Az univerzum úgy működik, mint egy jó könyvelő: nincs kifizetetlen számla

dr
2008.12.26. 12:50
A szeretet három napjában mi sem kedveskedhetünk többel és jobbal az olvasóinknak, mint Csongrádi Kata művésznő gondolataival. A színésznővel, akitől nem áll távol az ezoterika, arról beszélgettünk, hogy mi lesz hazánk jövője és neki milyen sorsot szánt az univerzum. Konklúziót nem szűrűnk le, inkább örülünk annak, hogy Csongrádi Katának nem számít, hány nulla kerül az összeg mögé, ha nem hisz benne, nem vállalja.
Miért nevezik boszorkánynak? Egy önnel készült interjúban az olvastam, hogy egy cigányasszonytól tanult meg a tenyérből olvasni, és megjósolta Máté Péter halhatatlanságát.

A bulvárinformációk sohasem a valóságot tükrözik. Semmiben sem szeretnék tudós lenni vagy tudálékos, csak ember akarok maradni. Aki azokkal az eszközökkel, amik a rendelkezésére állnak, megpróbál másokon segíteni. Ennyi. Hogy ez ének, tánc, színház könyv, az mindegy. A lényeg az, hogy jobban érzi magát az, aki engem hallgat vagy sem. Az energia, amit adok tölt-e? Ha nem, akkor nem.

Pedig korábban még Vágó István is az egyetlen hiteles boszorkányként definiálta.

Vágó István úgy dedikálta a könyvét nekem, hogy Csongrádi Katának, a szent asszonynak. Ezen kiakadtam. Hogy érted azt, hogy szent? - kérdeztem. Úgy ahogy írtam, látod nem tettem idézőjelbe - mondta. Ami nagyon megtisztelő, mert úgy gondolja, amit képviselek, az valódi, nem egy felvett póz, nem egy szerep.

A postás címet miért aggatták önre? 

Mert egy közvetítő vagyok. Ez onnan datálódik, hogy többször - hál istennek - voltam nagyon furcsa helyzetben, mondjuk úgy: élet-halál között. A sok megpróbáltatásból adódóan - ami minden ember életében bekövetkezik -, elkezdtem másként látni a dolgokat. Ahogy a történések, mint kis vésők, lefaragták az egómat, és az lemállott rólam, találkoztam a valós énemmel. Mikor az ember ezzel az énnel találkozik, furcsa dolgokra jön rá, azt hívják ébredésnek. Mikor ezt történt, különböző képsorokat kezdtem el látni. Több évezredes történelmi helyzeteket is. Ezekkel nem tudtam mit kezdeni. Mikor lehunytam a szemem, úgy mentek ezek a képkockák, mint egy film. Részben álmomban, részben a meditáció alatt. Felkerestem embereket, akik a miértekre választ adtak. Így jutottam el Szepes Máriához, aki a láthatatlan világ nagy tolmácsolója, ismerője - az ő áldásával jött létre a legutóbbi könyvem is. Ő mondta, hogy ezek üzenetek, semmi több. Amiket azért kap az ember, hogy továbbadja az arra nyitott személyeknek. Mert nyilvánvalóan segít vele. Az emberi lét célja pedig, hogy segítsünk másoknak élni. Aki ebben élenjár, az jobban érzi magát. Ez az egyik felismerés a Ne add fel című könyvben: nem attól gazdagodik az ember, amit másoktól elvesz, hanem attól, amit adni tud.

Nézzen közvetítőt!

Honnan tudja, ki nyitott arra, amit mond?

Van egy érdekes szeizmográf az emberben, itt a napfonat tájékán, hogyha ezt tudatosítjuk, és ha figyelünk rá, hogy mit jelez, akkor müködik. Van, akitől jó érkezik, van, akitől fal, és sajnos olyan is van, akitől hányingerem lesz. De olyan is akad, akitől egy hirtelen ütés kapok. A fal, a hányingerkeltő és az ütő ember számomra negatív rezgéseket hordoz. Velük vagy sikerül egy transzformáció útján kommunikálni, vagy sem. Ennek az a technikája, hogy olyan szinten elárasztom jóval, hogy ő fölé tudjon emelkedni a negatív állapotának. Azok vannak ebben az állapotban, akik átveszik a világ trendjét: vagy agresszívek, vagy depresszívek, ami felé egyébként sodor minket a mindenkori kommunikáció. Azaz szorongjál, féljél, beszéljél alpári módon. Ma gyorsan vegyél el mindent, amit tudsz. Ettől keserű lesz az ember és beteg.

Kik a mesterei?

Szerencsés vagyok, mert mindazt, amire rájöttem, technikában megkaptam és kifejlesztettem, azt továbbadhatom. Mesterem Jókai Anna, Szepes Mária, Müller Péter és mondjuk úgy, szellemi segítőim, akik a saját sorsukat osztották meg velem. Így jött le egy karácsony éjszaka a Sissy sorsa is. Szenteste írtam meg a róla szóló musicalt, amit 13 éve játszom. Leküldte nekem a történetét. Bejártam vele a világot. Sissyn kívül elküldte a sorsát Bajor Gizi is, aki álmomban tette mindezt, és Déryné is, valamint Nefertiti is így jutott el hozzám. Leírom, hogy eljusson az emberekhez az üzenetük. Ezért mondom, hogy csak postás vagyok.

Egy szócsőnek mi a feladata?

Én csak segítem az embereket, hogy a saját csodájukra ráébredjenek. Ha ezt jól teszem, és sok ember emeli fel a fejét, és nem engedik, hogy elnyomják a külvilág deprimációi, akkor nem éltem hiába.

Ha önnek látomásai vannak, nem túl ostoba kérdés, hogy milyennek érzi a jövőt?

Ez a trend, amiben élünk, egyre szélsőségesebbé fog válni. Még nagyobb lesz a szándék, hogy az emberek beleőrüljenek a kétségbeesésbe. Hogy még bizonytalanabbak legyenek, hogy még kilátástalanabbnak lássanak mindent, hogy még jobban besötétüljenek. De mivel az univerzum törvénye az egyensúly, rákényszerülnek arra, hogy keressenek egy másik utat. Mert nem mindenki lesz hajlandó alávetni magát a szomorúságnak. Egyre több ember fogja keresni a fény útját. Azt érzem, hogy erősödni fog a másik pólus, mert rákényszerül. Mert minden rossz, egy jóra indító lehetőség.

A saját jövőjében bizonytalan?

Nem tudom, hogy mi a biztos? Egy munkahely? Egy gazdag férj? Nem. Semmi nem biztos, az élet törvénye az állandó változás. Aki valami biztosat keres, az rosszul jár. Nincs biztos, ami biztos, az a bennünk lévő belső nap. Ez az egyetlen, amire támaszkodhatunk.

Látja Magyarország jövőjét?

Nem vagyok látnok.

De azt mondta, néha kap információkat.

A Kárpát-medence egy érdekes hely, sok nép szerette volna megkaparintani, mert áldott, és sok tehetség születik itt. Talán a Kárpátok miatt, vagy mert ez egy medence: itt összesűrűsödnek az indulatok. De talán ezért nagyobb a remény, hogy hamarabb csiszolódnak a dolgok. Itt csodák is történhetnek.

Csongrási Kata képekben!

A Belső Nap című könyve második kiadást éli meg. Ön szerint minek köszönhető, hogy ennyi követője, olvasója van?

Mert hisznek nekem. Csak olyat vállalok, ami a meggyőződésem. Ha nem hiszek valamiben, akkor teljesen mindegy, hány nullát tesznek az összeg mellé. Képtelen vagyok levetkőzni a Playboynak, elvállalni egy szerepet, amitől felfordul a gyomrom. Ha belül müködik az iránytű, akkor az ember megy az úton, teszi a dolgát. Nehéz ide eljutni, megszenvedtem becsülettel ezekért a nézetekért. Talán valamifajta magatartási mintát képviselek, bár ez nem jó szó rá.

A férjét már jó ideje ápolja, feltételezem, tudja, miért került ilyen helyzetbe.

15 éve. Sehogy máshogy nem tudtam volna megtanulni, mi a feltétlen szeretet. Nekem most ő a gyerekem, valószínű ő is volt. Ez a karma törvénye. Egy korábbi életemben nem törődtem vele. De mivel az univerzum úgy müködik, mint egy jó könyvelő: nincs kifizetetlen számla. Előbb-utóbb meg kell adnod, minden tartozást. Rendezni kell a számlát. Ebben az életben én így rendezem: babusgatom, mint egy gyereket. De az sem véletlen, hogy ide születtem, hogy ilyen pályát kínált fel a sors. Ha ezt belátja az ember, nem veszekszik a sorsával.

Bukott már el?

Óh. Nem is kevésszer. Például mikor a Krízis című musicalt bemutattuk. A hetedik előadáson - folyamatosan éreztem, hogy el akarnak pusztítani - rám lökték a hangfalat és szétment az arcom. Utána nem is volt több előadás. Sok ilyen életellenes tett volt ellenem. Tulajdonképpen azt is bukásnak éreztem, amikor a Zsuzsannát játszottam, és kígyóméreggel akartak megmérgezni. Az öltöztető szólt, hogy túl sötét a teám, megfogta: ne idd meg! Elvitte vegyelemzésre, és kiderült mérget tettek bele, hogy lebénuljon a hangszalagom. Később elbocsátottak a színháztól, aki ezt tette. Ezek borzalmas mélypontok nekem. Hogy jut el valaki addig, hogy el akarjon pusztítani egy másik embert? Ezt is nagy traumaként éltem meg. De amíg lehetőségem van rá, teszem a dolgomat, és továbbítom az üzeneteket.