Fenyő Miklós karrierjének kezdetét már megörökítette egy színházi produkció, ám úgy tűnik, ez nem volt elég. Persze nagyon menő, ha valakiről úgy készítenek filmet, hogy még él. A 62 éves énekes szerint nagyon hiteles a Made in Hungária című film, mindent úgy ad vissza, ahogyan az történt. Természetesen azért nem volt olyan egyszerű az élet, vallja Fenyő, hiszen a rendőrök már akkor is lecsaptak rájuk, ha többen beszélgettek az utcán. Ő azonban ennek ellenére boldog volt, szerinte ugyanis fiatalnak lenni mindig boldogság.
A mentor mindenkivel összehaverkodott
Az énekes szerint remekül visszaadja azt a kort a film, amiben felnőtt. Ehhez valamiképp ő is hozzájárult, ugyanis felvilágosította a főszereplőket, mit is kellene hozniuk a vásznon. "Tamás [Szabó Kimmel Tamás - a szerk.] főleg arra figyelt, hogy hogyan gesztikulálok, beszélek, valamint, hogy miféle mimikai változások keletkeznek az arcomban bizonyos hatások alatt. Nekem nagyon tetszett, hogy egy színész ennyire aprólékosan odafigyel a részletekre. Sokat beszélgettünk az éneklésről, hogyan kell a rock 'n' rollt egyáltalán hangzóvá tenni, mert a musicaléneklésnek ehhez jóformán semmi köze. Közben Tamás megértett egy csomó dolgot, például, hogy mit jelent a rock 'n' roll, mint életforma, hatásgyakorlás a világra. Sokat zongoráztam és énekeltem vele, hiszen aztán a stúdióban fel kellett énekelnie a dalokat", nyilatkozta a Velvetnek a 62 éves énekes, aki nemcsak Szabó Kimmelt, de névrokonát, Fenyő Ivánt is segítette.
"Iván ugyan nem engem formál meg, mégis megkeresett, pedig a kérdéseit a rendezőnek is feltehette volna. Feltételezem, hogy érdekelte az én személyem, mert tudta, hogy ő a filmben az ellenségem lesz, illetve az én karakterem ellensége. Nyilván kíváncsi volt, kit kell majd lenyomni", tette hozzá Fenyő mókásan, majd kifejtette, nagy összhangban vannak névrokonával, akit előtte épp a vezetékneveikből eredő hasonlóság miatt nem bírt. "Vele különösen nagy barátságot kötöttem, habár eleinte nem szerettem, hogy őt is Fenyőnek hívják. Most azonban kifejezetten büszke vagyok rá. Nagyon megszerettem Ivánt", mondta az idősebbik Fenyő, aki a többi színésszel - többek között Szente Vajkkal - is nagyon elégedett.
Erős dózis Fenyő Miklósból
A Made in Hungária című musical már 8 éve fut a József Attila Színházban. Fenyő úgy véli, a film és a musical is remek, csupán mást enged látni a néző számára. Na és a darabban persze ő is játszik, méghozzá nem is akárkit - kedvenc előadóját, Jerry Lee Lewist alakíthatja a musicalben. "A színházban közvetlen a reakció, ez pedig nagyon jó. Nyilván nagyon szeretjük csinálni, a játék pedig estéről estére megvalósul a közönséggel együttműködve. A film többet enged látni a dologból, a darab pedig többet enged gondolni róla. A filmről kevesebbet tudok mondani."
"Persze, én is kritizálhatnám a filmet, de nekem annyira belső ügyem, hogy nem tudok közönségként viszonyulni hozzá. Bár azért vagyok annyira közönség, hogy lássam, a nézők nagyon erős dózist kapnak belőlem, és az akkori világból. Hiszen az emberek tudják, ki az a Fenyő Miklós, itt él velük, és ismerik, amiket énekelek. Az emberek közvetlen kapcsolatban vannak a zenéimmel, hiszen már buliztak, sírtak, nevettek, sőt, még szerelmeskedtek is a dalaimra. Most pedig megnézhetik, hogyan lettem valaki, ezt a film ugyanis mind megmutatja. Én pedig csak reménykedni merek, hogy ugyanolyan élmény lesz a közönséggel együtt nekünk ez a film, mint amilyen a darab", mondta a Velvetnek Fenyő, aki annak ellenére, hogy nem igazán tud sokat mondani a filmről, még egy bekezdésnyit beszélt.
Elvis fiatalon volt az igazi
"Sok mindent látunk a filmben, ami pedig elhangzik, annak mélysége, súlya van. Persze, a szerelem, az szerelem. A fiú, a lány, egy kis konfliktus. A fiú harcol, hiszen az egész kapcsolat több volt, mint egy egyszerű kaland, és ez ugyanígy történt a valóságban is. Akkor volt miért, kiért harcolni. Ez az egyik konfliktus. A másik ellentét egy srác életét vázolja fel, aki egyszer jól érzi magát a világban, aztán hirtelen visszakerül egy olyan közegbe, ahol felvetődik a kérdés: 'Hogy fogom jól érezni magam? Itt minden más'. Habár a kor azt várta volna el, hogy beolvadjak, rámtört, hogy én igenis jól akarom érezni magam. Ha pedig valaki meg tudja teremteni maga körül ezt a boldogságot, akkor az egy nagy vívmány", fejtette ki részletesebben gondolait a Megasztár 4 ítésze, aki valójában sosem volt Jerry Lee Lewis koncerten, habár nagy kedvence volt.
"Nem voltam koncertjén, csak a tévében láttam, Elvis koncerten azonban voltam. Őt élőben láttam, még amikor 22 éves volt. Az Elvis-imitátorok mindig az idősebb énjét veszik alapul, őt utánozzák. Számomra az igazi Elvis az a 22-23 éves kölyök, aki szinte még öntudatlanul rázta magát, amikor még nem is tanult énekelni. Akkor énekelt kurva jól, amikor még nem tudott énekelni. Ha csak annyi lett volna, amennyit a késői időszakában produkált, akkor nem mozgatta volna meg a világot", vélekedett Fenyő.
A filmbeli rendőrségi jelenet tényleg lejátszódott, az énekes azonban így is boldog volt. "Persze, voltam a rendőrségen. Valójában már akkor is rendőrök vették körül az embert, ha az utcán páran összegyűltünk. Hozták a gumibotot és felszólítottak: "na, nem csoportosulunk itt, gyerünk, szétszéledni"- ezt simán megtehették velünk. Mi pedig ebben a világban éreztük boldognak magunkat, pedig látszólag minden örömteli dolognak ellent mondott. Ebből pedig az derül ki, hogy fiatalnak lenni mindig boldogság. Még akkor is, hogyha ennél nagyobb baj van: romokban van a város, és géppisztolyok dörögnek. Még ilyen körülmények között is boldog lehet az ember - az én szüleim története remek példa erre. Ők is fiatalok voltak, szerelmesek, pedig háború volt", mondta lapunknak Fenyő.
Túl sok sci-fi-t nézett
A nagyapakorú énekes rendelkezhet némi esztétikai érzékkel, ugyanis Theodor W. Adornó zeneesztétához hasonlóan neki sem tetszik, hogy a zene egyre inkább háttérzajjá válik. Sőt, Fenyő szerint elfásultak a fiatalok, nem kommunikálnak, merthogy az internet nem kommunikáció. A zenének pedig közösségképző ereje volt, amíg nem lett mindennapi. "Úgy gondolom, hogy abban biztos jobb volt az az áldott '60-as évek, hogy volt kommunikáció. Mert a net nem kommunikáció. Mi összejöttünk azért, hogy egymással beszéljünk, szórakozzunk. Ez a mi időnkben alkalmi volt. A mai világban ez az egész elfásult, mindennapi. A zene is az, hiszen bemegyünk egy presszóba, és szól a zene. A mi időnkben csak szombaton este szólt a zene, de akkor együttvoltunk. A technológia sajnos hátrány ebből a szempontból, és ha ez így megy tovább, akkor esetleg már nem lesz szükségünk a szánkra, mert a gondolatunk is elég lesz a kommunikációhoz", vizonálta a jövőt Fenyő.