Benkő Dániel kisebbik lánya, Dalma szerint, apjának most valahogy fontos lett, hogy szerepeljen a médiában. A Celeb vagyok-os maszturbálást és viselkedést viszont szóra sem méltatta - állítja a zenész. A faszművész egyébként hagyja, hadd mondja csak a magáét, mert otthon demokrácia van. "Nem érdekes, hogy egyetértek-e vele, vagy sem. Ez a véleménye, ebben nem befolyásolom. De úgy látom, minden egyéb dologgal egyetértett. Mikor mondtam neki, hogy szívesen elmegyek hozzájuk az iskolába, és csinálok egy Benkő órát, akkor azt mondta: nehogy el merj jönni - ennyit erről. Nem kritizál, túl van ő már azon." Benkő Hajdú Péternek az Esti Frizibi felvételén kifejtette, hogy azért nyúlt magához, mert szembesíteni akarta az embereket azzal, hogy csak annak visszatetsző a káromkodás, és a maszturbálás nagy társaságban, aki nem érez bátorságot ugyanerre.
A lant- és gitárművészként elhíresült férfit mikor arról kérdeztük, melyik nyugat-európai országban élt huzamosabb ideig, elmondta, hogy Franciaországban, mert elsőszülött lánya Párizshoz köti. "Marie Claire, az első lányom anyukája élt Párizsban, de ő nem volt a feleségem. Csak egy futó kaland. Sokszor jött utánam, oda, ahol éppen koncertet adtam. Feljött Budapestre is, és öt hónappal később írt egy levelet, hogy lányod fog születni, adjál neki nevet. Ebből lett a Vivien. Ezért ki-ki mentem oda két-három-négy hónapra. Ma már 32 éves."
Büszke vagyok, mint az állat
A laza coming out után a múlton gondolkodtunk, igyekeztünk megtudni, miért lett meztelen médiabohóc Benkő Dániel. "Régen, mikor még zsigerből éltem, egy elfogadott állampolgár voltam, egy rabszolga. Aki úgy ment a kitaposott úton, ahogy diktálták. Egy felismerés változtatott meg mindent. Egy reggel felkeltem, kihúztam magam, és a kávém is jobban esett. Semmi más nem történt. Egy tollvonással lerúgtam magamról a világhírű lantművész címet, ez volt a legboldogabb pillanatom. Végre szabad lettem. Most tartok ott, hogy aki néz, aki hallgat, aki odafigyel rám, azt mondja: ez komplett, egész." Benkő állítása szerint az öntudatlan állapotot lendületből csinálta végig, bár vágyott arra, hogy világhírű lant és gitárművész legyen. Most úgy érzi, megérte mindent feladni, hogy mindent megnyerjen. "Feladtam a státuszom, mert azt nem én aggattam magamra. Mások kezdtek így nevezni, akik bármikor visszavonhatták tőlem ezt a titulust, ha úgy tartotta kedvük."
Később azonban megjegyezte, hogy nem egyik pillanatról a másikra hasított bele a felismerés, hanem a visszajelzések döbbentették rá, a gátak, a falak, hogy tudattalanul él. "Ha feladja az ember az ellenkezést, akkor nincs erőszak. Óriási tanítás, tanulság." A zenész azt is hozzátette, ma már másként írná meg a Megőrültem című könyvét, mert azóta más ember lett. A nosztalgiázás itt nem fejeződött be, az átkos rendszer legszebb pillanatait is felidéztük. "Annak idején egyedül jártam koncertezni, sok valutát hoztam az államnak, nem volt rám költség. A rendszer kinyalhatja a seggemet. A szocializmus jogot formált arra, hogy eldöntse, kit tűr, kit támogat és kit tilt, de ez alantas gondolat. Nem nagyon bírtak velem, tíz-tizenkét alkalmat tudok, amikor le voltam tiltva. Volt, hogy két évig nem szerepelhettem a Magyar Rádióban, mert pofáztam."
A múltba révedés után visszakanyarodtunk a jelenre, és azt próbáltuk megtudni, mi vitte rá, hogy a Budapest Tv-ben ádámkosztümben pengessen. "Amit csináltam, nem volt más, mint a táncolva meztelenül gitározásnak a műfaja, ezt én találtam ki. Erre büszke vagyok, mint az állat. Ha valamire igen, akkor erre. Nem arra vagyok büszke, hogy megtanultam Bakfarkot gitározni. Ahhoz, hogy ma ne kelljen levetkőznöm, pár éve meg kellett tennem. Mindennek úgy kellett történnie, ahogy volt. De én irányítottam. Öt éve vagyok a pályán, azóta vagyok tudatos,és még nincs vége nagyon is a kezdetén járok."