Kislemezed két éve jelent meg, legutóbb a comingoutod kapcsán hallottunk rólad. Mivel foglalkozol mostanában?
Amikor három éve hazajöttem New Yorkból, azt gondoltam, hogy ott fogom folytatni, ahol abbahagytam. Aztán elég gyorsan rájöttem, hogy ez nem így lesz. 2005-ben volt a Szeress újra-kislemez, utána volt még egy kislemez. Talán amiatt nem sikerült, mert az anyukám beteg lett és én tavaly augusztustól ez év szeptemberéig semmi mással nem foglalkoztam, csak vele. Ez nem az önmagamat viktimizáló része a beszélgetésnek, csak az eltűnésemnek ilyen prózai okai voltak. Most már jól érzem magam, beállt egy harmónia, van barátom, sokat fordítok angolról. Ez olyan, mint a pasziánsz, lezsibbasztja az agyamat, addig sem kell tűnődnöm a problémáimon.
Nem is foglalkoztál a zenével?
De, próbálkoztam, zeneileg nem telt teljesen tétlenül az elmúlt másfél-két év, mert kísérletezgettem különböző zenékkel. Több zenésszel próbálkoztam, a legérdekesebb projekt talán a Váradi Caféval volt. Feldogoztam az egyik dalukat az ő segítségükkel, Az elrohannék, messze mennék című számot, amiben én egy emigrációs opuszt éreztem.
Menekülsz?
Nem szeretek sokáig egy helyben maradni. Amikor 14 éves koromban énekeltem, akkor is csak egy évig csináltam, aztán azt mondtam, hogy abbahagyom és inkább járok gimnáziumba. Abszolút kísérletező vagyok, az életben is. Érzelmi alapon hozom meg a döntéseimet, akár a kényelemről is hajlandó vagyok lemondani. Például az az időszak, amikor felfutotta magát a Bery-projekt, nagyon kényelmes volt, csak nem láttam azt, hogy hova tudok fejlődni. A hakninak persze azt a részét élveztem, hogy jól keresek, de nem éreztem benne kihívást.
Tervezed a visszatérést?
Lehet, hogy tudnék magamnak 3 dalt íratni, de hosszútávon próbálok gondolkodni. Azért nem szeretnék lemezt csinálni, hogy legyen mivel hakniznom. Soha nem láttam magamat egy kimondott popénekesként, én előadónak tekintem magam, aki kapott ilyen-olyan lehetőségeket. Nem vagyok nyomulós, nem networkingelek. Az utóbbi hetekben kezd körvonalazódni egy projekt, ami teljesen eltér attól, amit eddig csináltam. Elsősorban producerként érdekel egy olyan színházi darab, amelynek ugyan volt már bemutatója Magyarországon, de én nem a tradicionális irányba szeretnék elmenni. Ez egy nagyon különleges, zenés vaudeville-előadás, ami a Broadway és az Off-Broadway történetének leghosszabban futó musicale.
Nem fog hiányozni az popbiznisz?
Nem vagyok könnyűzenei figura, a zenei gyökereim a musical műfajából fakadnak. Szeretnék olyan átütő lenni, mint Oláh Ibolya, annyira tudni adni magamból, de valószínű, hogy nekem nem ez a pályám. Én eltökélten színész szerettem volna lenni, egészen 19 éves koromig. Akkor volt egy sikertelen felvételi vizsgám a színművészetire, többet nem próbálkoztam. Az a saját ötletem volt, hogy az Egyedül című számot Váczi Eszterrel énekeljük, viszont már annak a sikere előtt tudtam, hogy amint lehetőség lesz rá, el szeretnék menni New Yorkba.
Nem bántad meg, hogy itt hagytad Magyarországot, pont amikor viszonylag sikeres voltál?
Nem, mert nekem tulajdonképpen a New York-i évek voltak a diákéveim. Ha deprimált vagyok, akkor sokszor gondolok ezekre az időkre.
Gyakran előfordul ez?
Amióta hazajöttem, sok időt és pénzt fektettem abba, hogy megértsem magam. Szorongós ember vagyok, nem tett jót az, hogy szerepelgettem gyerekkoromban. A gyerekemnek nem engedném ezt. Persze csinálja azt, ami érdekli, ami boldoggá teszi, de a professzionális showbiz-közegnek erős személyiségtorzító hatása van.
Szeretnél gyereket?
Nem nagyon tudom elképzelni, hogy ne legyen gyerekünk, nálunk ez alaptéma a barátommal. A regisztrált élettársi kapcsolat bevezetése fontos mérföldkő abban, hogy egyszer talán gyereket is örökbe fogadhassunk. Olyan kapcsolatom van, amiben először érzem azt, hogy nem idealista elképzelésként létezik a homoszexuális párkapcsolat, hanem háromdimenziós, tartós, teljes értékű viszony lehet. Van, amikor komolyan, van, amikor játékos formában, de beszélünk arról, hogy ha nem fogadhatunk örökbe, akkor hogyan lesznek gyerekeink. Dolgozunk rajta.
Szerinted lehet valaha törvényesen gyerekük a homoszexuálisoknak Magyarországon?
Van rá esély, vannak pozitív lépések, jelek, de ha ezt a törvény nem teszi lehetővé, akkor nekem a törvényt megkerülve lesz gyerekem. Nem érzem kizáró oknak a homoszexualitást abban, hogy szülő legyek. Nem az én fejemben van zavar ezzel a kérdéssel kapcsolatban, mások nem akarják megérteni az álláspontunkat.
Változott valami a coming outod óta?
Előtte nagy fejtörést okozott, hogy van-e ennek értelme. Utólag úgy látom, hogy tök jó dolog volt, mert beszélhettem egy fontos témáról, de ez számomra semmilyen előremenetelt nem jelentett, sem anyagilag sem szakmailag. Megpróbálom elkerülni azt, hogy meleg forradalmár legyek. Szerintem kiszerepeltem magam ezügyben. Persze így is-úgy is díszbuzivá válhat az ember. Én soha nem éreztem magam díszbuzinak, de lehet, hogy olyan kevesen vagyunk, hogy mindannyiunk annak számít.
Nyáron nem adhattál vért, mert meleg vagy. Ez hogyan érintett?
A véradás-történet nagyon felháborító volt. Aztán utánajártam és kiderült, hogy egyedül Svédországban engedélyezik a vérvételt melegeknek. A magyar vérközpont vezetője azt mondta nekem, hogy a melegeket "nagyon mély érzésű, empatikus populációnak" tartja, és neki is vannak meleg barátai, de_ Ezt a hozzáállást elég cikinek tartom, de még így is hasznos volt ez az akció, az ombudsman is foglalkozik a kérdéssel.
Értek negatív élmények amiatt, hogy felvállaltad a másságod? Hogyan viseled, ha kritizálnak?
Semmilyen negatív élményem nem volt ebből kifolyólag. Egyébként rosszul viselem a kritikát, ahhoz szoktatott anyukám, hogy engem mindenki szeret. Persze tudom, hogy ez nem így van. Erősen keveredik bennem a nárcizmus és a kishitűség. Vannak bennem frusztrációk, de próbálom a negatív energiákat csökkenteni. Én is egy világ gizdája vagyok, de ha velem gizdulnak, azt nem bírom. Azért azt általában megnézem, hogy a Velvet éppen kit kezdett ki, vagy ki csinált magából hülyét. Persze aki hagyja magát, abból hülyét is kell csinálni.