A Belmondo énekese zenész, mormon és háromgyermekes apa. Most mégis felrúgott mindent maga körül, és alapvető oknak a mániákus féltékenységet nevezte. Az egyház kitiltotta, elvált, de mostanra újra megtalálta a helyét.

Czutor Zoltán, a Belmondo zenekar frontembere május elején ünnepelte a harmincnyolcadik születésnapját, de bevallása szerint a legnagyobb fordulatot mégis minden tekintetben a 2006-os év hozta a számára. Úgy véli sokan nem látják az igazi arcát, és egészen másnak képzelik, mint aki.

A kávézóba érve limonádét rendel és mindjárt a dolgok közepébe csapva arról kezd beszélni, hogy múlt év novemberében megszűnt a 15 éve tartó házassága, ami előző zenekarával a Nyerssel közel egyidős volt. „Ez egy igazi szerelmi kapcsolat volt, a feleségem 19, én 23 éves voltam, amikor összejöttünk. Pont akkor terveztem, hogy feljövök Budapestre, egyengetni a Nyers útját és ő persze velem akart jönni, amit akkor egyáltalán nem bántam. Aztán rögtön teherbe is esett az első fiunkkal, Leventével, aki most tizennégy és fél éves, már magasabb is mint én.”

Elmondja, hogy számukra teljesen egyértelmű volt, hogy gyereket nem vetetnek el, azaz nem ölnek, ezért aztán abban is biztos volt egészen a tavalyi év végéig, hogy gyereket, meg családot ő nem hagy el soha. „Ilyen nincs. Édesapám a példaképem, mint apa, ő nagyon jó szülő. Persze büszke, amikor ilyeneket mondok” - mondja mosolyogva.

Múlt tükrében

Ezen a ponton aztán megkérem, hogy ne rohanjon ennyire előre, hanem inkább meséljen egy kicsit magáról és a váláshoz való viszonyáról, hiszen alig lehet tudni róla valamit, lévén ő nem mindennapi szereplője a bulvársajtónak. „Római katolikus családban nőttem fel, a nagyszüleim elég komolyan veszik ezt a dolgot, talán ebből is következik, hogy keresztény hívő ember lettem, majd később felvettem a mormon vallást. Hitem szerint a legtöbb ilyen dolog nem az észben, hanem a lélekben dől el.”

A lelkéből érezte helyesnek és hálás is érte, ugyanis ez kihatott az életmódjára is: „Már nem is élnék ha ez nincs” - vallja. - „Kiderült ugyanis, hogy egyáltalán nem bírom az alkoholt, az a minimális, amit valaha ittam, hat-hét éve hasnyálmirigy-gyulladást okozott, két és fél hétig infúzióztak, majdnem belehaltam.”

Visszakanyarodunk a kényes témához, a váláshoz, ami azért is különösen fájdalmas számára, mert a mostani kapcsolata miatt zárták ki a mormon egyházból. „Most együtt élek egy nővel, akibe szerelmes vagyok és tartós nemi kapcsolat van közöttünk. Ha elkövet valaki valami hasonlót, de megbánja és felhagy vele, az rendben van, ám én erre nem voltam hajlandó, emiatt volt szükségszerű ez a döntés. Szomorú, mert nagyon jól éreztem magam, ez egy nagyon jó kis közösség. Egyáltalán nem valami elborult szektásokra kell gondolni.”

Gangxta Zolee és a hívők

Az egyetlen, amit elmondása szerint nagyon nehéz volt mindig is betartania az a paráználkodással kapcsolatos törvény. „Ugyan értettem az eszemmel, mégis azt gondoltam, hogy ez nekem jár. Persze nem kell durva dolgokra gondolni, tehát nem voltam egy Gangxta Zolee, de mégis elbeszélgettem az Istennel, nem lehetne-e, hogy ebben valahogy más megítélés alá essek?”

„Ennek áthágása okozhatja az ember életében a legnagyobb kárt minden területen. Ma olyan világban élünk, ahol ennek az értékrendnek minden ellentmond” - véli szomorúan. - „Azért érdemes megfontolni, hisz az élet nem tud arról, hogy mi hogyan véleményezzük az ő szabályait. Az pedig hogy az ember milyen életmódot folytat pedig derékba törheti az életét és másokét is.”

Czutor a mormonokról
Nem akarok sokat beszélni a mormonokról, mivel nem vagyok rá hivatott, ám a többnejűség egy alapvető tévhit velük kapcsolatban. Volt egy időszak mikor egy férfire sok nő jutott, nagyon sok volt az özvegy és a jómódúaknak a püspök kijelölte, hogy el kellett vegyenek olyan nőket és velük családokat, ahol szükség volt a férfire, az egzisztenciára. Ez a tizenkilencedik században volt így valójában kb. 30-40 évig, ennek az eltörlése később azonban feltétele volt az Egyesült Államokba való felvételnek is. Utah államról van szó, amit a mormonok alapítottak. Egy-két szakadár most is van, de ők nem ehhez az egyházhoz tartoznak. Jó bulvártéma, hogy milyen jó lenne, ha a gazdagok vennének maguknak egy csomó jó nőt és azokkal élnének, ám itt soha nem volt így. A történelmi keresztény egyházakól nagyon leegyszerűsítve a miénk annyiban különbözik, hogy mi nagyon komolyan vesszük a törvényeket és élő, Istennel kapcsolatot tartó közösségnek tartjuk magunkat. Egy hívő ember nem úgy gondol a parancsolatokra, hogy azok Isten korlátozásai az emberek számára, hanem mint segítség. Isten nem lehetőségeket vesz el, csak óv a pusztulástól. Lehetőségeket ad a teljes életre.

„Ezt tudta a feleségem is, aki modellkedett, nagyon szép volt, mégis rettenetesen féltékeny. Nem akarom őt lejáratni, de az sajnos igaz, hogy a féltékenységnek engedve pokollá tesszük egymás életét. Pedig az első években semmi oka nem volt rá.” - Aztán évek múlva kezdte úgy érezni, hogy a féltékenység marad, ha tesz valamit, ha nem, így egy idő után már úgy gondolkozott, hogy ha jött egy érzés, engedett neki.

Czutor mégis sokszor mondott nemet, ám a féltékenységi rohamok állítása szerint sokszor egészen messzire mentek. „Csak a tavalyi év második felére jutottam el odáig, hogy már annyit szenvedtem az ő féltékenykedésétől, hogy valamit nekem is tennem kellett, hogy kiderítsek valamit, amit utána az orra alá dörgölhetek. Persze két óra alatt megtudtam dolgokat, ráadásul közeli emberekről volt szó.”

A kiborult bili

„Mindig vigyáztam rá, hogy még véletlenül se legyen olyan körülöttem, aki neki közeli barátja, pedig lehetett volna alkalmam, de ha úgy állt a farkam, hogy majd kiszakadt a gatyám, akkor is visszafogtam magam, hogy ne csorbuljon az ő becsülete” - mondja.

Befejezésül megemlíti, hogy szerinte a külvilág ebből csak azt látja, hogy ő a szemét, aki hagyta a családját, de mostanra letisztultak az érzései és valójában minden baj okozójának a túlzott féltékenységet érzi. „Ami a jóleső féltékenységen túl megy, az már elviselhetetlen. Azt érzem, hogy azzal az emberrel kötelező lennem. A volt párom próbálta bekebelezni azokat az embereket, akikkel akkor voltam, mikor nem vele.”

Miután bevallották a gyerekeknek a történteket elváltak, és mára már nem éreznek gyűlöletet egymás iránt, de még egyikük sincs teljesen túl a dolgon. A Belmondo énekese mindezt azért mesélte el nekünk, mert tisztába akarta tenni az esetleges félreértéseket vele kapcsolatban, még akkor is, ha tudja ezzel esetleg megbánt másokat. És persze története figyelmeztet is, nyilván akinek van füle, hallja.