horoszkóp

Nem roadshow-zom a magánéletemmel

2006.11.04. 22:14
A Tv2 műsort készít azokról az árván maradt gyerekekről, akik a világ bármely pontján egy polgárháborúban, egy diktatúra terrorjában vagy valamely természeti csapás következtében elvesztették a családjukat. A csatorna az UNICEF több évtizedes mozgalmát bemutatva, megismerteti a nézőket azokkal a magyar önkéntesekkel, akik örökbe fogadnak egy afrikai vagy ázsiai, esetleg kárpátaljai árvát, és nem csak pénzzel támogatják, de megpróbálnak szeretetet is átadni nekik. A nyugati világ bűntudata, könnyes melódráma vagy szívbe markoló dokumentumműsor egy kicsi elfelejtett mozgalomról? A Tv2 hétfőn induló új műsoráról, és persze a bulvárvalóságról is kérdeztük Jakupcsek Gabriellát.

Dokumentumfilmet forgatnak, vagy egy olyan műsort, amiben árvákat lehet majd kiválasztani az adás alatt fényképek alapján? Mint amikor az elaltatásra váró kutyákat még egyszer bemutatják a tévében?

Szó nincs erről. Elutazunk a világ olyan pontjaira a Baptista Szeretetszolgálat munkatársaival, ahol magyar önkéntesek által támogatott árvák élnek. Kiviszem azt a szülőt vagy támogatót, aki már évek óta segít egy gyereket, de még soha nem találkoztak.

Kifejezetten az érdekel minket, hogy az emberek milyen társadalmi körülmények között élnek, miért csak a nemzetközi segélyekre számíthatnak, hova mennek ezek a nemzetközi segélyek, hogy lehet a segélyezés során személyes kapcsolatokat kialakítani. Egy csomó érdekes kérdés.


Tehát már meglévő kapcsolatokat mutat be a műsor.

Igen. Megnézzük, miért épp ezeket a gyerekeket választották ki épp ezek az önkéntesek. Találkoztunk már most olyannak, aki azért segít, mert nincs gyereke és van aki azért, mert éppen sok gyereke van. Van, aki azért, mert úgy gondolja, hogy neki háromezer forint semmi, de annak a gyereknek egy hónapra elég ahhoz, hogy ne az utcán kelljen élnie.

Nem tartanak tőle, hogy az emberek megnézik a szívfacsaró történeteket, aztán ugyanúgy ülnek tovább a foteljukba süppedve, mint addig?

Ha a történet megérinti, és van egy trikóra való pénze, hogy egy gyereket megmentsen attól, hogy az utcán kelljen koldulnia, akkor nem hiszem, hogy csak ül a tévé előtt. Ráadásul nem csak a távoli, egzotikus országokban van szegénység, igaz mindez Ukrajnára is. Most nemrég voltam ott, nyolc kilométerre a magyar határtól, és ott ugyanolyan a nyomor, mint Afrikában. Ehhez nem kell Kongóba menni, ez nem távolság kérdése.

Frei Tamással már volt egyszer ilyen világjárós műsorban.

Sőt, 1993-94-ben, a Hankiss-időszak alatt a közszolgálati televízióban is volt ilyen műsorom, akkoriban félévente mutattunk be egy országot a gazdaságtól a kultúráig egy egész estés dokumentumfilmben.

Arról van szó, hogy van a Mokka a kötelező elfoglaltsága és ajándékba megkapta ezt a műsort?

Nem, a Mokka egy napi újságírói tevékenységet jelent, az nem a társadalmi felelősségvállalásról szól. A Mokkánál bejön a hír, aztán kimegy, nem tudsz továbbvinni egy ügyet. Meg kell mutatni a hírt, meg ami mögötte van, és már lépsz is tovább a következő eseményre. A Mokka események sorozata. A többi műsoromban pedig emberi történetek voltak, el lehetett gondolkodni valamin, kialakult egy viszonyrendszer, meg lehetett ismerni embereket és sorsokat, hetente ki lehetett kényszeríteni a helyzetből valamilyen megoldást.

 

Ön szerint sikeres lesz ez a műsor?

Nem. Ez a műsor erkölcsileg lesz sikeres. A jótékonyság vagy az érzelmek nem szoktak magas nézettséget elérni. De persze van egy nézőszám, amit el kell érni szerintem.


Van valamilyen külföldi előkép?

Angelina Jolie hasonlóképpen, mint én UNICEF-nagykövetként járta be a világot. Ő pénzeket, számítógépeket vitt olyan helyekre, ahova kell, oktatási központokat hozott létre, vagyis Afrikát végigjárva mutatta meg a jómódú Amerikának, hogy mit lehet segíteni.

Ezek szerint Ön lesz a magyar UNICEF nagykövet?

Nem tudom, hogy megkapom-e ezt a címet, de jól esne.

Korábban azt nyilatkozta valahol, hogy a televíziózásban az zavarja, hogy nincs biztonság. Jelenleg viszont két műsora is van. Ezek szerint vége a bizonytalanságnak?

Soha nincs biztonság a televízióban, minden műsor megszűnhet egy pillanat alatt, és jöhet helyette a semmi vagy valami egészen más.

Tavasszal a Bulvária nevű eseményen a minőségi bulvárról beszélt, amire kevéssé volt fogékony a beszélgetőpartnerek jelentős része. Beszéljünk arról, hogy mi az, hogy minőségi bulvár.

Én szeretem a bulvárt mindaddig, ameddig nem ízléstelen.   

Honnantól az?

Nagyon szigorú vagyok, nálam a magánélet szent. És a feldolgozás módja sem mindegy. Nem szeretem a kitalált és a gerjesztett történeteket. Azt szeretem, ha híres emberek mesélnek az életükről, beavatnak - el tudom képzelni, hogy ez még az én ízlésembe belefér. De amikor embereket igyekeznek egymásnak ugrasztani, amikor valakit valakivel összehoznak, úgy, hogy ő arról nem tud Ezt a bulvárt nem szeretem. Azt viszont nagyon szeretem, amikor kinyitom a lapot és a Sting bevezet a kastélyába, és édes történeteket mesél arról, hogyan él a családja, a gyerekei és a kertésze.


Az ember maga választja meg, hogy milyen hírek jelennek meg róla?

Igen, mindenki maga hívja ki a sorsot maga ellen.

És, hogy lehet megakadályozni, hogy ilyen hírek jelenjenek meg az emberről?

Nem nyilatkozik az ember. Ez egyfajta önkorlátozás. Ha mégis tovább megy a dolog, akkor perel. A perből pedig büntetések lesznek.

A tévés szakmában ez a fajta hozzáállás nem gátolja a szakmai előremenetelt?

Az enyémet gátolta? Nem vagyok szereplője a bulvárnak ezen a szinten és ennek soha nem volt köze a tévés szereplésemnek.

Most, hogy kiveséztük, mi a nem kívánatos bulvár, ön szerint mi a kívánatos bulvár?

Nincs rossz bulvár, csak olyan bulvár van, amiben én nem biztos, hogy szeretnék szerepelni. És van olyan bulvár, amivel tökéletesen egyetértek, mint közszereplő. Én a munkám kapcsán szerepeltem a bulvárlapokban. Az utóbbi időben viszont főként azokról jelennek meg cikkek, akik a magánéletükkel roadshow-znak. Én ebben nem veszek részt.