én vendéglátóztam. Nem szeretem ezt a szót, ki nevezhette el így? A zenei szakmának az egyik legnehezebb része. Aki nem hiszi, próbálja ki. Hihetetlen, hogy mennyit kell bírni technikailag, szellemileg, fizikailag, nagyon nagy meló. Tudom, hogy azok az emberek, akik a popszakmában befutott sztárok, felnéznek azokra az emberekre, akik hajóznak.
Valóban?
Úgy hiszem. A vendéglátózás nekem erőt, rutint, technikát adott, viszont ami a műfajhoz kell, az egyszerű, szimpla éneklés. Aki éppen vacsorázik, nem különösebben kíváncsi egy művészi teljesítményre. Ha felnéz a tányérjából, persze látja, csodaszép az énekeső, szép a ruhája, a frizurája, a hangja gyönyörű. Egyébként sokkal jobban érdekli a kaja. A Megasztárban nagyobb hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az előadás művészi színvonalú legyen.
Visszatérhetünk a hajózás lelki oldalára?
Lehet komolyan kötődni ehhez az élethez. A mai napig megvan a zenekarom, a Pannonia Express. Ezt a zenekart illik ismerni.
Ismerem, Horváth Charlie volt a frontembere.
Volt egy olyan időszak, amikor a legjobb zenekar volt az országban. Charlie tizenhét évig járt a csapattal Skandináviába. Azt az időszakot örökíti meg a Skandináv éjszakákban. A mai napig nagyon jó barátságban vagyok Charlie-val. Terveztük, hogy együtt fellépünk, vagyis hogy lehetőséget kapok én is a koncertjén. Ezen kívül volt egy másik zenekarom, a Ton Ton Phoenix, erre is büszke vagyok, nagy szerelem.
Akkor miért hagytad abba a hajózást?
Ez nem olyan egyszerű. Mindig a tűz közelében voltam, sokféle produkcióban. Sok helyen felléptem, színházakban, sztárkeresőkön bemutatkoztam, de sosem jött oda hozzám senki, hogy ’Anikó, beléd fektetek sok pénzt, fogyjál le, alakítsd ki a stílusod, találd ki az imidzsed, hogy az legyen a legkevesebb, hogy milyen hangod van”. Sajnos sosem jött olyan szakember, aki segített volna abban, hogy kitörhessek. Tizenkét éve lakom Budapesten, segítettem a szüleimnek, akik már sajnos meghaltak. Nem volt hátterem, amelyik lehetővé tette volna, hogy legalább az albérletre ne kelljen minden hónapban gyűjtenem.
Úgy tudom, a hajókon jól lehet keresni.
De ha hajózol egy meghatározott ideig, akkor óhatatlanul kiesel az itthoni folyamatokból. Amikor hazajöttem az összegyűjtött pénzemmel, feléltem néhány hónap alatt, mert nehéz volt munkát szerezni. A lakhatáson és a kaján kívül egy nő nagyon sok pénzbe kerül.
Gyakran megemlíted a fogadott szüleidet. Ők miben tudnak segíteni neked?
Ők a volt barátom szülei, akivel nyolc évig voltunk együtt. Én ruháztam rájuk ezt a nevet. Felnéznek rám, imádják a hangomat, tudják, milyen tehetséges vagyok. Elfogultak velem, nekik köszönhetem, hogy jelentkeztem a Megasztárba.
Az alapján, amit elmondtál, azt hittem, egyértelmű volt, hogy jelentkezel.
Nem is gondoltam rá. Tavaly áprilistól augusztusig a hajón voltam. Épp volt pénzem, semmi gondom nem volt, és Kati néni a kezembe nyomta a dátumot, hogy „itt van, tessék meghallgatásra menni a Megasztárba!” Ráértem, elmentem, tetszettem a zsűrinek. Gondolkodnom onnantól kezdve kellett, hogy elém tették a szerződést. A kérdés az volt, hogy hajó, vagy a műsor?
Műsor.
Úgy gondoltam, ez az utolsó esély, hogy kilépjek a vendéglátóból. Azt gondolják az emberek, nekem könnyű lehet hetente egyszer színpadra lépni, pedig ugyanúgy izgulok, mint akik először vannak színpadon. Teljesen más egy milliós nézettségű műsorban énekelni.
A Megasztár hatására változott a szakmai megítélésed a korábbi zenésztársaid körében?
Nincs arra lehetőségem, hogy tapasztaljak bármiféle változást, annyira el vagyunk foglalva a döntőkkel. Néha telefonon keresnek a zenésztársak, hogy szeretnének jönni élőben meghallgatni a koncerteken, csak nem tudnak ott lenni, mert a zenészek szegények. Nem élnek meg a gázsikból, nagyon szomorú. De nem érdekel, ha addig élek is, az élő zenét fogom előtérbe helyezni. Ha egy énekes elmegy playbackelni, többet keres, mint amikor élő koncertet ad. Nekem a minőség a fontos, és hogy ne legyenek igénytelenek az emberek, hogy csupán a playbackkel megelégszenek.
Ez közel sem csak a közönség igényén múlik.
Kétségtelen.
Lemondtál arról, hogy rövid idő alatt sok pénzt keress?
Megmondom őszintén, hogy volt olyan fél évem, amikor ingyen énekeltem, csak hogy énekelhessek. Rengeteg munkát vállaltam nagyon olcsón, mert a produkció érdekelt. Sokan kihasználták a jóhiszeműségem. A jószívűségemet édesanyámtól örököltem. Azt sajnálom a legjobbam, hogy ő már nem lehet mellettem. Nem örülhet annak, hogy szerepelek az újságban. (Baktai Anikó elővesz néhány fényképet, és ezzel együtt témát vált). Szép élményeim vannak, ez itt például a Bahamák.
Láttál valamit azokból a helyekből, ahol kikötöttetek?
Mi az hogy? Csak nekünk volt időnk körülnézni, a pincérek sokat irigykedtek a zenészekre ezért. Bejártam a legszebb országokat. Ha úgy hozza az élet, lehet, hogy visszamegyek.
Vagyis mégsem szeretnél igazán kilépni. Van valakid, akit itt kell hagynod, ha újra elutazol?
Van. Meglátjuk. Annyit szeretnék csak erről mondani, hogy egy nőnek a legfontosabb, hogy lássa magát a kapcsolatában évtizedek múlva is.