Gryllus Dorka nemrég Marianne Faithfull oldalán mutatkozott be a Berlinalén az Irina Palm című filmben. A Berlin és Budapest között ingázó színésznővel Berlinben beszélgettünk, hobbizenekarának koncertje után, színházi szereplése előtt. Kiderült, hogy a szabadság miatt választotta a kétlaki életmódot, hogy néha töröknek nézik, és hogy arcberendezése összhangban van magyaros akcentusával. Műpéniszről nem beszéltünk.
Marianne Faithfull, a Berlinalén bemutatott Irina Palm című film főszereplője azt nyilatkozta, hogy a kedvenc jelenete, amikor kezedben egy műpénisszel bevezeted a szakma rejtelmeibe.
A bulvársajtó persze ezt most teljesen fel fogja kapni, de ennél azért mélyebb és kicsit komolyabb a film. Mindenesetre kedves tőle, hogy ezt mondta. Tényleg elég vicces jelenet volt, de a műpénisz témát ne feszegessük tovább, te is el tudod képzelni, nincs mit beszélni róla.
Kik pályáztak a szerepre?
Fogalmam sincs, voltam a castingon Sam Garbarski rendezőnél, aztán megkaptam a szerepet és elmentem Londonba. Pénteken találkoztam Marianne Faithfull-lal, próbáltunk, és hétfőn kezdődött a forgatás. Először Londonban, aztán Luxemburgban, a belső jeleneteket pedig Lipcsében vettük fel.
Nézze meg képeinket!
Mint mondtad, a Berlinale tehetséggondozó programjának, a shooting starnak köszönheted a szerepet.
Leo Davis angol casting ügynök ült mellettem három évvel ezelőtt a shooting star reggelin. A kivetítőn ment a Dallas Pashamende és az egyik jelenetre azt mondta, hogy tök jó. Elvitte az anyagomat, majd fél év múlva írt kábé három szót, hogy "Szia Dorka, ráérsz januárban?", visszaírtam, hogy igen. Erre ő visszaírta, hogy el tudok-e menni Brüsszelbe a castingra, mire visszaírtam, hogy el, a casting után újra írt, hogy tied a szerep, ekkor és ekkor lesz a forgatás Londonban, gyere.
Elég flottul ment.
Vicces, hogy sokszor van valami, amiért küzdesz, kitalálod meg belefektetsz egy csomó energiát, aztán egyáltalán nem jön össze és tök kudarc. És vannak dolgok, amikor a jóisten tényleg csak így csinál (csettint) és akkor történik valami.
Milyen volt együtt dolgozni Faithfullal és a rendezővel?
Szuper. Sam Garbarski egy nagyon normális ember és nagyon profi. Mindig jó kedve volt, mindig tudta, mit akar. Amikor kiválasztott, annyira bízott bennem, hogy én már meg is ijedtem. Sam esetében egy másodpercig sem gondolkodtam azon, hogy ha valami eszembe jutott, azt mondjam-e vagy ne.
Hány castingra jársz egy évben és mennyiből lesz filmszerep?
Nagyon kevésre. Tavaly mondjuk öt castingon voltam, abból kettőt megkaptam.
Több német tévéfilmben is játszottál, legtöbbet például Der Fürst und das Mädchen (A fejedelem és a lány) című sorozatban, ahol Boronski magyar grófnőt alakítod. A tévéfilmes szerepek nem hátráltatják a német játékfilmes karrieredet?
Én nem éreztem hátráltatónak. Akkor nagyon fontos volt, hogy tanuljak, játsszak németül.
Az egyik német kritikus épp azt mondta rólad, hogy nem jó, ha az ember tévésorozatokban pozícionálja magát.
Igen, ez valamennyire beskatulyázza az embert, de én annyira nem játszottam sokat sorozatokban. És igen, valóban be tudsz kerülni ebbe a tévésorozat-színész kategóriába, de amit én eddig csináltam, az nem volt olyan jelentőségű.
Berlinben akarsz érvényesülni?
Többet vagyok itt, de havonta többször is hazamegyek. Pár nap múlva otthon vagyok négy napot, aztán elmegyek egy hétre, megint maradok négy napot. Ez jó, mert mindig el tudsz jönni mindenhonnan. Fogod magad és azt mondod, "csá, elmentem".
Magyarországon min dolgozol mostanában?
Legutóbb az új Török Feri filmben és Novák Erik filmjében, A Zuhanórepülésben. Március 4., 5. és 6-án lesz előadásom a Thália színházban, a Vagina monológok.
Pénzt azért inkább Németországban keresel?
Igen, de ezt inkább hagyjuk. Nyilvánvaló, hogy itt magasabbak a gázsik. Mindig jön valami munka és abból összejön annyi pénz, hogy megvagyok. De ebben az is benne van, hogy ha meg nem jön semmi, nem lesz pénzem. De hála istennek (lekopogja), most az elmúlt év valahogy összejött.
Lejjebb csúsztál egy társadalmi réteggel, amikor országot váltottál? A felmérések általában ezt mutatják.
Nálam szerintem ez nem eggyel csökkent. Az elején egy huszast estem (nevet). Amikor Kreuzbergben szobát kerestem a kis kofferommal.
Klikk!
Időközben visszakerültél oda, ahol Magyarországon tartottál? Ugyanazek a felmérések szerint ez öt év alatt következik be.
Akkor még van két évem. Végül is örülök neki, ha két év alatt sikerül visszakerülnöm.
Hogy érzed magad Berlinben?
Jól, nagyon jól. Persze itt sincs kolbászból a kerítés, ahogy a szép magyar mondás tartja, itt is vannak nehézségek, de nem látom reménytelennek az ittlétet. Jól érzem magam, hogy játszom a színházban (a Deutsches Theaterben, Bodó Viktor darabjában a Pizzicatóban), örülök, hogy nagyon bejött a Berlinale közönségének az Irina Palm, február 26-án lesz egy tv-film a ZDF-en. Bár én még nem láttam, de mindenki azt mondja, hogy jól sikerült.
Haladtál előre a német nyelvtudásban?
Igen, de vannak dolgok, amik sosem fognak elmúlni, például az akcentusom. De ahogy valamelyik barátom mondta, az arcberendezésem összhangban van az akcentusommal.
Azaz?
Amikor rám nézel, azt gondolod, hogy ez a lány biztos akcentussal fog megszólalni. Nincs ellentmondás aközött ahogy kinézek, és ahogy beszélek. Mondjuk én otthon is kicsit más vagyok: "most cigány, zsidó vagy micsoda és miért". Itt végképp sokkal délibb típus vagyok, mint az átlag.
Töröknek nem szoktak nézni?
Amikor Berlin Kreuzberg nevű városrészében laktam, sokszor beszéltek hozzám törökül a boltokban, és jól megsértődtek, hogy nem válaszolok.
A filmen és a színházon kívül, alkalmanként magyarul énekelsz a RotFront nevű kellemes, multikulti zenekarban.
Apukám annyit mondta, hogy hamisan énekelek, hogy tele voltam komplexusokkal, de mostanra talán már sikerül lassan levetkőznöm őket.