Kozsónak elege van a nyálas-tincses imidzséből

2008.09.19. 11:26
Kozsó a Sztárok a fejükre estek című TV2-s produkció egyik szereplője lesz, most hogy hazatért koncertezni egy kicsit. Frei Tamás az amerikai szupersztár haztéréséről hallva egyből lecsapott a zenészre, aki kijelentette, az életét azért nem hajlandó kockáztatni egy műsorért. Az énekes amúgy rajong nemcsak az indiánokért, de mindenféle természeti nép iránt, mert úgy tapasztalja, a civilizált emberekhez képest nekik csodálatosan tiszta a lelkük. Interjú egy felszentelt indiánnal.

Amikor megtudtuk, hogy szerepelni fog a Sztárok a fejükre estek című reality-ben, azon gondolkodtunk, hogy önismereti szempontból miért fontos önnek, hogy részt vegyen a televíziós túrán?

Én igazából nem ezen gondolkoztam.  Nem az a típus vagyok, aki manapság a kihívásokat keresi az élet árnyasabb oldalán. Afrikában nem arról híresek az emberek, hogy hej de civilizált körülmények közt élnek. Két dolog volt fontos nekem ebben az egészben: az egyik a Frei Tamás személye - 85%-ban ez dominált-, a másik maga a kíváncsiság, az Afrikában élő természeti népek iránt. Szeretem az indián kultúrát, szinte mindegyik amerikai rezervátumban jártam már, amerikai-indián barátaim vannak, felszentelt indián vagyok. Arra vagyok kíváncsi, hogy egy Okawango deltában, akár a mocsári körülmények között, vagy a Kalahári- sivatagban mit csinálnak azok az emberek, akik még annál is kevesebb lehetőséget kaptak, mint a fehérek megérkezése után az indiánok.

Mi az ön indián neve, amelyet felszenteléskor kapott?

Vörös toll. Annyit jelent, hogy érzékeny ember, művész. Van egy madárfaj, amelyiknek ha kihúzzák egy tollát, a bőre vérezni kezd.

Miért szereti az indián kultúrát, és miért keltették fel az érdeklődését a természeti népek?

Csodálatosan tiszta a lelkük. Ahogyan szeretik az embertársaikat, ahogyan védik a saját értékeiket, ahogyan gyönyörködnek a felkelő Napban - tudom, hogy nyálasan hangzik, de így érzek -, ahogy az számít nekik, hogy egy folyó megérinti a bőrüket, az mind csodálatos. Ahogyan kifogják az első halat, ahogyan levadásszák az első vadat, ennek mind-mind jelentősége van az ő életükben. Bár hétköznapinak tűnik, mégis a másnapra való felkészülést, és a túlélést jelenti számukra. Mindez engem nagyon érdekel.

Mire számít, mit tartogat majd az ön számára ez az utazás?

Szívást, azt biztos. De szeretném, ha egy jó kis társaságnak lehetnék a teljes jogú tagja, akik mindent elkövetnek azért, hogy teljesítsék a feladatokat. Hülyeségeket, őrültségeket azért nem fogok megtenni, mert ennél sokkal jobban féltem az életem. Nem érzem, hogy egy szikláról le kéne ugranom a mélybe. Ezzel nem oldom meg egy éhező afrikai problémáját sem. Viszont ha el kell menni húsért, akkor biztos settenkedni fogok a vadászok mögött, hogy kivegyem a részem a dologból, hogy jusson egy picike darab nekem is. Próbálom felkészíteni magam, hogy bogarakat is kell majd ennem, de bízom benne, hogy nem lesz így.

Klikkeljen egy indiánért!

Mit gondol, miért kérték fel önt, hogy szerepeljen a műsorban?

Ezen nem gondolkodtam, de nem is akartam. Lecsaptak rám jó időben, hiszen nyár végén hazajöttem - másfél hónapra-, koncertezni két és fél év után az Ámokfutókkal. Televállaltuk magunkat, de olyan szinten ostromoltak, hogy egyszerűen találkoznom kellett Frei Tamással. Mivel mostanában nem voltam elérhető az amerikai munkám miatt, ez így egy szerencsés találkozó volt. Majd kiderül, miért kellettem nekik. Talán azért, mert sebezhető vagyok, mert zenészként, mert közösségi emberként is tevékenykedtem, de azt remélem, leginkább az értékeim miatt.

A Sztárok a fejükre estek sajtótájékoztatóján elhangzott, a műsor ironikus lesz. Ön szerint ennek tükrében milyen lesz a megjelenése?

Engem is érnek még meglepetések a műsorral kapcsolatban. A magyar iróniától, a magyar médiától, és ahogyan a sztárokhoz hozzáállnak, viszket a bőröm.

Mit tart a hazai média fő hibáinak?

Magyarországon a média fog egy sztárt, és lehúz róla mindent, majd kidobja, eltemeti, és az illető soha többé nem létezik. Nincs tisztelet. Még az értékes embereket sem becsüljük meg. Úgy érzem, kicsit fordítva ülünk a lovon. Ezek a nem tehetségtelen emberek - és itt konkrétan a művészekről és a zenészekről beszélek - pedig odáig süllyednek, hogy egy médiaszereplés miatt bármit elvállalnak. Ezért lett elegem, és mentem el az országból.

Annak ellenére, hogy ellenzi a bulvármédia gyakorlatát, mégis vállalt egy olyan szereplést, amelyik számot tart a bulvársajtó érdeklődésére. 

Azt gondolom a Sztárok a fejükre estek, amiben én részt fogok venni, értékteremtő műsor is lesz.  Megmutatja egy világnak, hogy miközben mi hat liter vízzel húzzuk le a pisinket, addig egy törzs napi hat litert oszt be egy napra. Azokhoz az emberekhez tartozom, akik luxuskocsival járnak, akik jól élnek, akik megdolgoztak mindezért - rengeteget adakozom, teszem hozzá -, és úgy gondolom, ne csak beszéljünk erről, de tegyük is meg azt, amiről szerintem ez az egész szól. Remélem nem értettem félre Tamást, ha igen, akkor felállok és elmegyek.

Afrika mit profitál abból, hogy önök egy stábbal megjelennek a természetben, és feladatokat oldanak meg?

Egy: azok a közösségek, akikkel kapcsolatba kerül a TV2, gondolom, kapnak valami juttatást. Kettő: felhívjuk a világ figyelmét arra, hogy olyan országban is élnek emberek, ahol 37 százalék a HIV fertőzöttek száma. Ahol nem azért lesznek HIV fertőzöttek, mert mindenki homoszexuális, és egymásra nem vigyáznak. Hanem azért, mert buta, törzsi dogmák léteznek a mai napig. Van, aki azt mondja, akkor gyógyulsz meg az AIDS-ből, ha tíz szűzlányt magadévá teszel. És mit csinál az egyszerű afrikai? Az összes létező törzset végigjárja, és magáévá teszi az összes szűzlányt, azért, hogy megtisztuljon. Most meg fogjuk tapasztalni, milyen az, mikor egy nagy arcú magát civilizáltnak mondó ember megérkezik, és mégis tudja értékelni az apró dolgokat. Mindent akkor tanulunk meg értékelni, ha elveszítjük. Ezeket a dolgokat akarom megtalálni Afrikában. Elegem van a nyálas, rózsaszín Kozsó-imidzsből, és ezen változtatni fogok.