Megkérdeztem néhány ismerősömet, szerintük milyen lehet egy huszonéves operaénekesnő? A következő a kép: sötét, hosszú haja van, karcsú – a kövérség és a toka az előző generációk sajátja - rajong a nagybányai festőkért, nem főz, van bejárónője, szeret társasjátékozni, ritkán iszik, az éneklés mellett az anyaság foglalkoztatja leginkább, de harminc éves kora után szeretne szülni. Vannak találatok?
Sok. Ami nem passzol, hogy szeretek főzni, szoktam is. Nincsen bejárónőm, magam végzem el a munkákat otthon, mint a legtöbb asszony, aki háztartást vezet. Nem iszom soha alkoholt, nagyon szeretem a gyerekeket, az éneklés mellett valóban az a legfontosabb, hogy családom legyen. Az operaénekeseknél így megy, hogy harminc éves koruk előtt a karrierjüket építjük. Remélem sikerül megteremtenem azt az alapot, ami majd biztosítja, hogy gyerekeim szülessenek.
A karrierépítést illetően úgy tudom, Pavarotti dalszerzője meghívta Olaszországba egy meghallgatásra.
Az egyik legnagyobb álmom vált ezzel valóra.
Hogyan kerültek kapcsolatba?
Van egy kedvenc operaénekesem, Alessando Safina, aki azt a stílust képviseli, amit én szeretnék megvalósítani itthon. Ennek az énekesnek a zeneszerzőjéről van szó. Elküldtünk neki a hangzóanyagot, amelyet egy stúdióban felénekeltem. Nagyon tetszett neki. Kért, hogy néhány dolgot írjak neki arról, ki vagyok.
Gondolom, a Megasztárt nem ismerte.
Nem, és Magyarországról sem tud sokat. Írtuk, a Megasztár a Pop Idolnak a magyar megfelelője, akkor már értette, miről van szó. Kemény három hónapos szervezés után végre tudtunk időpontot egyeztetni, és utazhattam.
Rómába?
Oda érkeztünk meg repülővel, a felesége jött elénk autóval – akivel a maestro egy hete házasodott össze. Számomra nagy megtiszteltetés volt, hogy a felesége 120 kilométert utazott, mert én Magyarországról megérkeztem. Ahogy odaértünk Orvietóba, a régi miliő elvarázsolt. Ez egy háromezer éves etruszk városka, amit egy festői sziklára építettek. Kicsi sikátorok, templomok mindenhol, sokszáz éve nem épült új ház. Jártam már Japánban, Mexikóban, Ausztráliában is, de ez az opera igazi otthona. Minden stressz és nyugtalanság elszáll belőled, a helyére kerül a megszállottság és a csend. Este szétnéztünk a városban, vacsoráztunk. Csodálatos volt megkóstolni az ételeket, amit esznek. Másnap dél körül jött értem ismét a fehér kabrió, benne a maestro felesége.
Hogy is hívják ezt a maestrót?
Romano Musumarra. Celine Dion, a monacói hercegnő énekli a dalait. Ő találta ki azt a stílust, amivel az Il Divo világhírű lett. A villájában fogadott, egy hatalmas birtokon.
Igaz, hogy Madonna a szomszédja?
Igaz, és Stingnek is van háza a környéken. Ő a család barátja.
Van lovuk?
Nincs, malacot és csirkét tartanak. Kosztümben és magas sarkú cipőben érkeztem, a maestro felesége szeretett volna adni egy megfelelőbb lábbelit, hogy végig tudjon vezetni a farmon.
Egy gumicsizmát a kosztümhöz?
Valami hasonlót. Kérdezte, hányas a lábam? Mondtam, 35-ös. Meglepődött és szétnézett a hatvan cipője közül, és végül a kilenc éves fia 36-os cipőjét adta oda. Vicces, még az is nagy volt. Lementünk szétnézni, van saját olívasajtoló üzemük, több ezer hektár termőfölddel és saját bort is készítenek. Majd’ elfelejtettem, ebédelni hívtak meg. A saját szakácsuk főzött.
Sokat esznek?
Egy év alatt nem eszem annyit, amennyit az elmúlt napok alatt. Hideg előétel, meleg előétel, leves, főételt, tészta, rengeteg kenyér, utófogás, desszert. Valószínűleg ezért nagyok az operaénekesek Olaszországban.
Mikor jutottak el a zongoráig?
Az ebéd után, amikor egy váratlan vendég érkezett, Romano producer-társa Londonból. Bájos, kedves, közvetlen ember, mindketten úgy tekintettek ránk, mint a barátaikra. Ebéd után összeültek a menedzserek, addig én lementem a vadiúj stúdióba, amiben nagy megdöbbenésemre elsőként velem készült felvétel. A Bösendorfer zongorával beénekeltem, aztán csatlakozott Romano, a zongorához ült, és együtt gyakoroltunk. Klasszikusokon kívül énekeltem egy James Bond betétdalt és a Pocahontast. Aztán a feleségével, aki egy fantasztikus énekes, duettet énekeltem a Macskákból. Végül mondták, hogy bello.
Hogyan dolgoznak ezek az emberek?
A maestró nagyon szigorúvá válik. Akkor nincsen mosolygás, barátkozás. Csak a zene, csak a dallam.
És úgy döntött, dolgozni szeretne önnel?
Azzal a kéréssel mentem ki, hogy szeretném, ha írna egyetlen dalt a szólólemezemre. Ehelyett azt mondta, éppen egy nemzetközi zenei produkcióra készül, amiben nekem is lehet helyem. Majdnem elájultam a boldogságtól.
Milyen projektben?
Még nem beszélhetek róla. Lehet, hogy soha nem hívnak újra. De egy pillanatra a szívem is kihagyott. Sikerült összehozni egy találkozót, egy csodálatos barátság szövődött, és még egy ilyen lehetőséget is felvetettek. Olyan érzés, mint egy kitűnő diploma a Zeneakadémián.
Számukra nem volt döntő, hogy nem abban a képzésben részesült?
Két zeneművészetit végeztem, hajón dolgoztam, ebből látták, hogy terhelhető vagyok. Egy tévéshow-t végigcsináltam, tehát tudják, hogy álltam már kamera előtt és interjúkat is adtam.
Már nem gondolkozik magyar karrierben?
Dehogynem, hiszen még nem dőlt el semmi. Nekem ez a hazám és szeretek itt élni.
Ahogy elmesélte, Olaszországban a klasszikus zenéből fényűzően élnek. Lát esélyt arra, hogy az itthoni szakma akár csak megközelítse ezt a szintet?
Ezt nem látom előre, de remélem.
Hogyan látja most a hazai komolyzenei életet?
A szakma gyorsan változik, fejlődik. Sajnálattal veszem észre, egyre kevesebben vannak az új generációban olyanok, akik befogadják az opera világát itthon. Remélem, azok közé a nagy énekesek közé fogok tartozni, akik Magyarországot képviselik majd a világban.
Sok operaénekes évtizedekig vár a külföldi lehetőségekre. Számít arra, hogy előítéletekkel kell megküzdenie, miután az ismertséget egy popzenei tehetségkutatóban szerezte meg?
Nem a műsor miatt jutottam ki, hanem mert öt éves korom óta a klasszikus zene az életem. Erre tettem fel mindent. Akkor döntöttem el, szeretnék a színpadon állni nagy, gyönyörű uszályos ruhában, felpolcolt mellekkel - mert ugye az operaénekesnő melle a nyakában van, ezt láttam gyerekként. Szeretnék felrakott hajjal, gyönyörű sminkben énekelni. Ezért jártam hat éves koromtól zenei iskolába, és ezért szereztem három év tapasztalatot a hajón, hogy a zene minden más zugát is megismerjem, és a magam hasznára fordítsam.
Különös, hogy így megragadta ez a világ. Biztos emlékszik, amikor először járt az Operában.
Sosem felejtem el. Mezőtúron születtem, ahol még nagy szó volt feljönni Pestre. Mint régen, amikor az emberek a szekérre felültek, és egy hetet utaztak, amíg felértek. Nekem ugyanilyen volt felülni a vonatra, amikor az általános iskolás osztályommal elindultunk a nagy Pestre. Hú, McDonalds, gyönyörű épületek, hú, villamos, és az Operaház! Mekkora hatalmas épület, gyönyörű szobrok, aranyozott csap, korlát, csillárok! Meglátni, amit addig a tévében láttam csak, hogy kilép az énekesnő, és betölti az egész termet. Elvarázsolt az élmény. És ez él bennem kiskorom óta.