Dívásra sikerült a visszatérésed.
Körbehordoznak, mint a véres kardot. A visszatérésem a Sztárok a jégen című műsornak szól. Emiatt jöttem vissza, nem az volt a cél, hogy mint győzedelmes hadvezér, bevonuljak Magyarországra.
Az elmúlt fél évben többször voltál itthon, a Sóska, sültkrumpli című darabból készült filmben szerepeltél.
A film már elkészült, az a címe, hogy Offside. Három szereplővel forgattuk, tulajdonképpen nulla forintból készült. Nagyon jó lett.
Az eddig megjelent cikkekből úgy tűnt, hosszabb ideig szeretnél most Magyarországon maradni.
Van egy gondolat a fejemben. Marozsán Erika, vagy Gryllus Dorka jelen vannak a hazai életben, de nem itthon élnek. Fenyő Iván és Dobó Kata is több országban jelen van. Katával beszéltem nemrég, azt mondta, megy majd Amerikába, aztán megint visszatér. Egészen pontosan ez az, amit szeretnék. Több helyen jelen lenni. Nyitott vagyok, és most már sokat megismertem a világból ahhoz, hogy csak úgy hazajöjjek, és itt letelepedjek. Annyira öreg nem vagyok.
A régi interjúidból körvonalazódik, miért is költöztél el az országból évekkel ezelőtt. Egyrészt azt nyilatkoztad, a Vígszínházban már nem érezted jól magad, arról is beszéltél, hogy ha egy tehetség berobban a köztudatba, utána kezdődik számára az útkeresés. És te akkor úgy érezted, nem kerültél jó kezekbe.
Most már pontosabban látom, mi történt. Olyan érzés volt, mintha felülnél a vonatra, és noha te még belül utazol, kívülről azonban mindenki úgy látja, már megérkeztél a végállomásra. Nekem ez a külföldön töltött három év arra volt jó, hogy utolértem magam. Most már ott tartok, ahol három éve tartottam.
És ehhez az kellett, hogy három évig ne a színházi és filmes világban élj?
Erről van szó. Kívül kellett kerülnöm mindenen. Hál’ Istennek úgy lett intézve, hogy nem kerestek meg csábító ajánlatokkal, amelyek eltántoríthattak volna a tervemtől. Közben azt is hittem, elkezdtem feledésbe merülni itthon. De a háttérben valamilyen aknamunka folyt. Valaki mindig feldobta a nevemet. A szinkronokat, amelyeket régen csináltam, folyamatosan leadták, a Filmmúzeum mutatta a régi filmjeimet. Az embereket elkezdtem egyre inkább érdekelni. Néhány stáb ezért kijött Londonba, hogy kielégítse az emberek kíváncsiságát. Ezért robbant olyan nagyot a pizzafutárkodás, ezért volt olyan nagy szó Robert De Niro étterme, ahol dolgoztam. Most itt vagyok nonstop, a csapból is folyok.
Miért ezt a produkciót érezted olyan csábító ajánlatnak, amit el kellett fogadnod?
Mert az újévi fogadalmam után jött. Azt fogadtam meg, hogy ebben az évben elkezdem rendbe rakni az életemet. Hazajöttem, és ettől teljesen függetlenül január 4-én felhívtak ezzel a műsorral. Hihetetlen volt.
Az előbb azt mondtad, a közszereplést okosabban szeretnéd folytatni. Annak idején voltak ordító hibák abban, ahogy a nyilvánosság előtt megjelentél?
Csak lightos botrányok voltak körülöttem. A végtelen szerencsének köszönhetem, hogy nem lettek belőle nagyok.
Miből lehetett volna nagy botrány?
Abból, hogy egyik pillanatról a másikra, egy előadás kellős közepén otthagytam a Vígszínházat. Nem vagyok rá büszke.
Miért úgy hagytad ott a színházat?
Akkor azt éreztem, jogom van hozzá. Ha megalkudsz, egy idő után minden továbbfajul. Akkor már éreztem, hogy amiben vagyok, abból szeretnék kiszakadni. El akartam menni, mint a legkisebb fiú, amikor nekivág a világnak. Gyakran úgy gondolkozom, hogy amikor már minden összejött és minden frankó, akkor rombold szét, és kezd el újra összerakni. Nehogy megrekedj egy szinten, és elteljen az életedből húsz év, hogy aztán úgy érezd, semmit nem csináltál, semmit nem fejlődtél.
Gondolom ez a házasságodra nem vonatkozik.
Persze, hogy nem. De a magánéletben is úgy gondolom, nem szabad hagyni, hogy egy helyzet megkövesedjen. Egy kapcsolatnak folyamatosan képlékenynek kell lennie, mert így fejlődünk. Újabb és újabb köröket kell megtenned, hogy magasabb körbe kerülj.
Hasonlóképpen mondtál fel a londoni étteremben, mint ahogyan a Vígszínházban?
Igen. Épp pakoltuk ki a bútorokat januárban, amikor újra kinyitottunk, és félrehívtam a menedzsert. Azt mondtam, el szeretnék menni négy hónapra, mert van egy showműsor Magyarországon, amiben szeretnék részt venni.
Visszatérve Marozsán Erikára, ő több országban jelen van, mint színésznő. Te eddig külföldön nem dolgoztál színészként.
Igen, de azt fogalmaztam meg magamnak, amikor vége volt az évnek, hogy idáig tartott a kulimunka, mostantól ráfekszem a színészszakmára. Ez azt jelenti, hogy külföldön ügynököt keresni, házalni, castingokra járni. Erre is nagyon jó lehetőség ez a műsor, mert ezután megtehetem majd, hogy adok egy fél év szünetet, amikor nem kell napi x órában dolgozni, egzisztenciát teremteni, és azzal tudok foglalkozni, ami nekem fontos. Ha arról van szó, hogy magyar filmet forgatok, akkor hazajövök. Aztán ha külföldön lesz dolgom, odautazom. Kétlaki életet szeretnék élni.
A közhangulat most nyomasztó itthon. Hogy érzed magad?
Próbálom nem hagyni, hogy megérintse a lelkem. Elmentem nemrég egy színházi próbára, és az első dolog, amibe beleütköztem, hogy mi lesz, ha majd másfélmilliárdos támogatást elvonnak a színházaktól? Hopp, helyben vagyunk, ez az igazi Magyarország, amit már ismerek. Tüntetés, gyújtogatás. Innentől kezdve úgy döntöttem, csak a jó részét veszem ki az ittlétnek.
Mint egy strucc?
Nem dugom a fejem a földbe, csak azt mondom, ez most nekem nem dolgom, mással kell foglakoznom.
Nem emlékszem az Offside-ra a Filmszemle programjából.
Sajnos nem került be a versenyprogramba. Nagyon szeretném, ha Magyarországon is megjelenhetnének a függetlenfilmes szemlék. Amíg vannak az úgynevezett A-kategóriás fesztiválok, amikre a monstre produkciók neveznek, addig a kisebb fesztiválokon meg tudnak mutatkozni azok a produkciók is, amelyek később még nagyot robbanhatnak. Furcsa lehet, hogy pont nekem jár a szám, aki annak idején leginkább monstre produkciókat vállaltam. Független színjátszás van, érdekes módon az virágzik itthon, de a filmeknél olyan sok mindent ki kell fizetni, amiért nem lehet minimális pénzből megúszni. De ezen a téren is úton vagyunk. Mindenki panaszkodik, én meg vigyorgok. Ha megint az lesz, hogy lenyom a nagy magyar depi, akkor visszamegyek oda, ahol az emberek mosolyognak.
Londonban mosolyognak?
Igen. Azt láttuk Cynthiával, ha bemész egy parkba, minden második nő terhes, vagy babakocsit tol. Az emberek könnyebben megtehetik, hogy vállalnak gyereket. Itthon az emberek rettegnek, mi lesz a jövőben. Közben pedig annyi jó dolog történik az országban, ami mellett elmegyünk.
Mi volt utoljára az a jó dolog, ami megérintett?
Az, hogy megnyílt két új buddhista központ. Lehet, hogy emiatt kiröhög valaki, hogy a buddhizmus még nem tett kenyeret az asztalára. Én meg azt mondom, hogy Babits és Karinthy idején is olyan szellemi színvonalon élt az ország, ami elképesztő. Ha a történelmünket megnézed, folyamatosan az ingázás megy. Évszázadok nyomorban, aztán újból virágozni kezd az ország. Azt látom, mintha most Magyarországon a szellemi értékek el lennének nyomva. Nem más nyomja el, mint mi magunk. És ez sajnos újra meg újra előfordul, amíg ezt nem tisztázzuk le.
Könnyebb volt kint élned?
Életszínvonalban könnyebb. Nem kellett ahhoz filmsztárnak lenni, hogy tudjak venni valamit a boltban. Az is nagyon jó volt, hogy nem ismertek fel, szabadon mászkálhattam. Nem rohantam egyik stúdióból, filmből, színházból a másikba, sok időm volt. Olvastam, zenét, hallgattam rengeteg filmet megnéztem. Mindenkinek azt kívánnám, hogy ezt megtehesse. De ebben az országban nem teheted meg. Magyar vezető színész például nem mehet el három évig újságot kihordani, mert nem tudja majd behozni magát.
A feleséged hogyan alkalmazkodik majd a kétlaki életedhez?
Nagy váltás lesz. Ő elsősorban itthon szeretne élni, és családban gondolkozunk. Abban hiszünk mindketten, hogy ha megtaláljuk azt a munkát, amelyikbe bele tudunk fektetni nagy energiát, akkor könnyebb bármit elviselni. Azt látom nemzetközi szinten, hogy nem kell ahhoz Los Angelesben élnie egy francia színésznek, hogy felhívják, hogy holnap kezdünk egy filmet. Odarepül és megcsinálja. Nagyon nehéz ezt elérni, hosszú odáig az út, de ezen vagyok, hogy nekem is sikerüljön.