A Jóban Rosszban színésznője már majdnem elment riporterkedni, mikor mégis őt választották a sorozat készítői. Azóta minden nap láthatjuk a képernyőn, ha éppen hétköznap van.

Fridel Fruzsinát azért szúrtuk ki magunknak, mert már száz méterről is meglepően sallangmentes hölgynek ítéltük. A színésznőt először arról kérdeztük, hogy miként került a sorozatba, ami most leginkább Damuról híres.  

"Nagyon jó lehetőségnek tartottam, mert akkoriban két kicsi társulatban játszottam. Anyagilag és szakmailag is úgy éreztem, hogy ez nekem jót fog tenni, ezért beküldtem az önéletrajzomat. Akkoriban nagyon kevés előadásunk volt és mivel megélni nem lehetett belőle, már pont azon gondolkodtam, hogy pályát módosítok. Jó, nem teljesen más irányba, soha nem akartam mondjuk matektanár lenni. Épp akkor indult az Interaktívnál egy kéthónapos szerkesztő-riporteri tanfolyam, amire jelentkeztem. Gondoltam, ha a színészet nem jön össze, akkor is szeretnék a TV környékén maradni és belevágtam, hátha ott szerencsésebb leszek."

"Miután elvégeztem, lett volna egy asszisztensi állásajánlatom, de pont akkor jött a telefon. Nem hiszek az ilyenekben, de lehet, hogy jel volt? Úgy három hónappal az első casting után visszahívtak a sorozat készítői, hogy az írók most találtak ki egy teljesen új karaktert, amire szeretnének megnézni. Annyit mondtak, hogy az egyik szereplőnek - akit már kiválasztottak - lennék a felesége, amennyiben megfelelek és összeillünk. Ezután felpörögtek az események, fél óra alatt lezajlott a casting, majd rögtön megkérdezték, hogy vállalom-e, mert akkor aláírjuk a szerződést." Fridel az is elárulta, még nem szenvedett attól hátrányt, hogy elvállalt egy szappanoperát. Annyit tett hozzá, hogy csak akkor érné veszteség, ha egy konkurens csatorna által szponzorált filmben kapna szerepet.

Klikk!

Színész kontra színész

Fridelt arról is kérdeztük, hogy a szakmán belül mire tartják a színházi színészek a szappanoperás kollégáikat. "Véleményem szerint van néhány színész, aki soha, semmi pénzért nem jönne el, aztán vannak azok, akik ezt hangoztatják, de ha esetleg felkérnék őket, akkor mégsem mondanának nemet. Van olyan kollégám, aki eljutott a válogatás utolsó köréig, de végül mégsem őt választották. Utólag persze azt mondta, hogy jobb is így neki, úgyis sok a színházi szerepe. Lehet, hogy ha őt választották volna, nem mondott volna nemet, de ezt már nem fogjuk megtudni. Természetes, hogy bármelyik csatorna saját gyártású sorozatának színészeit fel akarja futtatni a bulvár világban is, így a szereplőknek azt is kell vállalniuk, hogy valamennyit beszélnek a magánéletükről is."  

"Nyilván nem tehetjük meg, hogy nem nyilatkozunk, mondhatni ez is a munkánkkal jár. Volt rá példa, hogy egy sorozatbeli kollégám sohasem beszélt a magánéletéről, ennek az lett a vége, hogy az újságírók már meg sem kérdezik, azt írnak, amit akarnak. Ez biztos, hogy nem megoldás, úgy gondolom, meg lehet találni a középutat, hogy az ember mennyit ad ki a magánéletéről a sajtónak."

A szép múlt, amit érdemes feledni

"Indultam a Miss Hungary-n, ahol bekerültem a döntőbe, de ezen kívül nem értem el helyezést. Nem is tudom már, hogy miért indultam el. Elég sok modellügynökségnél nyilván voltam tartva, ahonnan rendszeresen hívtak különböző reklám castingokra és a szépségversenyre is úgy kerültem, hogy az egyik ügynökségtől felhívtak, hogy nincs-e kedvem benevezni. Igent mondtam. Úgy emlékszem, harmincan voltunk, de csak egy lánnyal barátkoztam össze. Nem éreztem túl jól magam, bár ennek ellentmond, hogy még elindultam egy internetes versenyen is, ahol viszont végleg rádöbbentem, hogy ez nem az én világom. Volt egy furcsa mozzanat, amire nagyon rácsodálkoztam."

A színésznőt az eset nagyon megdöbbentette és egy életre lemondott erről a karrierről. "Ha nem velem történik, lehet, hogy el sem hiszem! Még a döntő előtt odajött hozzám egy "úriember" azzal, hogy szeretné nekem adni az általa felajánlott különdíjat, ami egy utazás volt. Óh, mondom, de jó, de jó. De hogy akkor ketten utaznánk - tette hozzá. Közöltem vele, köszönöm szépen, van vőlegényem, úgyhogy én vele utaznék. Ugye, mondanom sem kell, hogy így nem én kaptam a különdíjat. Nem akarok általánosítani, de szerintem nem véletlen, hogy pont belefutottam. Így utólag azt mondom, ha lenne egy lányom, biztos, hogy lebeszélném."