A káromkodó lantművész életének első harmadát elvtársi kegyelemben élhette, művelte az állam, mert tehetségesnek ítélte. Ezen a ponton a szubjektiv nap celebje összeállitásunkban adatok következnek, hogy jobban rálássunk, hogyan vált egy lantmester hosszú évek során, az őrületet talán önzetlenségből, talán promóciós célokkal bevállaló faszharcossá - ahogyan magát nevezte egy alkalommal.
A politikára vetette zavaros tekintetét
Benkő Dániel Szendrey-Karper László tanítványa volt, és részt vehetett egy angliai lant mesterkurzuson is. A Zeneakadémia professzoraként a groznjani nemzetközi lantkurzus és a Kloster-Langwaden zenei vezetője volt. 1971-ben megalapította a Bakfark Consortot, amelyben lantolt, valamint - egyesek ellenérzése mellett - énekelt és vibrasleppelt. A zenekarral bejárta a világot, miközben idehaza a banánt csak hírből ismerte a halandó. A 80-as években váratlanul odapiszkított, ahonnan enni kapott: kritizálta az akkor egyeduralkodó Hungarotont, amit azzal torolt meg a lemezkiadó, hogy kevesebb bakelitjét szabadította rá a zenepiacra. Benkő Dániel a nyolcvanas évek közepén a kegyvesztettség ellenére is a Céh Művészeti Alkotó és Kutatási Egyesület elnöke lehetett. Innen a politika felé fordította zavart tekintetét és az V. kerületi örmény kisebbség önkormányzati képviselője lett. Az okok és miértek ismeretlenek.
A mostanában is tomboló péniszkampány előtt '98-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, amit akkor még ruhával fedett mellkasára tűzhetett. A meztelenkedés közvetítésére végül a Budapest Tv-t választotta, ahol egy szál gitárban énekelt és pengetett. Miután a bulvárra érzékeny közönség egy „Isten hozott Anettka és a pornó világában" sóhajt rebeghetett el, a művészvilágból teljesen kiszorult Benkő bemutatta legfontosabb fegyverét, mesterét, és egyben múzsáját: a farkát. Erről igy beszélt a Velvetnek: "egyik nap felkeltem, és rácsodálkoztam, milyen szép a faszom. Úgy éreztem nem foszthatom meg a közönségemet ettől a látványtól, azt akartam, hogy mindenki érezze az illatát és az ízét" – bár nem ez volt a legkínosabb kijelentése, mégis ebből következtethetünk a miértekre.
Benkő felöltözve semmiben sem különbözik egy átlagos magyar polgártól, haja kellemes tempóban ritkul, csak a szeme alatt rejlő táskák árulkodnak hat évtizedes földi ténykedésének átmulatott éjszakáiról. Feleségével - akit a könyvében egy mondatra sem méltat – a harmincas évei végén, egy balatoni diszkó előtt találkozott, majd miután elkérte a címét, három évig felé sem nézett. Három esztendő múltán táviratban jelentkezett nála, Németországból. Kocsis Katalin a jelek szerint nem felejtette el az első randit, sőt később egy leánygyermekkel ajándékozta meg a lantművészt, majd nem sokkal később elváltak. Benkő Dániel egyszer a Velvetnek kifejtette, hogy még szmokingot is hajlandó viselni Dalma nevű lánya kedvéért, aki akkor éppen modellkarrierre vágyott. Benkő Dániel konszolidált korszaka rövid idő múlva követhetetlenül elenyészett. Ha valamit mégis lelünk a visszafogott időkből, azt is fenntartással kell fogadnunk, mert szerinte csupa hazugság volt.
A kreált személyiség is sérülékeny
Benkő, állítása szerint csak a "vagyás" állapotát akarja fenntartani – azaz elfogadni mindent, de nem csinálni semmit -, mégis tennie kellett valamit azért, hogy a köztudatban maradjon a pénisze. Magyarázatnak, vagy újabb útvesztőnek szánt könyve Megőrültem címmel kerül a boltokba – 2005-ben. A férfiasságról, illetve nőiességről, pinákról, elvétve a zenéről, a táncról, és a gasztronómiáról értekezik a művész hosszú oldalakon keresztül. Egy vele készült interjúnkból egyértelműen kiderül, hogy a féligazságokkal operáló, magát bolondnak, de szabadnak beállító médiabohóc néha kiesik a szerepéből, és kiderül, hogy a kreált személyiség is pont olyan sérülékeny, mint az ő farka.
„Nem akartam világhírű lantművész lenni, mert nem voltam boldog" – mondta. Az egyszerű logika mentén ezzel azt mondja, hogy valójában nem vállal felelőséget semmiért. David Hume filozófus a XVIII. században kijelentette, hogy az ember a cselekedeteiért nem vonható felelősségre, mert azok egy pillanatnyi állapotban adott reakció termékei, nem az összetett személyiségé. Benkő tehát ezen a vékony folyosón legalizálja tinédzsereket megszégyenítő viselkesését, polgárpukkasztó meztelenkedését és nyilvános önkielégítését.
Ha jobban belegondolunk, a művész hosszú idő után kapott lehetőséget, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de szórakoztassa a nézőket egy kereskedelmi csatorna főműsoridejében. A Celeb vagyok, ments ki innen című emberkísérlet előtt néha a Koffeinmentes Mokkában tűnt fel, ahol az volt a szerepe, hogy kielégítse a nézők a ZS-kategóriás celebek iránti igényét. Mint arra már a bevezetőben utaltunk, Benkő gyakorlatilag elérte, hogy néhány év alatt a Zeneakadémiáról eljusson az igénytelen elmebeteg szerepébe. Lehet, hogy szakmailag nem a legszebb pályakép, de így legalább néhány frakkos zenészen és a közönségükön kívül más is megismerhette. Másrészt hülyén is nézett volna ki, ha a Liszt Ferenc téren kapja elő minduntalan a fegyverét, mesterét, múzsáját.