Tényleg kötődtél a Wartburghoz?
Azért adtam el, mert szar volt, nem kötődtem hozzá. Ez egy legenda, ami nem igaz. Azért volt Wartburgom, mert 1998-ban arra volt pénzünk. Most is egy 12 éves autóval járok, ezekre a vacak utakra nem fogok milliókért autót venni, hogy aztán ellopják.
A zenéhez kötődsz. A zeneszerzéshez is?
Zeneszerzésben nem vagyok elég jó, de vannak ötleteim, most lesznek olyan számok, amiknek zenei és szövegi részét is én írtam, hol hangsúlyosabban, hol kevésbé. Persze ez egy együttes munka továbbra is. Két szálat viszek végig, az egyik a Someday Baby nevű sajátos blueszenekar, modernebb, másfajta észjárással játsszuk a számokat, hogy kötődjön a mai időkhöz.
Ezzel a zenekarral jártál nemrégiben Kanadában.
Igen. Ez egy városi bluesfesztivál volt Ontarióban, mi a headlinerek alatt voltunk egyel, tehát a legkiemeltebb zenekar előtt játszhattunk. Egyedüli zenekarként érkeztünk Európából, totál véletlenül találtak ránk a neten. Egy weblistára időnként odahányok valamit, hogy promózzam magam. Ez valakinek megtetszett, ő továbbított a fesztiváligazgatóhoz.
Sikeretek volt?
Szerették. Kint is megjelent a lemezünk. Kitűnni csak akkor tudnánk, ha ott lennénk. Itt persze kis példányszámú lemezben kell gondolkodni. Ott helyben negyvenhetet adtunk el három koncerten, ami nem egy magas szám, de nem is rossz. Jövőre talán két-három hétre is mehetünk, szeretnénk fesztiválutat szervezni, de mivel csak kevés dolgot tudunkmagunkkal vinni, bérlünk erősítést, kisbuszt, ott kéne gyártatni a pólót, jelvényt, már amennyiben ez visszatérő dolog lesz. Ez három éve történt és mostanra realizálódott. Már tavaly kellett volna mennünk, de akkor nem kaptam időben áment fentről, hogy mehetek, így lecsúsztuk.
Fentről alatt a Megasztárt érted.
Eléggé be voltunk táblázva.
Hogyan is illettél te abba a képbe?
Blueszenész voltam, az elmúlt 13-14 évben folyamatosan azt játszottam. Lehetőséget adott, hogy ha csak egyszer is, de énekelhetek valami más műfajt is. Nem tudtam magamról se, hogy tudok-e vagy sem, csak ki akartam próbálni, mire vagyok képes.
Most mégis saját lemezt írtok a másik zenekarral, a Cry Babyvel. Megelőzve a későbbi kérdéseket, mivel a zenekarokban te vagy a közös, a névben pedig a baby szó, te vagy a Baby.
Nem, ez nem direkt van, bár bizonyára nem véletlen. Remélem nem fogják összekeverni a két zenekart. A cry baby egy gitárpedál neve, ami a hangzásunknak nagyon fontos eleme. Így vállaltam a rizikót, mert ez tetszett. Még Johnny Depp sem akadályozott meg benne. Ez a zenekar hattagú, másfajta összeállításban, mint a Someday Baby. Készül a lemez, ezek saját számok lesznek. Ha már majd nagyjából kész az anyag spontán koncerteket akarok adni, amik nem lesznek meghirdetve.
Ez jó ötlet?
Egy új zenekar próbájához hozzátartozna pár koncertpróba is. Nem leállásokkal, csak megnézni, hogy közönség előtt hogy jön le az egész. Még először össze kell szokjunk a próbateremben, meg kell nézni, hogy megy a kommunikáció egymással, hogy megy a közönséggel, mert az nem jó ha rögtön tétkoncertet nyomunk. Szeretnénk majd miliőt festeni szavakkal, meg valamilyen vizuális dolgot is akarunk, de lehet az csak diavetítő lesz. Mi modern városi élményt képviseljük, a harmincasok, akiknek már volt valami, de még lesz is reméljük.
Tehát nem adod fel az eredeti foglalkozásodat, azaz dolgozol továbbra is a bankban. Nem akarsz csak a zenének élni, pedig nincs se családod, se gyereked.
Kisebb a valószínűsége annak, hogy valaki szabadúszóként munka nélkül marad, mint annak, hogy összedől a bank.
Ez igaz, de sokkal jobban tudnád menedzselni a dolgaidat, ha nem dolgoznál napi nyolc órát.
Tudom, és ez egy állandó dilemma is egyben. Egyelőre csak dilemma. Dumálni persze könnyű, de ki kell fizetnem a lakásrészleteket, valamiből élnem kell. Nem akarok adóságot magamnak.
Megfontoltnak tűnsz.
Azért mert öreg vagyok, mint az országút.
Nem is iszol, nem is dohányzol. Pedig blueszenész vagy.
Ez olyan legendaszerű dolog, hogy a zenészek életéhez hozzátartozik. Szerintem sokkal a több a dohányos a nem zenészek között. Nekem nem esik jól, és csak azért, hogy engedjek egyfajta környezet nyomásának nem fogok inni. Egy idő után mindenki elfogadja, hogy ilyen vagyok.
De enni azért szeretsz?
Szeretek kajálni, sajnos ez van. Persze a legdurvább dolgok ízlenek a legjobban. A megfelelő cupák- és zsírbevitelnek meg kell lennie. És akkor még nem is beszéltünk a csirkeporcogó leharapás- és megrágásról.
Erről jut eszembe, megosztod röviden a véleményed a jelenlegi politikai helyzetről az olvasókkal?
Elképzelhető, hogy Magyarországon olyan álmokat kergetünk, amik soha nem fognak valóra válni. Mi mindig is ácsingóztunk a nyugati életszínvonalra, és lehet hogy ebből nem lesz semmi. A vezetők nem tudják vállalni, hogy belátható időn belül ezt megvalósítják. Sosem leszünk azok, akik az első helyen vannak a húslevesosztáskor. Juthat egy-két jobb falat is, de elképzelhető, hogy nem fogunk olyan nagy köröket futni, és sajnos úgy tűnik, súlyos illúziókergetésben élünk és ez most egy fájdalmas lecke.