„Két éve már, hogy regényt írok. Mindig hozzáírok egy kicsit. Remélem lassan készen leszek”- újságolta Janicsák István. A Z’zi Labor honlapján található Janicsák-életrajzot olvasva az írásban van némi gyakorlata. Aszerint az énekes írói tehetsége általános iskolás korában megmutatkozott, amikor osztálytársai megismerhették pornóverseit. Ezeket titkos terjesztésű papírlapokon árulta, úgy emlékszik, ekkor ismerte meg a szamiszdatot.
Fikcióvá válni
„A könyvem címe V.A.K. lesz. A Veresegyházi Asszonykórusról írok kevert műfajban, egy részét fikcióban, más részét dokumentarista módon. Ez annyit jelent, hogy a szereplők valósak, de a történetüket helyenként kitalált elemekkel is színesítem. Az idő csomó mindent átvált fikcióvá.”
Az énekessel a Rettegés foka sajtótájékoztatóján találkoztunk, mint a műsor egyik szereplőjével. Ezen kívül Janicsák egyetlen televíziós kalandúton vett részt az elmúlt években, amikor szintén az RTL Klub Izlandra utaztatta. Azt állítja, megválasztja, milyen produkcióban vesz részt, de erre később térünk vissza, az asszonykórus kultuszáról fogalmazott monológja után.
Szelet a magyar etnóból
„Hogy miért maradt meg ez ennyire? Mert nem lett több ilyen együttes, és gyakorlatilag mi voltunk egyedül, akik így összeálltunk. A Z’zi Labor és az asszonykórus együtt egy szelet a magyar etnóból. Kivágtunk hülyeségeket, és kivágtunk komoly szeleteket is. Vannak például mindenféle egyházi dolgaink is, de ezekről a nagyközönség nem tud ilyen populáris módon. És ha már a szeleteket említettem, az etnó ilyen módon nem jelenik meg a hazai könnyűzenében. A Nox, és a többi zenekar másképp áll a magyar zenei falatozáshoz. Az enyém egy olyan szelet, ahol élő emberek vannak, akik imádják ezt a műfajt. A kötelességem is, hogy ne hagyjam cserben, amit kitaláltam. A kis herceg jut eszembe erről, meg a róka. Felelős vagyok azért, akit megszelídítettem. Ezek az asszonyok pedig meg vannak szelídítve, szeretem őket.”
A kórus tagjai közül néhányan cserélődtek, Janicsák István egy énekest emelt ki. „Ott van Juli néni. Húsz éve középen áll. Máshonnan is ismerhetik az emberek, mert szerepelt néhány reklámban is, közszereplő lett. A többiek cserélődtek. A mostani kórustagok közül csak kettő van, aki már húsz éve énekel a kórusban, a többiek tíz-tizenkét éve csatlakoztak az asszonyokhoz” – mondta el röviden a kórus pályafutását az egykori frontember, majd rátért a Z’zi Laborra.
A rendszerváltás kidobott
„Mindig akartam más, nagy zenei ötleteket megvalósítani, de a rendszerváltás kidobott. Úgy, mint más zenészek, a nyolcvanas években igyekeztünk mi is jó zenét csinálni, de aztán megváltozott minden. Új csapatok jöttek, betörtek a külföldiek, meg kellett küzdeni a változásokkal. Lábra kellett állni máshol” – mondta az énekes, aki a nyolcvanas évek végén sci-fi színdarabokat írt, a kilencvenes évek elején producer lett.
„Később pedig egy művészi filmszinkront gyártó céget hoztam létre, ezekkel alapoztam meg a talpra állást. Pár év múlva jött egy nosztalgiahullám, újra asszonykórusoztam. Azóta az a hullám elmúlt, a Z’zi Labor nevet már teljesen leadtam.” A zenekar nevét más előadók viszik tovább, többek közt énekesnőként Bálint Antónia, de honlapjukon a zenekar koncertjeit legutoljára két évvel ezelőtt frissítették. Janicsák újból a kórusban gondolkozik.
Valahogy túléli
„A világzenéhez közelítő műfajban szeretnénk ismét megmutatkozni. Majd ha elkészül a könyv, egy lemezt is szeretnénk megjelentetni ahhoz csatolva. Önálló lemezben már nem gondolkozom, a kereskedelmi forgalommal nem szeretnék megküzdeni, és azon izgulni, mennyi fogy. Az első lemezünk 450 ezer példány fölött kelt el, de ez már egy másik világ, amiben félő, alul maradnánk. Pont úgy öröm, ha élvezem, amit csinálok, de a versenyben nem kell részt vennem” – mondta.
Visszatérve a televíziós műsorokra, Janicsák István elmondta, a játék miatt érezte fontosnak, hogy részt vegyen a forgatásban. „Minden játékot szeretem. A kalandokat is szeretem. Örülök, hogy elhívtak, nem tartozom a legfiatalabbak közé, és ezzel én is megújulok. Az pedig, hogy mit kell csinálni egy ilyen műsorban, azt valahogy túléli az ember”- vélte.
„Az a fajta vagyok, aki a nyolcvanas évektől kezdve ki tudta bekkelni, hogy magánéleti szereplő legyen az újságokban. Nem kell minden hülyeségben benne lenni, de ha egyszer-egyszer hívnak, akkor szívesen játszom."