A kormány exszóvivőjével arról beszélgettünk, hogy most kiknek ad tanácsot és mik a távlati céljai. Az is kiderült, hogy most műsorgyártásba kezd a vállalkozóként aposztrofált ex-Fókuszos. Batíz András arról is mesélt, hogy neki senki nem nyújtott jobb kezet, mikor kormányszóvivővé lett, de ő most már profiként tanácsot tud adni, természetesen pénzért.

Utoljára Korda pókerpartiján futottunk össze. Miért jelent meg ott?

Meghívást kaptam a Korda házaspártól, és örömmel fogadtam el.

Nekünk azt pletykálták, hogy közös üzleti ügyek miatt jelent meg.

Ezt másképp fogalmaznám. Jó viszonyt ápolunk a Korda házaspárral és vannak közös terveink.

Egy régebbi interjújában említette, hogy mérsékli az ember lelkesedését, ha eléri, amit akart és hogy ez is közre játszott abban, hogy lemondott a kormányszóvivőségről.

Két fontos szempont vezérelt, amikor elvállaltam a kormányszóvivőséget: meg tudjak felelni az igen komoly szakmai kihívásnak, és hogy a választásig - remélhetőleg győzelemig - ebben a pozícióban maradjak. A győzelem után kétségtelenül vesztettem a lelkesedésből, más kihívásra volt szükségem. Ezt előbb házon belül találtam meg - öt hónapig a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs igazgatója voltam - aztán házon kívül: ma saját tanácsadó cégemet vezetem. A televíziózás kicsit más tészta: az nem egy pozíció, amit ki lehet pipálni, hogy ez megvolt. Számtalan feladatot rejthet magában és most is kacérkodok a gondolattal, hogy egyszer még tévézzek. Sőt, ha más funkcióban, de fogok is televíziózni a jövőben. Az első időszakban - 2008-ra gondolok - nem feltétlenül képernyősként, bár az sem kizárt, inkább műsorgyártóként.

Leszerződött valamelyik csatornával?

Ha minden igaz, független produkciós irodaként, több országos televíziónak is fogunk műsort gyártani a jövőben. Jó néhány olyan ötletünk volt, amit megfutattunk több csatornán, és most úgy látom, hogy jövőre akár négy-öt műsort is el tudunk indítani.

Mindemellett van egy saját cége is, ami tanácsadással foglalkozik.

Az első számú szempont az volt, hogy  sikerüljön létrehozni egy olyan vállalkozást, ami jól prosperál. A másik nyilván az volt, hogy olyan munkát tudjak végezni a saját cégemen belül, ami szellemileg is kielégít. Illetve olyan embereknek tudjak tanácsot adni, akik meg is fogadják. Adunk kommunikációs tanácsokat, végzünk PR szolgáltatást, de amivel valójában foglalkozni akartam, és amivel leginkább foglalkozom is, az a tréning műfaj. Média felkészítéseket és prezentációs készségfejlesztő tréningeket tartok. Úgy éreztem, hogy viszonylag unikális a helyzetem, hiszen voltam a kamera mindkét oldalán, riporterként és nyilatkozó félként is sok tapasztalatot szereztem. Az első néhány hónap - az ügyfelek száma - azt jelzi, hogy sikerül is hasznos dolgot, munkát végezni.

Nézze meg képeinket!

Ha a tanácsadásra gondolunk, akkor állíthatjuk, hogy tanítványból vált mesterré?

A tanítványból, az stimmel. Mindenki, aki tanult valamilyen szakmát, volt tanítvány. A mesteren azonban helyesbítek, ha nem bánja: inkább partnerré váltam. A tanácsadói munka ugyanis a partnerségen alapul. A mesteri címet és státuszt hagyjuk meg az arra érdemes, jelentős szakmai és élettapasztalattal rendelkező művészeknek, tanároknak, akik oktatnak. Én inkább segítek. Cégvezetőknek, politikusoknak, vagy akár a két jelenlegi kormányszóvivőnek. Utóbbiakat a felkészülésben segítettem, nyilván volt olyan tapasztalatom, amit lehetett kamatoztatni abban a munkában, amire készültek.

Annak idején önnek segített valaki?

Legfőképp magamra számíthattam és azokra, a Miniszterelnöki Hivatalban mellettem dolgozó kollegákra, akik sokat tettek hozzá az én sikeremhez is. Ők is kellettek hozzá, hogy a kormányfő mellett töltött csaknem három év életem legizgalmasabb és eddigi legeredményesebb időszakává válhasson.

Minek köszönhető, hogy ismét megbízást kapott a kormánytól. A kormányzati kommunikációban ismét szerepet kapott a közérthetőség?

Az, szerintem, nélkülem is szempont... Ha a múltat nézzük: az én kinevezésemben minden bizonnyal szerepet játszott egy olyan megfontolás, hogy fontos volt a kormánynak, hogy egy, egyre apolitikusabbá váló társadalomban olyan ember legyen a kormány hangja, aki sok emberhez elér. Hogy egy olyan ember beszéljen a kormány nevében, akinek a szavára odafigyelnek, azok, akikről valójában a döntések szólnak. Nagy ismertségnek örvendő - a könnyedebb médiavilágból érkezett - emberként, számomra az volt a nehéz feladat, hogy a véleményformálók bizalmát elnyerjem. Ez - finoman szólva - szép kihívás volt... Aztán hála Istennek szépen lassan megfordult a helyzet és elfogadtak a politikai újságírók, az értelmiség is, miközben sikerült megtartani azt a bázist, amit kereskedelmi tévés műsorvezetőként felépítettem, azaz, hogy odafigyeltek a szavamra az emberek. Ma az a feladatom, hogy azokat az embereket, akikből közszereplő lesz, segítsem azoknak a technikáknak, fortélyoknak, magatartásbeli kérdéseknek az elsajátításában, amelyektől hatékony szereplővé válnak.

Hogy néz ki konkrétan egy ilyen tréning?

Tegyük fel, hogy új államtitkárt neveznek ki az egyik minisztériumba, vagy új vezérigazgatót valamelyik privát cég élére. Egyértelmű, hogy emberünknek rendszeres sajtómegkeresésekkel kell szembenéznie, amire korábban nem volt példa, és nem is készítette fel rá senki. Eljön, felmérjük, hogy milyenek a pillanatnyi készségei, mennyire kommunikál felszabadultan, magabiztosan, hatékonyan különböző televíziós, előadói szituációkban. Sokféle gyakorlatot végigveszünk, és rögzítünk is, majd abból összeállítunk egy analízist, amiből kiderül, hogy mik azok a területek, ahol szükség van a fejlesztésre. Ezt követően indul csak a tréning.

Tudja használni a pszichológiában szerzett tapasztalatait?

Apróbb és nagyobb dolgokban is. Ha valakivel arról beszélgetünk, hogy hogyan kell viselkednie egy televíziós helyzetben, azt például, mindig elmondom, hogy lehetőség szerint ne nyúljon hozzá az arcához, és véletlenül se érintse meg az orrát, mert az orr megérintése nagyon gyakran a hazugságot jelzi. Ez ugye abból jön, hogy a kisgyerekek eltakarják a szájukat, amikor nem mondanak igazat, ez tevődik át felnőtt korban az orra. De ilyen például a kezünk használata a kommunikációban. Sokak tévképzete, hogy az a legjobb, ha a két kezük leszorítva, lehetőleg összekulcsolva pihen az ölükben interjú közben. Ezzel szemben, a kezünket használnunk kell, sokat segíthet a kommunikációban, ráadásul így is vagyunk programozva. Ezt igazolja egy pszichológiai kísérlet is, mely szerint még a siket-vak gyerekek is használják a kezüket, amikor hangokat adnak ki.

Van, akivel a tartalomról is egyeztet?

Van, akivel olyan a kapcsolat, hogy tartalmi kérdésekben is egyeztetünk egymással, tehát nemcsak azt beszéljük át, hogy hogyan mondjon valamit, hanem azt is, hogy mit is lenne érdemes üzenetté fogalmazni. Optimális esetben a kettő együtt működik.

A két kormányszóvivővel is van tartalmi egyeztetés?

Van olyan, hogy megkérdezik, hogy mit tennék ebben és ebben a konkrét ügyben, de hát a kormányzati kommunikáció felkészült arra, hogy ezeket az ügyeket saját berkein belül megoldja, azaz a fontos üzeneteket ők maguk állítják össze.

Volt valami, amivel nem volt megelégedve a kormányzati munkája során?

Mondjuk úgy, hogy voltak nehéz pillanataim. Ilyen volt a távozás, amin sokat vívódtam. Aztán betettem a mérleg két serpenyőjébe az érveket, és az esett nagyobb súllyal a latba, hogy többet szerettem volna a családomat látni. Másfél éves a fiam és szerettem volna, ha úgy nő fel, hogy nem a telefont hívja apának. Ezt most már elértük. Kemény menet volt ezt a döntést meghozni, mert szerettem a miniszterelnökkel és a stábjával dolgozni. 

Milyen pozícióban láthatjuk még viszont?

Amikor szóvivő voltam, sokszor kérdezték tőlem, hogy na jó, de mi lesz ezután? Van visszaút a médiába? Mindig azt mondtam, és ezt ma is fenntartom, hogy visszaút nincs, csak az út van maga, ami sokfelé kanyarodhat. Ma úgy tűnik, hogy a számomra kifejezetten kielégítő tanácsadói munka mellett akár vissza a média felé is. Aztán ki tudja?! Nemrég múltam 32 éves, reményeim szerint van még jó harminc aktív évem, abba sok minden beleférhet.