Nagy Feró: Hagyjuk az én lelkemet

Próbálod vinni a rock and roll életformát?

Különösebben nem foglalkozom vele. Ha én azt mondanám, hogy rock and roll életformát élek, akkor az meghatározná, hogy az a rock and roll életforma, amit én élek. Úgy gondolom, hogy a rock and roll korlátlan szabadságot jelent, tehát, ha csöves gatyában akarok lenni, akkor abban vagyok, ha piros kalapot akarok húzni a fejemre, akkor abban vagyok.

A rock and roll egyfajta szabadságérzet. Nagyon sokan összetévesztik a rock and rollt valami fegyelmezett kaszttal, amelyik bőrdzsekiben, bőrnadrágban és iszonyatos csizmában, két cigivel a szájában és viszkivel a kezében él, és így működik. Persze ettől még az is lehet rock and roll, ha ő ezt szereti.

De ha belebújsz egy mackónadrágba, és nyugodtan beszélgetsz itt, egy szálloda halljában, nekem abba is beleférhet, ha neked az tetszik, csináld azt. Ha nem tetszik, úgysem csinálom, a rock and roll korlátlan szabadságot kell, hogy jelentsen!

Így lehet az akkor, hogy Nagy Feró síel és snowboardozik?

Igen. Úgy gondolom, hogy csak Magyarországon kicsit szokatlan ez a dolog, külföldön teljesen bevált, hogy rock-, punkzenészek extrém sportokat űznek. Ezek a sportok össze is kötődnek picit a kemény rockzenével, hiszen egy ilyen bungee jumping is azt jelenti. Én például ezt nem merném tudod, de ha valaki ezt élvezi és szereti, hát hadd csinálja.

A sport meg a zene összehasonlítható? Van olyan, hogy lecsúszol egy kemény lejtőn, és akkor azt érzed, mint amikor játszol x ezer ember előtt?

Az nem. Elég vacakul síelek, viszont nagyon szeretek, az egy másik kérdés, hogy szinte minden pályán le tudok menni. Most voltam Kaprunban, egy nagy hóviharban jöttem lefelé, ha egy ilyet túlélsz, nagyon boldog vagy és büszke, hogy: "De jó, ezt megúsztam!". A művészet, meg annak az extázisa azért egészen mást jelent. Az egy fantasztikus dolog, amikor együtt lélegzik a színpadon öt ember a lenti ötezerrel. Az egy egészen katartikus élmény.

Klikk!

Ez ma is megvan, vagy inkább megvan ma, mert sokkal régebb óta ismeritek egymást?

Ez ma is megvan. Hogy mondjam? Egy olyan zenekar, mint az én zenekarom, azért az inkább retrózenekar. Nekünk már hihetetlen nagy múltunk van. Ennyi jövőnk biztos nincs, mint amennyi múltunk van. Nekünk valamilyen szinten a múltunkból kell profitálnunk. Nem anyagilag gondolom ezt, hanem sikerileg.

Ugyanolyan, mint a Rolling Stonesnál, ha idejön és nem játssza el a Get Not, akkor nem is jó. Ők pedig már valószínűleg halálra unták magukat, mert az elmúlt ötven évben minden nap háromszor el kellett játsszák.

Van, hogy unod?

Nem, nem, nem. Van, hogy bemondom: "Te jóisten, ezt mennyit játszottuk már!", de ha elindul egy nóta, akkor ad egy új varázst. Mondjuk a Beatricének szerencséje is van, mert a 28-30 évvel ezelőtt született dalok aktuálisak. Engem is megdöbbent a dolog. Nem változott semmi a harminc év alatt? Lehetetlen. Még mindig ugyanazok a problémáink? Még mindig ugyanolyan szar a világ, mint volt? Olyankor az ad egy olyan élményt a közönségnek, meg nekem is, ami jó. A Nem kell című nótánk, amelyik a totális tagadásról szól, annyira tagadni a világot, hogy még a tagadás sem kell. Nem fordul igenbe. A tagadás tagadása nem jelent igent, hanem azt, hogy még a szar is le van szarva.

Most is tagadsz még?

Most is, abszolút. Ezt a világot mindenképpen. Ez, ami most körülöttünk zajlik, nagyon igazságtalan világ.

Van valami megoldási javaslatod? Van olyan világképed, amire azt mondod, hogy az lenne a jól működő?

A rockzenész nagyon érdekes ember abból a szempontból, hogy maximalista. A költészet is ilyen, a zeneszerző is, az irodalmár is. Ha nem tudom mindenkinek a legjobbat csinálni, akkor tíz embernek minek? Akkor hagyom a fenébe az egészet, nem foglalkozom vele.

És nem elég annak a tíznek, aki viszont élvezi?

Igen. De. Az isten nem azért adja nekünk a tehetséget, hogy mások fölött uralkodjunk, vagy mások által megtermelt javakból mi tegyünk el. Nem. Ha nagyon tehetséges vagy, mint rockzenész, vagy író, akkor jó, kapjál egy kicsivel többet. De az egész, amit termeltél, az szellemi érték legyen, ne fordítsd le anyagira! Ne keressél kettő milliárdot, keressél húszmilliót, és a többit meg osszák el a többiek között, akiknek nincs olyan szerencséjük. Ez egy picit igazságosabb világ lehetne. De nem erről van szó, mert akinek van, az még többet szeretne, akinek meg nincs, annak nem is lesz. Egyszerűen nincs lehetőség, nincs remény arra, hogy előrelépj.

Versenyző típus vagy?

Nem, nem. Inkább a megmutatós. Minden pillanatban meg kell mutatni a világnak, hogy nem tévedés, hogy nem ő van itt a színpadon, hanem én. Nagyon sokszor úgy gondolom, amikor látom művésztársaimat, hogy nem tudom, mit keresnek ott. Felmehetett volna akárki a közönségből, ugyanazt csinálná, sőt lehet, hogy jobb lenne, mert nevetnénk rajta, hogy milyen amatőr. Azt gondolom, hogy ezt nem engedheted meg magadnak. Azt érzem, hogy nem égethetem le magamat.

És a jégtáncos műsor után olyan érzésed volt, hogy visszahozott a köztudatba?

Hihetetlenül visszahozott, felmérhetetlenek a következményei. Voltak olyan részei is, hogy egy rockzenész mit keres a jégen, de én ezeket nem értettem. Éppen azzal válaszoltam, hogy: "Az nem zavart, hogy síelni járok?". Ezeket a hangokat hamar leráztam, különben sem érdekelnek ennyire. Az én életemet én élem. Eléggé béketűrő vagyok, nem nagyon érdekelnek ezek a dolgok. Talán csak annyit erről, hogy internetes fórumokat nem olvasok, pedig állandóan a neten lógok.

Mert felbosszantod magad?

Ha megkérdezném az embereket, hogy mit tudnak a Beatricéről, a negyede azt sem tudná, hogy az az én zenekarom. Azt tudja, hogy állítólag csirkét daráltak. Hogy a fenébe merészel egy ember véleményt alkotni egy dologról, amit sohasem látott? Vannak hallomásai, a szomszédasszony is mintha mondta volna.

És nekik mit mondanál, mit jelent a Beatrice?

Én nem akarok expanzív lenni, nem akarom, hogy mások legyenek. Maradjanak olyanok, amilyenek, és ha egyszer eljut hozzá, akkor jusson el. Nem akarok különösebben azon dolgozni, hogy az emberek 99 százaléka ne gondolja azt, hogy én csirkét daráltam. Azt gondol, amit akar. Ez rock and roll, hadd gondolja, amit akar. Miért kell kiállni és az embereket meggyőzni arról, hogy én nem daráltam csirkét? Miért? Attól jobb lesz a világ? Nem. Az én lelkemet mentjük? Hagyjuk a picsába az én lelkemet. Nekem jó az a csirke ott, el van rajta.

De ez egy lemondó álláspont nem? Aki hülye, haljon meg.

Nem, nem, nem. Ez egy eléggé filozofikus dolog. Tehát a tehetséget, amit istentől kaptál, azt nem azért kaptad, hogy államelnök legyél, és uralkodjál rajtuk. Vagy pedig, ha azért kaptad, hogy államelnök legyél, akkor szolgáld őket, akkor szolga legyél. De ilyen nincs. Ha már egy kicsit a politika felé haladtunk, kurva jó lenne tudni, mi az a demokrácia. Mert, amiben élünk, az biztos, hogy nem az. Mert a demokrácia az valami más, ha meg ez a demokrácia, akkor bassza meg, nem is kell. Ha meg nincs, akkor mondjuk ki!

Az emberek hülyeségeit időnként hagyni kell. Ha nagyon zavar, akkor megjegyzed, hogy: "Nekem az a véleményem, hogy... De ne tessék komolyan venni engem. Én vagyok a hülye." Közben magadban azt gondolod, hogy nem. Ti Isaurák, ti vagytok mind hülyék. Amikor az ember egy kocsmában hallja a nép hangját, akkor elkeserítő, hogy milyen hülyeségeket tudnak beszélni. Én vagyok a hülye, mert odamegyek beszélgetni. Hagyd az embereket abban a tudatban, amiben vannak, és ez nem lemondás. Ha meg olyan szerencséd van, hogy többet keresel az átlagnál, akkor vedd tudomásul, hogy nem uralkodhatsz rajtuk azért, mert neked több van. Nem fogadhatsz fel bérgyilkost, hogy kinyírjon valakit, mert pofázik. Ha fölmész a színpadra, megdobálhatnak. Nem kell fölmenni a színpadra.