„Olyan világot élünk, ahol Fekete Pákóra figyelnek fel az emberek. Ebben a helyzetben a zenére is látványos eszközökkel lehet felhívni a figyelmet, például egy Guinness-rekordkísérlet sokakat vonzhat egy zenei rendezvényre. A zenészeknek az lenne az igazi siker, ha önmagában a zene érdekelné a tömegeket. ” – mondta Knapik Tamás.
Az anyagi élvonal
A Fiesta gitárosát a Balatonfüredi Gitárfesztiválról kérdeztük, amelynek szervezője 192 órás zenei maratont tervezett a rendezvényen úgy, hogy nyolc napon keresztül, megállás nélkül követik egymást a koncertek. Ezzel szemben a zenekar gitárosának nincsenek rekordállítási ambíciói.
„Minket leginkább az érdekel, hogy egy jó koncertet adjunk. De ez a célunk minden más napon is”- mondta Knapik. Különös volt, hogy az ellentmondásra éppen a gitáros hívta fel a figyelmet annak tudatában, hogy duója anyagilag is az ország leginkább elismert zenekarai közé tartozik. „Elnézve a zenészek díjazását, szerencsére valóban az élvonalban vagyunk” – erősítette meg.
A szórakoztatás eszköze
Az utóbbi időben a zenei rekordkísérletek divatossá váltak. Tavaly nyáron a Sziámi adott péntektől hétfő hajnalig tartó, 48 órás koncertet Insomnia címmel a Gödörben, és ismerjük a debreceni Pap Béla esetét is, aki Dj Sensation bulija címmel a 85 órás folyamatos dj-zési rekordot szerette volna megdönteni, ám két órával a sikere befejezés előtt elaludt a bakelitjein.
A balatoni rendezvényen a zenészek egy része nem a rekordkísérlet miatt vesz részt, Knapik Tamás arról számolt be, a rendezvény szervezőjének neve jelenti a garanciát a minőségre. „A Liszt-díjas Eötvös József kért fel bennünket, hogy vegyünk részt az eseményen, és őt nagyon tiszteljük. Azon kívül, hogy nagyszerű muzsikus, a zenéről hasonlóan gondolkozunk”- mondta a zenész, majd a közös gondolkodásmódra tért rá. „Habár szokás mást mondani, a zene, függetlenül a műfajától, a szórakoztatás eszköze. A tánczene például arra való, hogy táncoljunk rá” – mondta Knapik Tamás.
Beszaladunk a tengerbe
A zenész korábban a karibi térségben, hajókon zenélt, majd évekig Puerto Ricóban élt, és miután hazatért, a rockerből merengue-énekessé avanzsált Csordás Tiborral közösen megalapította a Fiestát. Az elmúlt hetekben ismét a közép-amerikai országban jártak, ahol a hatodik albumukat vették fel. Kérdésünket, hogy az énekessel együtt miért ragaszkodnak a Puerto Rico-i stúdiómunkákhoz, úgy próbáltuk megfogalmazni, hogy Knapik Tamás válaszában ne szerepeljenek a latin virtus és mediterrán életérzés kifejezések.
„Az ott élő zenészek hozzáállása tiszteletreméltó. Amíg nálunk egy ember kiáll egyedül zenélni a színpadra úgy, hogy még szomorú is, addig a Puerto Rico-i zenészeknél nem dívik az a szemlélet, hogy egózzanak és saját magukat tolják előtérbe. Valódi csapatjátékosok, akik örömüket lelik abban, amit csinálnak, és rengeteg alázat van bennük.” Knapik Tamás hozzátette, odakint olcsóbban lehet jó zenészekkel együtt dolgozni. „Az sem egy utolsó szempont, hogy ha kijövünk a stúdióból, nem a városi dugóba kerülünk, hanem beszaladunk a tengerbe”- sorolta az előnyöket a zenész.
Hiperérzékeny emberek vagyunk
„Akikkel a kinti stúdiómunkák alatt együtt zenélünk, egy-két Grammy-díjat már kaptak, ennek ellenére nagyon szerény emberek. A lemezeink azonban úgy állnak össze, hogy van néhány első osztályú, magyar zenész, akikkel itthon felvesszük az alapokat, mert hozzájuk is ragaszkodunk hosszú ideje.”
Az egyre szaporodó Fiesta-lemezeken megjelenő dalok fő témája a szerelem. A gitárost arról kérdeztük, milyen új közlendőt lehet találni ebben a témában, ha egy új dal ötlete szóba kerül. „Zenét szerezni nehéz, és a zenészek kínlódnak. Számos tragikus esetet ismerünk tehetségekről, akik saját magukat tették tönkre. Hiperérzékeny emberek vagyunk, akik szélsőségesen élik meg az életüket, és az érzelmeiket.”