Amellett, hogy színész, rendező, költő, szinkronhang és a Skót Kulturális Egyesület tagja, de volt már a TV2 Lazacának műsorvezetője, valamint tanár a GNM Színitanodában. A filmfőszereppel régi nagy álma vált valóra, mégis kicsit keserűnek tűnik, amiért ilyen későn találta meg Patkány szerepe, Kapitány Iván Kútfejek című mozijában.
Vajon miért nem elégít ki egy színészt csak a színpadi színjátszás?
Mert nem nő a színpad.
Ez egyfajta fejlődés?
Azt az embereknek kell megítélniük, hogy fejlődök-e vagy se. Most a film a szerelem. A színházban majdhogynem egy pályára való szerepet eljátszottam már, tehát nem állok rosszul, de a filmezésben igen. Arról nem beszélve, hogy siheder éveimben nem fogok filmezni már, az elmúlt. Tévéztem sokat, tehát ismerik az arcom, de filmezni nem filmeztem.
A túl sok tévés megjelenést hibáztatja?
A filmesek nem szeretik az ismert arcokat, akik reklámban szerepeltek, vagy sokat tévéztek. Vagyis inkább bizonyos embereknek megbocsátják, másoknak meg nem. Meg aztán nem is játszom olyan színházakban, ahová járnak a filmrendezők. Persze nem lehet általánosítani, az Iván már a főiskolán is látott. Aztán van az, hogy ez nem egy drámai szerep, lehet, hogy a vígjátékok felé fog elvinni.
Az baj lenne?
Alapvetően egy picit igen.
Nem akar karakter lenni?
De igen, de azért láthatnak engem komoly szerepben is. Több drámai szerepet játszottam, mint vígjátékot, és ez sem tévében, sem filmen eddig nem juthatott el a köztudatba. Ez fáj, hiszen lehet, hogy az erősebbik oldalam nincs bemutatva. De hát minden színész álma, hogy drámai szerepeket játsszon. Filmen is.
Miért nem kapott eddig lehetőségeket?
A filmek egyik része közönségfilm, a másik művészfilm. A rendezők nagy része még mindig vagy az ismeretlen, vagy a külföldi, vagy a már emblematikusan is bevált arcokat keresi. Ezzel a filmmel talán azt elértem, hogy eljönnek a színházba megnézni. Amúgy ez nem csak miattam rossz, mert engem ismernek máshonnan, hanem a rengeteg, tényleg jó vidéki színész miatt, akinek évente csak egyszer adatik meg, hogy megmutassa magát a fővárosban.
Nem kapják meg a lehetőséget. Nem azért van ez, mert túl sokan vannak?
Azért is. Túl sok a színész, de most sokat dolgoztam vidéken, és legalább öt olyan színészt tudnék mondani, aki fent a fővárosban is megállná a helyét. Régen a végzős színészeknek két évet le kellett húzniuk vidéken. Akkor a rendezők is rá voltak kényszerülve, hogy lejárjanak vadászni a legjobbakra.
Jó, de most már szinte lehetetlen mindent megnézni?
Kevesebbet látjuk egymást, és ez persze fővároson belül is így van, sokkal nagyobb lett a hajtás. Nem lettem én a vidéki színészek szószólója, hiszen nem is vagyok vidéki színész. De ott van például a Muszte Anna, aki régen sok filmben játszott, de most egyáltalán nem foglalkoztatják. Ő lesz a dajka Békéscsabán, zseniális színésznő. A fiatalokkal nagyobb baj van, mert kevesebb az átütő tehetség. Ez egy huszonkettes csapdája, és most nem Egerre gondolok, ahova lement egy csomó frissen végzett színész, hanem a kicsit távolabb eső színházakra, ahova sem anyagilag, sem művészileg nem biztos, hogy megéri lemenni a végzett főiskolásoknak. Persze ilyen a magyar színház természete, az ország adottságai miatt is, a legjobbak azért mindig felkerülnek Pestre.
Ön szerint miért panaszkodnak a színészek mindig a fáradtságra?
A színész állandóan sír, mindig nyavalyog, mindig lusta, mindig van valami problémája. Lehet ezért is kezdtem el rendezni, mert vágytam valami másra, globálisabban látni a dolgokat. Ez sokszínűség, ami belül jellemez, azt persze nem tudom, milyen minőségben jönnek ki a dolgok belőlem. Sokat tanultam és sok minden érdekel, ezért várható volt, hogy rendezni fogok, mert olyankor az ember mindenért felelős. Díszlet, fények, a kudarcot sem lehet másra fogni. A színész sokkal kiszolgáltatottabb, nagyon ritkán választhatja meg, kivel dolgozik.
Rendez, játszik, a Ki kicsodába mégis először, mint költő került bele.
Tarján Tamásnak köszönhetően. Most már színészként is benne vagyok, de akkor egyik szemem sírt, a másik nevetett, hiszen az azért jól esett, hogy Tarján Tamás, meg a szakma felfigyelt rám, mint költő. Ez nyolc éve történt, és akkor is már sok mindent eljátszottam, úgyhogy mégis furcsa volt.
Miért pont versek? Miért nem könyv, vagy színdarab?
A regényhez nem lenne türelmem, meg lehet, hogy átlátásom se, az nekem nem lenne jó műfaj. Valószínűleg túl pörgős ember vagyok. Ha már lírában nézzük, akkor a vers az viszonylag közel áll hozzám, mert tömören lehet fogalmazni. A verseim sem hosszúak, eposzokba nem kezdek bele. Színdarab ötletem kettő is van, csak folyamatos időkényszerben vagyok, amiről meg csak én tehetek. Az embernek el kell jutnia arra a pontra, mikor már irányítani tudja a saját életét. Persze én szerencsés vagyok, mert mindig jött valami jó dolog, soha nem volt olyan, hogy úgy éreztem, váltani kéne, mert csönd van körülöttem.
Filmet rendezni nem akar?
Filmszínészkedni akarok most inkább. Inkább a forgatókönyvírás érdekelne, csak óvatos vagyok. Ha az ember újjal jelentkezik, azt nagyon oda kell tenni, és még így is fikázni fogják, hogy egy színész miért ír forgatókönyvet. Amúgy, ha az ember nem csinált sztár, akkor az élete épül, mint egy szép vár. Hirtelen bástyák lesznek mellette, barátok, munkabarátságok kötődnek. Soha nincs olyan, hogy csúcs, egyik alkotó se mondhatja ezt magáról, mert abban a pillanatban vége van.
A magánéletéről nem beszél, mert nem szeretné, ha emiatt beszélnének önről, ráadásul állandóan dolgozik. Nem hiányzik a kikapcsolódás?
De kéne. Nagyon sok minden érdekel. Az ókori történelmet imádom és elhatároztam, bejárom az összes görög, római, egyiptomi romot, és ebben egész jól haladok. Csak hát nincs sok idő. Ez is szerintem ennek az országnak, meg a szakmának a hibája. Vagy nagyon dolgozol, vagy nem történik semmi. Nincs átmenet. Én is azt gondolom, hogy csak a maximumon érdemes csinálni ezt a szakmát, de ugyanakkor még sincs meg az értéke a munkánknak. A színház az gyakorlatilag ráfizetéses, pedig hát azért színész a színész. Legtöbbször a film sem akkora buli ám.
Hát azért az jobb...
Igen, de még mindig nem dőlhet hátra egy színész egy egész évre a forgatás után. Pedig Bulgáriában és Lengyelországban már négyszer-ötször annyit kapnak a szinkronért is, mint mi. De mindig lesz a társaságban harminc százalék, aki nem fog aláírni semmilyen petíciót, mert akkor neki több szerepe lesz majd, mikor megbukik a terv. Nálunk mindig lesznek árulók. Ez azért van, mert nekünk a történelem során mindig meg kellett valakinek felelnünk. De az, ami most a közéletben megy, a közlekedésünk, az életvitelünk...
Politizál?
Nem, nem akarok soha. Nem is kaptam díjat még sose. Nyolcszor terjesztettek fel Jászai-díjra.
Még fiatal, megkaphatja.
De az a fiatalok díja, lassan már nem sikk átvenni. Én független alkotó vagyok, nincs, aki nyomasson.
Skóciába megy a kudarcot kiheverni? Hogyan lett a Skót Kulturális Egyesület tagja?
Egy újságíró barátom a magyar-skót baráti társaság elnöke, és a kultúrájuk nagyon érdekel. Tetszik az extravagáns skót viselet, a gyönyörű skót táj. Megyünk Skóciába március tizedikén. A skót parlamentben felavatunk egy fotókiállítást, meg lesz egy kis március 15-i ünnepség is, merthogy Kossuth járt Skóciában is. Jó tartozni valamihez, és Burns verseket is nagyon jó mondani.
|