Nagyon jó időszakban voltam modell. A kilencvenes évek előtt az export-import cégek – mint például a Hungarotex - irányították a divatot, és mellesleg egészen komoly dolgokat alkottak. Voltak tervezők, akik például Pierre Cardinnek terveztek. A modellek VIP-körülmények közt utaztak külföldre, bussiness-classon ültek a repülőn, ötcsillagos szállodákban laktak a külföldi munkáik alatt. Ennek a korszaknak a végét csíptem el”- emlékezett vissza Balassa Gábor, aki a nyolcvanas évek közepén kezdett modellmunkákat vállalni.
Totál félreértésben
Egy korábbi interjúnkban Náray Tamás divattervező sokkal kritikusabban beszélt ugyanarról az időszakról. Mint elmondta, a divatban akkoriban bebetonozott szokások voltak a jellemzőek, például az OKISZ-labor művészeti vezetőjének a barátnői tervezték a KGST-kollekciókat. A Divatintézet megbízásából pedig családanyák félállásban dolgoztak az új darabokon. „Totál félreértésben zajlott minden”- vélte Náray.
Amikor Balassa Gábort kértük, beszéljen a modellkedésének időszakáról, láthatóan lelkesebb volt. „A kilencvenes évek is jó időszak volt, a változások kora, amikor a modellek az utazásaik során megismerték, hogyan dolgoznak a külföldi ügynökségek. Ez nagy lehetőség volt a tapasztalatgyűjtésre. Itthon pedig minden ma létező divattervezővel volt szerencsém dolgozni. A 2000-es évek pedig arról szólnak, hogy most érik be az a generáció, aki a kilencvenes években tanult, már tőkét szerzett. Nemsokára lesznek híres magyar tervezők is”- mondta az egykori modell utalva arra is, hogy több hazai tervezőnek elindult már a nemzetközi pályája.
A magyar lányok nem vállalták
Miután befejezte a modellkedést, Balassa Gábor továbbra is a divatszakmában maradt, fotózással foglalkozott, majd fotóproducer lett. Létrehozta a Look Of The Year modellversenyt, amelynek egy ideig egyetlen konkurense volt, a Bonton Év Arca. A modellfelfedező versenyeket kilenc éven át, 2003-ig szervezte, és arról az időszakról már kritikusabban beszélt.
„Nem volt a magyar lányokban elég ambíció. Az volt az az időszak, amikor itthon már elég jól éltünk ahhoz, hogy egy csinos lány megtalálja a számítását másban is. Ha egy magyar lányt összehasonlítottunk egy szlovák, orosz, vagy román modellel, feltűnő volt, hogy ők mennyivel nagyobb ambíciókkal mentek a világ bármelyik pontjára, még akkor is, ha rizikós volt a siker. A magyar lányok nem vállalták a kockázatot.” Balassa szerint a hazai emberek a többi nemzetnél hajlamosabbak arra, hogy a honvágyukat hagyják elhatalmasodni, ha huzamosabb időt külföldön töltenek, de úgy véli, más oka is volt annak, hogy a magyar lányok nem szívesen próbálták ki magukat a nemzetközi divatszakmában.
Aki szívesen eltartotta
„Ha egy lány az átlagosnál csinosabb volt, akkor egyszerűen meg tudott ismerkedni egy olyan férfival, aki szívesen eltartotta. A nagyon fiatal lányokra gondolok, akik jobb életre vágytak, mint amit a családjuk biztosítani tudott a számukra, és ennek érdekében az egyszerűbb utat szerették volna választani. Az a lány ugyanis, aki alkalmas arra, hogy kiválassza egy nemzetközi modellügynökség és befektessen annak érdekében, hogy elindítsa a pályán, az 16-20 éves. Úgy vettem észre, ebben a korban máshogy gondolkozik egy lány, mint mondjuk egy 25 éves, akinek van elképzelése arról, hogyan irányítsa az életét, mi jó és mi rossz neki.”
Balassa úgy tartja egyébként, hogy egy nőnek az első ráncai megjelenéséig van lehetősége arra, hogy sikeres modell legyen, egy férfi azonban még ötvenéves korában is vállalhat modellmunkát. "A nők számára készült termékek – még az idősebb nők számára tervezett dizájner-brandek is - fiatal nőkkel eladhatók. Egy nő úgy gondolkozik: ha felveszem a Versace-ruhámat, akkor újra húszéves leszek. A férfiaknak szánt termékek azonban idősebb férfiakkal is eladhatók, mert egy férfi úgy gondolkodik: van egy jó karban lévő, korombeli idősebb férfimodellt, aki jó külsejű, és karizmatikus, akkor én ezzel szeretnék azonosulni.”
Ronda dolog, de ez a lényeg
Balassa Gábor elmondta, hogy járatos a reklámpszichológiában, a divatszakmabeli tehetségkutatás után a reklámiparban helyezkedett el, egy ideje éttermet is vezet. „Amikor elkezdtünk reklámmal foglalkozni, kreatív voltam, és a csapatommal készítettük például a Vodafone bevezető kampányát. Izgalmas munkáink voltak, de később be kellett osztani az időmet, és igyekeztem arra fordítani a cégünk energiáit, amivel a lehető legrövidebb idő alatt a legtöbb pénzt lehet keresni. Ez pedig a közterület. Egyszerűen adok-veszek, minél több ügyfelem van, annál több pénzt keresek. Ronda dolog, de ez a lényeg”- mosolygott Balassa.
A reklámszakemberről az utóbbi években ritkán jelent meg cikk, legutóbb az autóiról kérdezték az Autóhírek honlapján megjelent interjújában. Balassa a beszélgetésben elmondta, Ferrarit nem szeretne vásárolni, mert nem a magyar utakra való, és hamar elromlik, ahogyan a Jaguar is. A Porschéjével viszont nagyon elégedett. Megkérdeztük Balassa Gábort, ha a városba indul Porschéval, hol szokott leparkolni. „Nem a ház előtt, ahova érkezem, az biztos. A hátsó parkolóban állok meg, vagy a mélygarázsban. Nem hiszem, hogy autóval kell reprezentálni, az nagyon kevés helyen működik.”