Gyakorlatilag indulása óta foglalt helyed van a celeblistánk élén. Hogy érint ez?
Nem tudtam róla. Nem követem. (Röviden felvázolom a celeblista lényegét). Akkor ez valószínűleg nem a személyiségemnek köszönhető, hanem sokkal inkább a testről szól. Remélem, néhány emberben azért van egy kis sajnálat, hogy "szegény kislányt hogy szétszedik", és ezért kattintanak rám az egérrel.
Ez részben szimpátiaszavazás.
Azt nem tudtam. Ha viszont tényleg a szimpátiáról szól, akkor tök jó, akkor nagyon pozitív, mármint ha nem tehetségen vagy testiségen alapuló versenyeket csinálnak, hanem szimpátiaversenyeket. Kicsit olyan, mintha egy országgyűlési képviselőválasztás lenne.
Tényleg, megkerestek politikai pártok, hogy add hozzájuk az arcod?
Nem.
Elvállalnád?
Műsorvezetőként sem vállalok el olyan rendezvényeket, ami politikával függ össze. A banki szféra a maximum, ahová még elmegyek műsort vezetni, de ahol annál több pénz van, oda már nem szeretném betenni a lábam.
Miért?
Nem akarom magam elkötelezni senki mellett. Egyáltalán nem értek egyet a politikával. Valószínűleg túlságosan naiv vagyok, de úgy gondolom, hogy ha ennyi ember van, aki jót szeretne az országnak, miért nem fognak össze, és tesznek közösen valami jót? És mért a saját egójukat hizlalják azzal, hogy ki lesz az ország miniszterelnöke. Nem értem, mért kell ennyire az ént előre tolni, és mért nem összefogva valami jót létrehozni ebben az országban. Annak drukkolok, akinek tisztább a szíve és nagyobb a lelkiismerete. De ezt úgysem mi tudjuk megítélni. Ezért nekem teljesen mindegy, ki nyer, érzelmileg nem is tudok belekavarodni az egészbe.
Azok alapján, amiket az utóbbi hónapokban nyilatkoztál, úgy tűnik, hogy egyre inkább fenntartásokkal kezeled a celeblétet.
Mindig is fenntartásaim voltak, csak későn nyitottam ki a számat. Azt gondoltam, hogy nincs jogom megmondani, amit szeretnék, meg mert nem is volt bennem kialakulva. Most már 27 éves vagyok. Felnőtt nőként már tudom, mit szeretnék, de huszonegy-két évesen nem nagyon éreztem, mit is képviselek valójában és hogy azt elmondhatom-e. Utána évekig úgyis azt irkálták, amit egyszer elmondtam. Most megint egy fordulóponthoz értem: amikor kérdeznek és őszintén fogok rá válaszolni. Nincs már kedvem kamuzni a nem létező sztárléttel kapcsolatban. Tök illúzió az egész.
Milyen értelemben?
Nem fontos dolgok ezek.
Akkor az egész bulvármédia létezése indokolatlan?
Igen. Miért, emberi értékeket képvisel a bulvármédia?
(Meglepetésemben válaszként a következőket mondom)Hm, nos, bizonyos tekintetben valóban romboló, de van egy olyan oldala, ami úgy működik, hogy ha az ember megmutatja a széles nyilvánosságnak az arcát, akkor az emberek kíváncsiak lesznek rá, és ezt lehet a jó oldalra is fordítani, meg rossz irányba is fel lehet használni, ugye.
Az egy dolog, hogy az emberek kíváncsiak az ismert emberek magándolgaira, de a magánélet nem feltétlen a párkapcsolatot jelenti. És engem a bulvársajtó mindig a párkapcsolataimról faggat; érzésekről, érzetekről ritkán kérdeznek, merthogy az nem érdekli Julika nénit a fodrászatban. Holott a kutyafáját, dehogynem érdekli: mert ha hazamegyek, Julika néni pontosan azt kérdezi meg, hogy hogy érzem magam. Szerintem nem pletykát, hanem értelmet kell adni a népnek, mert az egész világ a pletykákról szól és ez borzasztóan zavaró. Például velem is ez van: már a csapból is Görög Zita folyik. Hogy kivel van együtt, hogy mennyi ideje, hogy elvált-e vagy még nem, hogy miért nincsen gyereke? Ezek felesleges dolgok, nem képviselnek értéket. Abból indul ki a bulvársajtó, hogy az emberek hülyék. Márpedig az emberek nem hülyék.
Akkor Julika néni kérdésénél maradva: hogy érzed magad a Megasztárban?
A Megasztárban és egyébként is jól érzem magam.
A Megasztárban egyre kevesebbszer szólalsz meg mostanában.
Nincs is rá annyi időnk, mert a fülünkbe mindig jelzik, kivel mennyi időnk van beszélgetni, és a Megasztár 3 körülményeit nem is övezi olyan nyugalom, mint a két első adásét. Én nem az a fajta spontán ember vagyok, aki kimegy a színpadra és belekérdez, hanem olyan, aki előtte egyeztet, hogy "megkérdezhetem ezt vagy azt a színpadon?". Mert pontosan tudom, hogy nekem hogy esne, ha valami olyanba kérdeznének bele, ami rosszul esik. Így ha nem tudok valakivel előtte beszélgetni, akkor inkább nem szólalok meg. Nekem teljesen más a szerepem, mint a Tillának: jelen vagyok, támogatom a gyerekeket, ha valaki rosszul van, megfogom a kezét, ha valakinek az kell, távolabb állok tőle. Megpróbálom érzékelni, mikor mire van szükség.
Szóval az ugyancsak pletykaszinten terjengő hírek sem igazak, miszerint külön kérték, hogy kevesebbet beszélgess, mint korábban?
Nem volt ilyen.
Az utóbbi időben csak ritkábban vállalsz el modellmegbízásokat. Óvatos lavírozó lettél?
Pont az elmúlt évek hibái miatt - legyen az film vagy fotózás -, amikor az embert átvágják, vagy ő maga felelőtlenül vállal el dolgokat, több ilyenbe nem szeretnék belecsúszni. Évek óta bennem van ez a folyamat, csak most csúcsosodik ki. Most leszek végre önmagam.
Ezt hogy értsük?
A Megasztárban is például sokáig egy elveszett kiskacsa voltam a színpadon és nem tudtam, mit csináljak. Most abszolút kiegyensúlyozott vagyok és csak akkor szólalok meg, ha úgy érzem, meg kell szólalnom, nem beszélek mindenáron, csak azért, hogy kitöltsem a műsoridőt.
Mik a terveid?
Nincsenek tervek vagy álmok.
És a showbiz?
Nem tudom, még ez is eldől.
Tervezed a Színművészeti Főiskola elvégzését?
Ha most 27 évesen elkezdeném, 31 éves lennék, mire végzek. Boldog családban szeretnék élni 31 évesen, nem egy új karriert építeni.
Szóval fatalista szemlélettel hagyod megtörténni a dolgokat.
Szerintem az ember életében azért történnek a dolgok, hogy tapasztaljon belőlük. De vannak kardinális pontok, amikor döntéseket kell hozni, és ezekre a döntésekre oda akarok figyelni.
Teljesítményorientáltnak tartod magad?
Fiatalkoromban maximalista voltam, de aztán rájöttem, hogy az ember nem lehet mindenben kitűnő, de még jó sem. Ahogy elkezdett egyre kevésbé érdekelni, mit gondolnak rólam az emberek - miket irkálnak a neten -, úgy ez is egyre kevésbé foglalkoztatni. Most már inkább a dolgok emberi oldala foglalkoztat, nem az, hogy mit csinálok, hanem hogy hogyan. Sokáig azért az is volt, hogy a magányom elől a munkába vetettem magam. Szerintem ennek köszönhetőek ezek a sikerek, semmi másnak.