Nem titkolom, én is szeretek aludni. Mikor Pityinger "Dopeman" Laci azt mondja a telefonba, hogy tizenegyre kint van a Budapest egyik eldugott végén található edzőteremben, még abban a hitben vagyok, hogy mire fél tizenkettőre kiérek, ő már lelkesen túl lesz a mindent átmozgató bemelegítésen és megnézhetem milyen az, amikor püföli a zsákot, vagy valaki őt, ilyesmi.
Egyetemista Dope Kubából
De nem. Mert ő is szeret aludni. Bánóczi Zoltán tartja az edzést néhány lelkes fiatalnak, és nem annyira fiatalnak, valamint egy lánynak. A nyolcadik kerület réme még mindig sehol: kiderül, elaludt, de jön.
Bánóczi mintha érezné, hogy a sajtó is jelen van az edzésen, közli, hogy kénytelen átmenni vulgárisba, hogy motiválja a kábé tízfős társaságot. Megy neki, mert a zsákok komolyan kilengenek az egyenesektől, és ez szerintünk akkor fordul elő, ha erősen motiválva megütik őket.
Aztán pont az edzés vége felé befut Dope, akiről a teremben már mindenki tudja, hogy előző nap felvételizett a Testnevelési Egyetem Rekreációs és Sportmenedzser szakára, ahová fel is vették, így most öt évre beül az iskolapadba. Látszik rajta, hogy sikerült kialudnia magát, ráadásul már-már ijesztően barna, nem is lep meg, mikor közli, Kubában járt a barátnőjével.
Kicsi Dope, Kammerer és a Fradi
Kicsit félrevonul edzőjével beszélgetni és otthagyja nekem az öccsét, Kicsi Dope-ot, aki nem csak rokona, hanem zenésztársa is. "Azt hiszem, jövőre én is megpróbálom az egyetemet. Nem azért, hogy fényezzem a Lacit, de a Fradiból jelentkezőket simán leverte a felvételin. Ezek bepunnyadt gyereket hozzá képest. A Kammerer, és Laci edzője, a Bánóczi Zoli is abba az osztályba fog járni, tehát jó kis csapat lesz" - mondja, gondolva itt a rekreációs szakra.
Az egyetemet fontosnak tartja, hiszen jobb, ha az ember több lábon is meg tud állni. "Az jópofa, hogy egy hotelbe fellépek, aztán meg edzést tartok. Vagy tanítsak zenét kétezer forintért? Lehetsz te akárki, attól meg nem fizetnek érte többet."
Pityinger Laci lassan visszabandukol hozzám, és öccse ekkor csendesen felszívódik, elmegy futni. A repper megkezdené az edzést, ezért vetkőzni kezd, amiben az sem zavarja, hogy ott vagyok, igaz, ez nem lep meg különösebben. "Bokszolni két éve bokszolok, de gyerekkoromban dzsúdóztam hét évig, aztán autóbalesetben eltört a medencecsontom, utána sokáig csak úszhattam" - ekkor már kisgatyában áll. Nincs agyongyúrva, de hülyén is állna neki, mellettem az edzője nézi még a privát show-t, meg egy lelkes barát.
"Aztán persze főleg a bulikból űztem sportot, bár megcsapott a testépítés szele, ez leginkább ajzószerekkel történt, végül beestem egy gyúróterembe. Lenyomtam a száz kilómat 5 perc alatt fekve, utána jöhetett a szauna. Mikor egy százöt kilós mongol idióta lettem, rájöttem, le kell álljak a bulizással. Nincs mit tenni, ilyen kajmánénem van, habzsoltam az életet."
Közben a sporttársak elirigylik Dopeman edzőnadrágját, és rövid időre a melegítő kerül reflektorfénybe, amiről megtudhatom, hogy "eredeti német katonai bundeswehr" viselet. De a repper a kesztyűjét is New Yorkban vette. Engem jobban érdekel, hogy mulatott-e előző nap, hiszen most már egyetemista lett.
"Nem, nem volt semmi különös. - mondja, és ekkorra már nagyjából készen állna az edzésre, legalább is ami a szerelését illeti. - Az átlagembernek mást jelent a bulizás, mint nekem. Én legalább tíz éve élek éjszakai életet, amerikai stílusú bulikat nyomtunk, volt ott minden. De ezek most már mindent csak divatból csinálnak. Divatból isznak, divatból drogoznak. Mondjuk, mikor drogos voltam, akkor se szerettem drogos bulikba járni. Igazából mindig repper szerettem volna lenni."
Profi boksz és divatkoksz
Aztán, mint aki kedvet kap az edzőterem hangulatától, azt mondja, hogy inkább mégis profi bokszoló lesz, mert azt jó áron el lehet adni. A K1-el reflektálok, amit komolyan vesz, de közli, hogy ahhoz már túl öreg és merev. Szóval jó áron el lehet adni - furcsa elképzelni, hogy anyagi gondjai vannak a napbarnított zenész-producernek, de az embert mindig érik meglepetések.
"Sztárnak lenni ebben az országban lehetetlen, hacsak nem médiabuzi vagy, akit nyomnak a kereskedelmi tévék" - mondja és ezalatt a valóságshow-sztárokra gondol. - Nem úgy vagyok értékelve, ahogy kéne."
Mire megkérdezem, hogy akkor mégis hogyan értékelik őt, már belemelegedik a témába és visszakérdez, hogy ha ő olyan baromi gazdag lenne biztos, hogy a nyolcadik kerületben lakna, és egy Citroen Xsara Picassoval közlekedne? "Mindenki azt hiszi, multimilliomos vagyok, pedig csak az eszem használom. És nekem még szerencsém van, hiszen már tíz éve azt csinálom, amit szeretek. Egyszerűen nincs már a zenésznek értéke, és ezt a kiadók baszták tönkre."
Lassan megkezdi a bemelegítést nyújtással, meg némi ugrálással, de túl sokan vagyunk körülötte és túl sok energiáját veszi igénybe, hogy egyszerre szentségeljen és ugráljon. "Utálom, hogy ma már minden csak divat, nem szerethető a zenék kilencven százaléka. Mi igazi zsiványok voltunk, meg gengszterek, de sose kokszoltunk divatból. Ma már akkor ível fel a társadalmi mutatód, ha kokaint szívsz. Hát én azért hagytam abba a drogozást, mert nem akartam tönkretenni magam."
"Mindenki él csak bele a nagyvilágba, semmi életcél. Szerintem ma már az a különleges, ha valaki egyáltalán akar valamit."
Már az elején sem volt jó hangulatban, ahhoz képest, hogy előző este nem is bulizott, de most közli, hogy valamikor neki is fel kell nőnie. "Csibészek és farkasok közt élek, de a szellememet megpróbálom a jobb felé vinni. Csináljak bármit, maradok, aki voltam, én alakítom a dolgaim."
A buzi Gangxsta, az érdekes ember és a kokain
A levegőbebokszolás közepette kis izzadságcseppek jelennek meg a homlokán, és megint a kokainnal példálózik, mondván: neki nem kell kokain ahhoz, hogy Dopeman legyen. "A popipar halott, túl kell élni. Én nem csinálok bohócot magamból, hogy még ötven évesen is ugráljak, mint egy idióta."
Azt hiszem, itt Gangxsta Zolee-ra gondol, de mivel nem tudom követni ezt a hazai gengszterrep életformát, hogy akkor most ki is utál kit, azért megkérdezem. "Az a buzi? - zárja rövidre a kérdést, és kissé meg van sértődve, amiért ezt a sztorit nem ismerjük, mondván éppen azért írt könyvet, hogy végre ne kelljen újra és újra elmesélni a történteket. - Nekem az a tőkém, hogy érdekes vagyok, mi a francnak mondjam el mindezt ingyen?"
Feketevonat, pénz, kokain
Beszél a Feketevonatos összeveszésről, amit tizenkét éve magyaráz a sajtónak, és már halálosan un. Hiába mondom neki, hogy inkább örülnie kéne, hogy az emberek még tizenkét év után is emlékeznek a sztorijára: vajon elmondhatja-e ezt egy valósághős magáról? Neki mindegy, válaszolja, szerinte csak akkor érdekes a PR-érték, ha pénze van belőle.
A Stohlos kokainozás bombaként robbant, miután piacra dobták a könyvét. A rendőrség is megkereste, hogy akkor most ki kokszolt kivel, de végül nem lett belőle nagy ügy, mert nem volt bizonyíték, meg különben is elévült már. Ez azért biztos lendített az eladásokon, talán ezért merül fel bennem a kérdés, hogy maga Dopeman gyújtotta meg a gyutacsot. "Ha ez lett volna, még a könyv megjelenése előtt csinálok botrányt, nem? És akkor még nem volt hiszti a szervezett bűnözésben való szerepem miatt. Pedig az is egy jó kis történet." - ezzel a teremben mindenki egyetért, a nyolcadik kerület réme pedig lassan teljesen bemelegedik a sok ugrálástól.
Szabó István, Scorsese és Dopeman de Chicago
Mivel már fűtött a hangulat, Bánóczi Zoltán úgy érzi, épp itt az ideje, hogy megbeszéljük az élet nagy dolgait, ezért felemlegeti Szabó Istvánt, és az ő ügynök múltját. Dopemant is biztatja, hogy ő is mondja el a véleményét, ő pedig el is mondja: "Leszophatja a Szabó István, engem nem érdekel, egy filmet se láttam tőle. A Carlito útja, az film! Scorsese, az rendező!"
Ezzel nem támad kedvem vitatkozni, inkább megkérdezem, hogyan tudják a nyolcadik kerületre ráhúzni a harmincas évek Chicagóját. "Biztos, hogy ott éltem előző életemben, de ezeknek a dolgoknak igenis komoly jelene van. Sokak azt hiszik, hogy az új lemezen, amit az öcsémmel csináltunk, kitalált dolgok vannak, pedig ez a valóság. Ilyen a média, ilyen az utca. Sokak számára ez egy zárt világ, ahová általunk nyerhet betekintést az ember. Ha egyszer gyerekem lesz, abból igazi harcost nevelek. Akkor is, ha lány lesz. Akkor pláne."
Dopeman most már nagyon edzene, ezért csak annyit kérdezek, ha már így feldobta a témát, vajon most, hogy egyetemista lett, már gyerekvállalásra is késznek érzi-e magát. "Attól függ, hogy alakul. Persze most először fordul elő, hogy szinte bármikor fel tudnám vállalni. De nem tudom, majd meglátjuk" - mondja és elindul püfölni a zsákot, hogy végre valami megerőltetőt is tegyen.