Farkas Bertalannal pár hete találkoztam cégének XIII. kerületi irodájában, ahol végig mélyen a szemembe nézve válaszolt kérdéseimre. Sajnos eléggé megválogatta a szavait, majd az interjú szövegét vissza is kellett küldeni neki, hogy kampányszakértőivel átnézhessék, de néhány dolgot azért benne felejtettek.
Már december óta próbálom elérni Önt, de hiába kerestem az Űrkutató Központban, ott csak Magyari Bélát tudták adni Ön helyett. Magyari elmondta, hogy Ön Amerikában tartózkodik. Mit csinált kint?
December közepén mentem ki a feleségemmel, mert a fiam, Berci diplomát szerzett a marylandi egyetemen. Az öccse is kint van ugyanezen az egyetemen, de ő még kisdobos, másodéves.
Milyen diplomát szerzett? Nem akart ő is űrhajós lenni?
A fiam a bankvilág felé sodródott. A repülés tetszett neki, de azt mondta: "Apu, ahhoz hogy ilyen apáról fiúra szálló dologba belemenjek, minimum a Holdra kéne szállnom, mert te már voltál fent a világűrben." Januártól a Morgan Stanley nevű cégnél dolgozik. De ha már kint voltunk, más programjaim is akadtak.
Micsodák? Űrprogramok?
Többek közt űrhajós-találkozók. Meghívnak amerikai űrhajósokat, és ők találkoznak az ottani látogatókkal, turistákkal, elmesélik élményeiket. Egy Skylaben repült kollégával találkoztam, aki nyolcvannégy napot töltött az űrben, ez akkor világrekordnak számított. Volt még egy érdekes apropó: a kubai kollégámtól kaptam egy meghívást Kubába, így két és fél hetet ott töltöttem a feleségemmel. Ott is volt egy űrhajóstalálkozó. Ez egyik szempontból véletlen volt, a másik szempontból pedig csodálatos.
Ott volt Rjumin, akivel együtt repültem a világűrben a Szaljut-6 fedélzetén, a Rjumin felesége is, aki már kétszer repült a világűrben, a Leonov, szovjet űrhajós, a Satalov, akivel dolgoztuk. Ott volt a Volkov nevű szovjet űrhajós is, akinek a neve ugyanúgy farkast jelent, mint az enyém. Vele együtt készültünk a Csillagvárosban, egyívásúak vagyunk. Szóval jó kis találkozó volt.
Azt el tudom képzelni. Illetve hogyan is tudnám. Tartja még a kapcsolatot Kubaszovval, akivel 1980-ban együtt szállt az űrbe?
Tartom. Nagyon-nagyon sokszor találkozunk. Ő azért nagyon érdekes ebben a műfajban, mert háromszor repült, velem volt fent harmadszorra, de részese volt a Szojuz-Apollo nemzetközi űrprogramnak is.
És Magyari Bélával milyen a kapcsolat? Magyari volt az Ön dublőre, ugyanúgy végigment a kiképzésen, mint Ön, de Farkas Bertalannal ellentétben ő nem jutott ki az űrbe soha.
December elején találkoztunk utoljára. Ezt mindig meg szokták kérdezni, mindig össze akarnak uszítani bennünket. Én mindig elmondom, hogy nagyon jó baráti és szakmai kapcsolat született köztünk. Már csak azért is, mert mindketten '49-ben születtünk, egyszerre kezdtük el a repülést, egyszerre voltunk kint a Szovjetunióban főiskolán, utána egy repülőezredhez, egy századba is kerültünk, és úgy mentünk végül a Csillagvárosba. Úgyhogy nem lett volna értelme civakodni. Mindenki tudta, hogy kettőnk közül egy repül. Repülhetett volna ő is. Most a Magyar Űrkutatási Irodában dolgozik főtanácsosként, de ő is nyugdíjban van, mint én.
Hogy érintette önt, hogy eltiltották a repüléstől, amikor hazajött az űrből?
Soha nem volt téma Csillagvárosban, hogy mi lesz majd utána. Mikor hazajöttünk, a Kádár János úgy fogalmazott egy vacsorán, hogy "az első magyar űrhajós egy nemzeti érték". Konkrétan nem tiltott le, ő ezt így nem mondta, de kifejezte, hogy miután nagyon sokan akarnak velem találkozni, nyilván járni kellett az országot. Életkortól függetlenül mindenki kezet akart velem fogni, megsimogatni, mosolyogni rám, gratulálni. Ez egy óriási érzés volt. Vadászpilóta voltam, egyedül szerettem repülni. Ehhez valóban felkészültnek kell lenni, időben nagy elfoglaltságot jelent, és a kettőt nem lehetett összeegyeztetni. Tehát az első időben teljesen jogos volt ez a kérés, hogy ne repüljek. Kérésként hangzott el, de az akkori miniszter úgy döntött, hogy ne repüljek.
Azóta nem repült?
Azért '92-től újra repültem. Sajnos nem szuperszonikus, hanem utas- és teherszállító gépeken, amik a magyar honvédség tulajdonában voltak. Furcsa volt megszokni, de nagyon jó társaságba kerültem. Úgy vagyok, hogy ami mozog, és elszáll a földtől, azt az ember használja ki repülésre.
A cége, a Sky-Hungary Airlines, ahol most is ülünk, mivel foglalkozik?
Repüléssel. IL-76-os teherszállító repülőgépeket üzemeltetünk. Európán kívül kaptunk engedélyt, tehát Afrikában, Közel-Keleten, Távol-Keleten repülnek a gépeink. Csodálatos dolog, hogy az Antarktiszon magyar felségjellel még nem repült senki rajtunk kívül, mi már kétszer is voltunk. Odafelé élelmet vittünk, visszafelé pedig szemetet hoztunk, mert ott nagyon figyelnek a környezetvédelemre. Két évtizede létezik ez a cég. Egy saját gépünk van, egyet pedig bérelünk.
Szálljunk akkor le a Földre egy kicsit. Ha már eddig ellen tudott állni a pártok csábításának, akkor most miért indul mégis az MDF színeiben a baktalórántházi körzet jelöltjeként?
Valóban sokan megkerestek '90 óta, hogy próbáljam meg ezt a dolgot, de mindig reménykedtem benne, hogy hátha még egyszer újra a világűrbe kerülök. Ez sajnos nem sikerült, most már biztosan tudom, hogy nem megyek még egyszer.
Miért nem?
Az életkorom, az ötvenhat év is arra ösztönöz, hogy lemondjak az űrrepülésről. Nem mintha ötvenhat évesen nem lehetne repülni. Huszonöt év eltelt a repülésem óta, és ma már teljesen más alapokon működik az egyes országok űrprogramja. Nagyon sokba kerül, egy adott országnak sok-sok millió dollárjába, hogy egy profin felkészített űrhajós a világűrbe kerüljön nemzeti tudományos kísérletsorozattal.
Régen nem került sokba?
Régen nekünk, magyaroknak nagyon kevés százalékát kellett kifizetni a repülésnek. Ma már egy nyolcnapos űrrepülés több mint négymilliárd forintba kerülne. Itthon nagyon sok gond és probléma van, mindig csak tűzoltásként ide-oda teszik a pénzeket. Ennyi milliárdot nehéz lenne megmagyarázni.
Elképzelhetőnek tartja, hogy lesz még magyar űrhajós?
Hát rám három jelzőt szoktak mondani: az elsőt, az egyetlent és az utolsót. Az első az kivédhetetlen, mert valóban az. Az egyetlenre azt szoktam mondani, hogy ma még egyetlen. De az utolsó ellen mindig tiltakoztam, mert nem létezik, hogy a magyar nép történetében csak egyedül én legyek, aki felmentem a világűrbe. Biztos, hogy lesz, de az elmúlt huszonöt év nem ezt mutatja.
Na és Anettkának volt esélye feljutni? Eleinte Ön is támogatta a kezdeményezését, segítette kapcsolatokat létesíteni.
Az én helyzetem könnyű, mert én felkészültem, fönt voltam, visszajöttem. Na most az, aki fel se készült, csak elképzelése született meg...Sok mindent megtett érte, de most csönd van körülötte. Én örülnék, ha lenne még egy.
Akkor szálljunk le még egyszer a Földre. Miért éppen most indul a választásokon, és miért éppen az MDF-fel?
Mert csak mostanra lett teljesen biztos, hogy többet nem mehetek az űrbe, de úgy gondolom, hogy talán megérett az idő még egy kihívásra. Nagyon komolyak a nemzetközi kapcsolataim az űrhajózás révén, és úgy gondoltam, hogy egy nyugodtabb, egy normálisabb parlamentben az ember szívesen felvállal sok mindent. Ugyan nem vagyok párttag, és nem is akarok az lenni, ezért egy olyan párt kell, hogy delegáljon, akik nem az ellenségképet keresik, nem a barátságot akarják a parlamentben, nem acsarkodással, egymás rágalmazásával, nem a múlttal akarnak foglalkozni, hanem talán ennek a pici magyar népnek a jövőjével.
És mindig is ezt gondolta az MDF-ről?
Nem mondom, hogy mindig ezt gondoltam, de amikor az EU-s választások voltak, akkor is egy nagyon higgadt politikát folytattak. Az elmúlt tizenöt év nekem magyar emberként valahogy nem nagyon tetszett. Ez a fő motivációm, hogy próbáljam meg kicsit másképp csinálni dolgokat. Átnéztem a párt programjait interneten, nagyon sok értékes gondolatot találtam.
Miért éppen Baktalórántháza?
Van egy választási körzet, és annak a székhelye Baktalórántháza. Huszonhét település tartozik hozzá, körülbelül negyvenötezer lakos. Gyulaháza, ahol születtem, ehhez a körzethez tartozik.
Akarták volna máshol indítani?
Akartak az MDF részéről máshol indítani, akartak az MSZP részéről máshol indítani, akartak mások is máshol indítani. Akartak Baranyában is indítani. De ha már egyszer indulok, akkor azt a helyet akarom képviselni, ahol születtem, ahol tiszteletre, becsületre tanítottak, ahol elkezdtem totyogni, ahol megismerkedtem a földközeliséggel.
Mi lesz, ha nem jut be a parlamentbe?
Akkor is úgy gondolom, megmarad a baráti kapcsolat az MDF meg én köztem, folytatom a további munkáimat. Én nagyon kötődtem a külföldhöz, megvannak a külföldi kapcsolatom. Most április 9-ig a kampánnyal kell foglalkoznom, holott meghívásom van Szaúd-Arábiába, Moszkvába kellene menni, jön az amerikai űrhajós kollégám, és arra kért, hogy találkozzunk Lengyelországban. Ukrajnába és Romániába kellene menni. Ha nem sikerül, attól én még feltalálom magam. Nem élném meg kudarcként. Én nem azért kezdtem bele a politizálásba, hogy beírjam magam a történelemben, lexikonokba. Ezt már 1980-ban megadta nekem a sors, az élet. Engem ismernek szerte a világban is. Nagyon sok olyan politikus van, akit az országhatáron kívül nem is ismernek.
A országhatáron belül is sok ilyen politikus van. Attól nem tart, hogy csökken a népszerűsége azért mert politizálni kezdett?
Hogy megbélyegeznének? Azt hiszem, hogy az embert az életstílusa, az életvitele, a parlamentben folytatott tevékenysége alapján fogják megítélni. Ha ez pozitív, akkor ez csak hab a tortán. Ha nem úgy sikerül, akkor lehet, hogy azt mondják, hogy a suszter maradjon a kaptafánál. Most is kaptam egy ilyen sms-t például.
Válaszolt rá?
Nem. Járom a világot, és ha külföldön vagyok, akkor egyértelműen éreztetik, hogy egy nemzet űrhajósa vagyok, ha itthon vagyok, akkor meg beskatulyáznak, hogy mivel én egy szovjet űrhajóval repültem, akkor egyértelmű, hogy az MSZP-hez kell tartoznom. Mindig felteszik ezt a kérdést, hogy miért nem az MSZP-vel indultam. Én nem léptem be ebbe a pártba sem, anno meg belőlünk lépett ki a párt. De abban az időben, amikor én fiatal tiszt voltam, ahhoz hogy katonai akadémiára felvételt nyerjek, elengedhetetlen volt, hogy párttag legyek. Az űrrepülésről nem is szólva.
Felismerik még az utcán?
Biztos vagyok benne, hogy felismernek. Mosolyognak vagy éppen csodálkoznak, hogy biztos, hogy ő az. Van, hogy elmegyünk egymás mellett én meg buliból visszafordulok, és közben az illető, a hölgy, a férfi vagy a család visszafordul, és mutatják, hogy itt az első magyar űrhajós. Mindenki szereti a népszerűséget. Most, hogy nyilvánosságra került, hogy függetlenként szeretnék a parlamentbe kerülni, sok telefonhívást kapok, és az utcán is ismeretlenül megszólítanak, hogy „Önre fogok szavazni”.
Hátulütői nincsenek a nagy népszerűségnek.
Nem olyan könnyű elviselni, de sokkal több pozitívuma van, mint negatívuma. Nyilván akik akkor szovjetellenesek voltak, azok beskatulyáztak. De ennek semmi tartalma nincsen, mert én ,a ki a főszereplője voltam ennek, tudom, hogy mi történt. Nem azért repültem, mert az apám párttitkár volt vagy miniszter, hanem mert így alakult az életem.
Büszke vagyok arra, hogy amit 1980-ban elmondtam, azon nekem nem kellett változtatnom. Én akkor azt mondtam: a világűr mindenkié. Nem lehet egy országnak kisajátítani, ebből nem lehet politikát csinálni. A világűr békés célú meghódítása nagyon költséges dolog, közös feladat kell hogy legyen. Éppen úgy, mint a környezetvédelem.
Az ön választási körzetében mik a fő problémák?
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egy gyümölcs- és zöldségtermelő vidéke az országnak. Egy óriási hibát elkövetett a politika a tizenöt év alatt: attól a piactól szabadultunk meg, ahol ott voltunk, ahol bennünket hihetetlenül szerettek a mezőgazdasági termékeink miatt. Most mások vannak ott, és nekünk most azért kell harcolni, hogy visszakerüljünk. Mindenki átlépett rajtunk keresztül. Ez az elmúlt tizenöt év rossz politikájának az eredménye. Engem az oroszok kértek fel, hogy segítsek nekik újra normális gazdasági, kereskedelmi és tudományos kapcsolatokat kialakítani. Legutóbb a magyarok is megtaláltak ebben a témában.
Sportol?
Kiskoromtól fogva. Focistának készültem, de a szüleim azt mondták, hogy a foci nagyon-nagyon veszélyes, akkor lettem pilóta. Persze jobban jártam. A focit nagyon szeretem, Csillagvárosban a nemzetközi űrhajós csapatban egyedül én játszottam külföldiként. Teniszezni is szeretek.
Valami hobbi?
Vadászni szeretek. De nem az öldöklés miatt, hanem a társaság, meg a természet szeretete miatt.
Olvasni mit?
Szituációtól függ.
Most mit?
Most teljesen mással vagyok elfoglalva, de legutóbb egy szakkönyvet olvastam az űrkutatással kapcsolatban. Valamikor verseskötetet kapok a kezembe. Középiskolás koromtól kezdve Ady-rajongó voltam. A zenét is nagyon szeretem.
Milyen zenét?
A hangulattól függ.
Na, mégis, mondjon egy párat!
Most mondom, a hangulattól függ. Ha az ember ki akar kapcsolódni, akkor nem biztos, hogy ilyen őrjöngős, mai stílusú zenét akar hallgatni, szóval összetett dolog ez. A zene az mindig hat az emberre. A feleségem nagyszerűen játszik zongorán, az is csodálatos élmény tud lenni.
Tényleg kapott ajándékba egy zöldkártyát, miután Keleti György hazarendelte Amerikából, ahol a légügyi atassé posztját töltötte be egy évig?
Igen, tényleg kaptam zöldkártyát, és a családtagjaim is.
El tudja képzelni, hogy hasznát veszi egyszer a zöldkártyának, és kiköltözik az Államokba?
Talán egy időre kiköltöznék, de nem hinném, hogy véglegesen, mert imádom a kis Kárpát-medencét, imádom Szabolcs-Szatmár-megyét.