Ebben a hónapban lett százéves a dauerwelle, vagyis a tartóshullám, ami épp most nem tartozik a legdivatosabb fodrászati eljárások közé, de azért még használják. Soltész Rezső ma már nem csináltatna magának hullámos loknikat, pedig egykoron komoly szakmai krízisből segítette ki a dauer, Zsidró Tamás mesterfodrász új felhasználási lehetőségeket lát.

"Nekem a dauer segédeszköz is volt: egy komoly szakmai krízisből segített ki, amikor a rockból átmentem a sláger stílusba" - tudjuk meg Soltész Rezsőtől a tartóshullám showbizra gyakorolt közvetlen hatását.

Meglepő összefüggések

Márpedig Soltész Rezső tudja, mit beszél: egy évtizeden át, 1980-1990 között daueroltatta fürtjeit, épp a tomboló hullámosítási láz idején. "Komoly sikereket értem el ezzel a fazonnal, divatformáló hatása volt. Különösen Németországban, Lengyelországban és az olaszoknál kedvelték. A lobogó loknis frizura jól passzolt az akkori énemhez" - tudjuk meg.

Klikk!

Soltész Rezső kéthavonta járt tartóshullámosításra, eleinte Vaszil Popov görög fodrász beszélte rá, később Varga István felelt hajkoronájáért.

Nem a frizurától függ az énekesi pálya

Egy dauer, egy tojás
Zsidró Tamás egy korábbi interjúnkban: "A nagyapám is fodrász volt, a háború alatt is dolgozott, majd a recesszió idején. Mondok egy millpengős sztorit. Bejött a vendég, és kért egy tartós hullámot. Kifizettették vele előre a hajat, mert akkor a fodrász még tudott rajta venni öt tojást, de mire a haj kész lett, már csak négy tojást tudott venni azon a pénzen. És ezt is túlélte a szakma."
"Izgalmas volt ennek a lélektana, beülni a csajok közé, eleinte gátlásaim voltak, aztán lélekben átalakultam és a dauerolás idejére közös problémáim lettek a nőkkel" - kutat szalmiákszesz-szagú emlékei között a sanzonénekes.

Aztán eljött a rendszerváltás és Rezső már nem a régi szeretettel tekintett loknis fürtjeire: "Komoly váltás kellett, belsőileg is: nem tetszettem magamnak ebben a dologban és rájöttem, hogy nem a frizurától függ egy énekesi pálya."

Keine Dauerwelle mehr

Rezső elárulta nekünk, bármerre is forduljon a divat szeszélyes kereke, ő többé már nem daueroltja a haját. "Agyilag és fazonban is más lettem, és jól érzem magam a mai állapotomban." - mondja és mi boldogan hiszünk neki, főleg annak tudatában, hogy Nagy slágeralbum című lemeze a napokban jelenik meg.

Kiegészítő megoldás lett

A személyes dauerélmények után Zsidró Tamás mesterfodrászt az eljárás aktuális szakmai megítéléséről kérdeztük. Sok más fodrásszal ellentétben ő nem ellenzi egyértelműen a dauerwelle alkalmazását. "Ma a dauert volumennövelésre használjuk, leggyakrabban vékonyszálú, kevesebb hajú nők kérik. Kiegészítő megoldás lett. Az új dauervizek nagyjából intelligensek, van például, ami csak tőemelésre szolgál, és lágy esést biztosít a hajnak."

Nem tudnak dauerolni a modernek

Utóbbiak hatás manapság épp kétszer annyi ideig tart, mint Soltész Rezső loknijai a nyolcvanas években, elég ugyanis négy hónap elteltével ismét felkeresni a fodrászt.

Zsidró Tamás kerüli a találgatást dauerügyben. Mint mondja, jelenleg is ott vannak az összes bemutatón a göndör hajak, de a fodrászok a loknikat manapság inkább csavarással és hajsütővassal érik el. Szerinte nem kizárt, hogy ebben az is közrejátszik, hogy sok modern fodrász egyszerűen nem tanult meg dauerolni.

A feltaláló saját feleségét pörkölgette
A német Karl-Ludwig Nessler épp száz évvel ezelőtt találta föl a dauerwellét (tartóshullámot), ami a maga korában egyszerre volt szenzáció és kisebb égésekkel fenyegető tortúra. A fodrász eleinte saját feleségén kísérletezgetett, aki több égési sebet gyűjtött be, amikor pedig már elviselhetetlenné vált számára a fején tapasztalható forróság, állítólag heves sikolyokkal vetett véget a kísérleteknek. A folyamat akkoriban 5-6 órán át tartott, mindenféle roncsoló kemikáliát igényelt és csak a haj töve fölött négy centivel lehetett elkezdeni a hullámosítás. Nessler egykori lakóhelyén, a fekete-erdei Todtnauban a százéves jubileumra való tekintettel október 28 - 29. között nagy fesztivált rendez a fodrász szakma és egyúttal megnyitja kapuit a Nessler Múzeum.

Az ötletet állítólag a természet adta a kis Karl-Ludwignak, aki kecskepásztorkodás közben megfigyelte, hogyan zsugorodnak össze a virágok, amikor jön az eső, majd két-három óra napsütés után hogyan egyenesednek ki újra. Ezután felnőttként már nem volt nehéz kitalálnia a tartóshullámot.