Gianni Annoni úgy lett magyar celebritás, hogy idejött a jó csajok miatt, aztán hiányos nyelvtudása ellenére kapott egy saját tévéműsort. Jelenleg étteremtulajdonosként is nagy igyekezettel építi a magyar-olasz nép barátságát, kaptunk is tőle két receptet.

Bár éttermed van és imádsz főzni, mégis azt nyilatkoztad, a televíziózás a lételemed. A Kell egy pasi című műsorban mit szeretsz?

Szeretem ezt a műsort, mert fontos benne a spontaneitás. Úgy érzem teljesen magamat adom, hiszen nem tanulom be előre a szövegeket, csak a kamerabeállásokra figyelek, és sok eddigi élettapasztalatomat fel tudom használni a műsor során. A forgatás sokkal hosszabb, mint amit a tévében láthatnak, azt hiszem abban az 50 percben nem jön át teljesen a műsor hangulata. Tudom hogy egy limitált ember vagyok a médiában, nem tanultam soha, és csak annyit tudok adni, amennyi vagyok. De nagyon fontos nekem, hogy az embereknek legyen rólam véleménye.

Sokan bíráltak azért eleinte, hogy műsort vezetsz úgy, hogy nem tudsz tökéletesen magyarul.

Cukkolnak, de tudom, hogy a média bonyolult. Én úgy érzem megtettem, amit tudok, megtanultam ezt a nyelvet amennyire lehet, ezért nem bántottak ezek a megjegyzések. Ráadásul nem olyan műsorokat vezetek, amiben fontos lenne a tökéletes nyelvtudás, bár azt én is tudom, hogy néha lassan kapcsolok. Én tisztelem a magyarokat, és magam is tudom, hogy sok mindenben gátol a nyelv. Nem tudok például viccelődni, nem ismerem a magyar humort, nem ismerem, és nem is értem Hofi Gézát. De aki beszél idegen nyelveket az tudja, hogy vannak rosszabb napok, amikor az ember meg sem tud szólalni, a másik nap meg olyan, mint a pápa, minden nyelven beszél.

Azt mondod, cukkolnak. Ez Olaszországban is előfordulna?

Még soha nem találkoztam olyannal, hogy felrótták volna valakinek az idegen kiejtését. Mit gondolsz, Cicciolina hogy beszélt olaszul, amikor megjelent a parlamentben? Azért az érdekes volt. Hát istenem, nem ezért szerették. És én sem bántani akarom, mert tényleg tisztelem azért, amit elért. Olaszországban sok mindent meg lehet csinálni, és ő meg is csinálta. Vagy ott vannak a többiek, Eve Angel is műsort vezet most, hát beszélni éppen beszél, de meglehetősen alap olaszt. És ott van Brigitta Bulgari, ő sem éppen perfekt olasz. De ott vannak, kedvesek, és egy adott ponton túl már nem azért szeretik, mert nagy a csöcse, hanem mert van kisugárzása.

Meglehetősen képben vagy a pornószínésznőket illetően.

Simán! Én is húsból vagyok! Hazudnék, ha azt mondanám, nem láttam dolgokat.

Sokszor hangoztattad, hogy azért is jöttél Magyarországra, mert hallottad, hogy itt szépek a lányok. Ez igaz, vagy csak úgy mondtad?

Persze hogy igaz. Minden országról élnek bizonyos sztereotípiák, amit én is megszenvedtem, amikor idejöttem. Sokszor rossz híremet keltették, ha csak ránéztem egy nőre, hogy vigyázz, ez egy nőfaló, spagettizabáló digó. Mert mit tudnak az olaszokról? Spagetti, pizza, foci. És mit tudnak a magyarokról? Budapest, gulaschsuppe, cigányzene, és nők. Látják a pornófilmeket. Persze amikor idejöttem, rájöttem, hogy ezek többsége nem igaz, és a magyarok sem csak pörköltet esznek. Ennek ellenére én imádom a magyar kaját, még a kocsonyát is megeszem.

Tudom, hogy mindenki ezt kérdezni, de én nem értem, hogy lehet Olaszországból Budapestre költözni?

Én Milánóban laktam, szerinted ott most mi van? Ugyanaz a szar, mint itt. Annyiból jobb, hogy ott vannak a hegyek, és el lehet menekülni a városból a rossz idő elől. Örülök, hogy Magyarországra költöztem, és annak is örülök, hogy így kívülről láthatom a hazámat. Velem tulajdonképpen a magyarok szerettették meg Olaszországot, ők mutatták meg nekem mi a szép, sok dologra a magyar barátaim hívták fel a figyelmemet. A magyarok szeretik Olaszországot, így én is megszerettem olyannak, amilyen, a káosszal, hülyeségekkel együtt.

A saját országukat viszont sokszor nem szeretik a magyarok.

Igen, ez így van. Én is azt vettem észre, hogy minden jobb, ami máshol van, ami külföldi. Ezért utálnak engem is sokan, mikor jókat mondok Magyarországról. De én rendületlenül építem a két ország barátságát, mindent gyűjtök, amit a magyar-olasz kapcsolatokra utal, a régi képeslapokat például. Sok köze van egymáshoz a két országnak.

Miben mások a magyarok, mint az olaszok?

Te nem vetted észre, milyen kicsi itt a konyha? Ez nyilván sok mindent jelent, bár még keresem a választ.

Annak ellenére, hogy ennyire dicséred a magyar nőket, mégis olasz barátnőt választottál.

Gianni receptjei

Rizotto Alla Parmigiana

Hozzávalók:
½ fej hagyma, apróra vágva
diónyi vaj
2 marék rizs
2 ½ deci száraz fehérbor
2 liter húsleves
parmezán sajt

A rizst pár percig pörköljük a vajon, míg fényes nem lesz. Kicsit lehúzzuk a tűzről pihentetni, majd visszatesszük, és folyamtosan öntjük fel a húslevessel, amennyit felvesz. 20 percig főzzük, közben pótoljuk az elpárolgott levest. Beleteszünk négy marék parmezánt, és összekeverjük.

Az igai Carbonara

Gianni szerint az igazi Carbonara arról ismerszik meg, hogy nincs benne tejszín. Egyszerűen megpirítunk fejenként két szelet bacon szalonnát 4 kanál olíva olajon. Csészében felverünk fejenként egy tojást, és minden tojáshoz két marék parmezán sajtot, és jó sok borssal megszórjuk, majd ezt az egészet ráöntjük a baconra, és összekeverjük a tésztával.

Igen. De itt ismertem meg az éttermemben. Mindig egy toscanai lány volt az álmom. Ahogy beszél, az valami csodálatos, messziről fel lehet ismerni a dialektusukat. Olaszországban egyébként azért sem tűnik fel az idegen kiejtés, mert minden területen máshogy beszélnek. Olyan is előfordul, hogy egy nápolyi nem ért meg egy rómait. A barátnőm Firenzében lakik, és van két kisgyereke is, így csak távkapcsolatban tudunk létezni, és másfél év távkapcsolat nagyon nehéz, ezt mindenki tudja, aki próbálta. Ráadásul különböző emberek vagyunk. Én érzem és tudom, hogy szeret, és nekem ez a tudat sokszor elég is, neki viszont fokozottan szüksége van rá, hogy találkozzunk, úgyhogy most is holnap indulok Firenzébe. Nagyon sok mindent megtett értem, kockára tette a biztonságát, és ezt csak köszönni tudom neki.

Tényleg négy gyereket akarsz?

Igen, imádom a gyerekeket. Meg az öregeket is.

Akkor az mégis igaz, hogy az olaszok családközpontúak.

Teljesen. És azt gondolom, bizonyos szempontból sokkal fontosabbak a gyerekek, mint itt. Én az egész gyerekkoromat a szüleim és nagyszüleim közelében töltöttem, minden közel volt, mindig otthon voltam. Főzni is a nagymamám tanított meg. A magyarok túl korán elengedik maguk mellől a gyerekeiket, korábban, mint kellene. Az egyetem alatt már eljöttem, de az már más, idejönni egyetemre nagy kaland volt, és egy férfinek kell a kaland, a siker, hogy megvalósítsa a terveit. Mert egy férfi a sikertől férfi, ha negyven éves korára nem érte el a sikereit, nem igazi férfi.

És mi van a nőkkel?

A nők nagyon mások lettek, de a férfitől mégis a régi értékeket várják. Ezt sokszor nem értem. A nők nagyon erősek, mindig azok voltak, tulajdonképpen mindig ők irányították a családot, csak a férfiak ezt nem becsülték. Pedig egy férfi tönkre tud menni, de szerintem egy nő soha. Csak egyet nem tudok elviselni, ha egy nő rosszat mond a családomra. Ha egy nő elkezdi, hogy de az anyád így meg úgy, na akkor vége!

Volt szó arról is, hogy visszaköltözöl Olaszországba a barátnőd miatt.

Nem fogok visszamenni. Úgy érzem, sokan szeretnek itt, úgyhogy maradok. Sok tervem van még.