Mekkora szerepe van abban, hogy magát legtöbbször pozitív színben tünteti fel a bulvársajtó?
Azt, hogy miért írnak rólam pozitívan, nem tőlem kéne kérdezni. Amennyi ebben az én szerepem, hogy úgy gondolom, mindent az életben – és ebbe beletartozik a bulvár is, ami széles spektrumot ölel át - komolyan lehet, és kell csinálni. Ugyanolyan igényesen lehet tevékenykedni akár a művészetek terén, akár más területein az életnek. A bulvár számomra nem egyenlő a gagyival, nem egyenlő az igénytelenséggel, és ízléstelenséggel. Ezeket az ismérveket az emberek összekeverik.
Mondana akkor példát arra, milyen az igényes bulvár?
Neil Simon amerikai bulvárszerző, és az angol Noel Cowardot is ebbe a körbe sorolnám. Összetenném a két kezem, ha az ő darabjaikban játszhatnék. A Furcsa párban, vagy a Kapj el! című darabban játszottam, de bárcsak Magyarországon is jelen lenne a bulvár a kortárs színjátszásban. A zenében megjelenik. Bulvár a mulatós zene is, amit annak előadói komolyan vesznek, legalábbis aki jól szeretné csinálni. Aki félvállról vesz valamit, aki lekezel és bagatellizál dolgokat, arról nem azt mondhatjuk, hogy bulvárosan viselkedik, hanem hogy rossz az, amit csinál. Lekezelni valamit rossz és értelmetlen.
Ön komolyan vesz mindent?
Mindent, amit csinálok. A Szombat Esti Lázat is komolyan vettem. Azt mondjuk arra, hogy egy játék, de a játéknak csakis akkor van értelme, ha komolyan veszed, és ha mindent megteszel maximálisan azért, hogy működjön. Akkor magadnak nem tehetsz szemrehányást, hogy rajtad múlott, és nem tettél még mindent. Az, hogy milyen feladatokkal bíznak meg, az nem az én asztalom, nekem abból kell kihoznom a legtöbbet, amivel megbíznak. Szeretnék drámai szerepeket játszani. Szeretnék olyan feladatokhoz is hozzálátni, amiben nem csak az eddigi vígjáték és musical-vonalat tudom megmutatni. Én nem oszthatok magamnak feladatot. Ha valaki csak azt tekinti értékesnek, hogy egy színész a Nemzetiben játszik, arra nem tudok mit mondani, hiszen én nem játszom a Nemzetiben, de attól még komolyan teszem a dolgom, és lehet értékes az is, amit én csinálok. Mindez a nézők megítélésén múlik, nem a kritikusokén.
Az abszurd is közel áll önhöz?
Szeretem a brilliáns humort, a jó párbeszédeket. De ha már említettem a Furcsa párt, abban a darabban az is közel áll hozzám, hogy a karakterek hétköznapiak, de el vannak nagyolva. És ilyen szempontból ezek a legjobb, tanulságos szerepek.
Mit gondol, amióta a Szombat Esti Lázban szerepelt, változott a megítélése az emberek szemében?
Bizonyos emberek szemében változott a megítélésem, de van, akiknek a szemében nem. Nekem ez nagy lehetőség volt, mert annyit mindenesetre sokan láthattak, hogy ezt is meg tudom csinálni, ha akarom. Ezentúl nem csak egy dalra lehet emlékezni, ha a nevem elhangzik, vagy nemcsak egy nyolc éve elmúlt szappanoperára, hanem a táncra is. Ez pedig egy olyan terület az életemben, amit én sem ismertem.
Pedig úgy tűnt, könnyen megy a tánc.
Ez nem igaz. Keleti Andrea tudta a legjobban, mennyire nem ment könnyen. Na, de a legjobb az egészben az volt, hogy a koreográfia úgy állt össze, hogy könnyen meg tudtam jegyezni, meg tudtam tanulni. Azóta kiderült már számomra, még vannak hiányosságaim. Egy eseményen kimentünk Andreával, mint a parkett ördögei rockizni, és rájöttem, én nem is tudok rockizni. El kell mennem megtanulni. Nincs vége a tanulásnak. Megtanultam néhány tánc koreográfiáját, most megtanulok majd táncolni is.
A tanulásnak általában fontos szerepet szán?
Nagyon fontosat. Nekem az egész életemben sokkal többet kellett dolgoznom, hogy valamilyen eredményt el tudjak érni.
Kinél vagy minél kell többet dolgoznia?
A környezetemnél.
Miért érzi így?
Azért, mert semmit nem tudok kirázni a kisujjamból. Ettől függetlenül lehet, hogy más is így csinálja, ahogy én. Hazamegy, tanul, mint egy güzü, majd amikor előadja a tudását, mindenki azt hiszi, ez neki könnyen ment. Én vállalom, hogy rengeteget küzdök.
Mi az, amit legközelebb meg szeretne tanulni?
Táncolni szeretnék megtanulni. Ami a színházat illeti, ebben az évadban már nem próbálok újat. És - nem is tudom, hogy fogalmazzak - meg szeretnék tanulni ügyesen élni.
Az mit jelent?
Azt, hogy össze tudjam hozni a magánéleti vágyamat és a szakmai életemet. Számomra minden, amit vállalok, lényeges. Ugyanakkor nehezen tudok nemet mondani. Ez nehezíti az életemet, mert néha kell tudni nemet mondani, amikor érzem, valami nem fog sikerülni, vagy nincs kedvem hozzá. Ilyenekben is szeretnék ügyes lenni.