A GM49 egyik alapító tagját az Esti Frizbi felvételén édesgettük magunkhoz. Galla Miklóssal mindenféle érdekes dologról beszélgettünk és a végén azt kérte tőlünk, hogy faxon juttassuk el hozzá a vele készült interjú írásos verzióját. Meglepődtünk, mert nem gondoltuk, hogy a Digitális majális után találkozunk olyan emberrel, akinek nincsen számítógépe. A Holló színház alapítóját és az angol abszurd humor képviselőjét mégis kedves embernek ismertük meg, aki ódzkodik a felületes munkától.

A humoristát utoljára a TV2 Ilyenek voltunk sorozatában láttuk viszont, de arról is hallottunk, hogy Woody Allen darabot fordított a Vidámszínpadnak. 1996-ig a L' art pour L'art tagja volt és addig Monty Python jelenteket is előadott a társulat. Most éppen nem látható egyik vezető kertévén sem, de hogy miért, azt magától a mestertől próbáltuk megtudni. Itt hangsúlyoznánk, hogy csak próbáltuk, hiszen addig csűrte-csavarta a szavakat, amíg végül is kikerülte a konkrét választ. „Sokfelé dolgozom, de egy lényeges különbség van. Régen egy magyar nyelvű tévécsatorna volt, most meg körülbelül ötven. Tehát hiába van valaki az egyik csatornán, nem nézik annyian, mint mikor egy csatorna volt. Egyáltalán nem dolgozom kevesebbet, meg nincs is okom semmiféle panaszra, de tudomásul kell venni, hogy ugyanannyi ember él az országban, mint régebben, de ötvenszer annyi tévécsatornát néznek.

Galla szavai arra engedtek következtetni, hogy nincs megelégedve jelenlegi pozicionálásával, ezért megkérdeztük, hogy szomorú-e.  „Nem, ebben nincs keserűség, ez a technika törvényszerűsége. Fejlődik, és ez ezzel jár. Ennek én is élvezője vagyok. Csomó olyan műsort nézek, ami az Egyesült Államokban vagy az Egyesült Királyságban készült. Ha nem lenne ilyen fejlett a technika, akkor nem tudnám nézni." Miután a szavai ismerősen csengtek korábbi interjúiból, a megújulási képességét feszegettük. „Nem vagyok egy kimondottan rugalmas ember. Ez annyiban függ össze azzal, hogy egyedül élek, hogy nyilván ezért áll nekem jól az egyedül élés, mert nem kell senkihez alkalmazkodnom. Úgyhogy nem vagyok egy túl könnyen alkalmazkodó típus és milyen jó, hogy ezt az életmódot választottam, mert így nem keserítem meg senkinek az életét."

Klikk!

Gyakorlott konyhapszichológusként innen egyből a gyerekkorára tereltük a szót, de akkor még mi sem sejtettük, hogy egy nagyon tudatos emberrel beszélgetnünk. „Már gyerekkoromban is egy kellemes borzongás fogott el, hogyha egyedül hagytak otthon. Akkor nekiálltam festegetni és olyan izgalmas volt, hogy nem volt otthon senki. Természetesen csak pár órára hagytak egyedül."

Family Life

Galla Miklós gyerekkora intenzívre és azt is kijelenthetjük, hogy felnőttesre sikeredett. A monoton hangon egyfolytában beszélni tudó embernek két testvére is van, mégsem alkotott velük „galeri típusú csapatot", mert nagy volt köztük a korkülönbség. „Kilógtam a sorból, mert egyiküknél kilenc, a másikuknál nyolc évvel fiatalabb vagyok, ez pedig gyerekkorban óriási különbség. A szókincsem meg két-három évvel a saját korosztályom előtt járt. A szüleim értelmiségiek voltak - anyukám újságíró, apukám közgazdász, - tehát olyan szavakat és szófordulatokat ismertem már kicsi koromban, amit inkább a felnőttek használtak."

Szülei a 'mindegy mit csinálsz fiam, csak tisztességes ember legyen belőled' jelmondattal indítottak útjára hősünket. Galla pedig úgy érzi, nekik köszönheti a humorérzékét, mert mindkét felmenője birtokában volt ennek a képességnek. „Tudták is értékelni, amit csinálok. Meg büszkék rám. A szenvedélyességemet anyukámtól, a precizitásomat inkább apukámtól örököltem."

A Jóbarátok Mónikája férfiben

Miután a 90-es évek sztárját Hajdú Péter vendégül látta az Esti Frizbiben, lehetőségünk volt megfigyelni adásba kerülés előtt a mestert. Nemcsak outfitjét igazította meg, de hajkoronájára is volt gondja. A beszélgetés után pedig akkurátusan foglalt helyet a társaságunkban, így nem hagyhattuk szó nélkül a snájdigságát. „Nagyon tüchtig vagyok. Rettentő módon precíz, olyannyira, hogy néha a munkatársaimnak az agyára is megyek vele. De ha megbántam valamit az életben, az volt, hogy inkább még precízebbnek kellett volna lennem. Olyan sose volt, hogy jaj de túl precíz voltam. Nagyon erős szervezőkészséggel és úgy látom, lényeglátással is megáldott a sors." A humoristától ezután azt is megtudtuk, hogy egyetlen szenvedélye a szakmája, de zenét is nagyon szeret hallgatni.  

Az még egy általunk is ismert tény, hogy minden humorista a nevetést érzi a megfelelő reakciónak és szakmai sikernek, de azt nem sejtettük, hogy Galla Miklós még ennél is tovább gondolja ez a gyakorlatot. "Ez a szeretet jele. És természetesen a taps. A nevetés leginkább a fokmérője, mert az spontán, azt nem lehet manipulálni. Tapsolni lehet elhatározásból, nevetni nem. Nem vagyok magányos, amikor kigyúlnak a fények, bekapcsolják a kamerákat vagy a színpadon azt mondják, hogy jelenés van, akkor az ember mindent bedob. Akkor érzem úgy, hogy ezért élek. Ez az életem értelme."