A Pál Utcai Fiúk zenekar nyolc év után adott ki újra nagylemezt. Az együttes legutóbbi korongja Legelő címmel került a zene piacára, az énekest, Leskovics Gábort pedig arról kérdeztük, mennyiben lesz új ez a lemez a megszokotthoz képest. "Megváltozott a zenénk, illetve nem: kettébontanám. Az alapvető elképzelés, amiért a zenekar indult, nem változott. Maga az indok sem, tehát, amíg jól érezzük magunkat ebben, és addig, amíg senki nem szól bele, hogy mit csinálunk, addig működik a dolog." Leskovics elmondta, már jó régen megbeszélték, hogy nem számítanak a műfaji határok - az úgyis csak korlátozná őket -, mert nem akarnak olyanok lenni, akik csak rockot játszanak. "Néha túllőttünk a célon, de ezen a lemezen azért egységesebb minden. Annyit változott, hogy fejlődtünk dalírás terén."
Leskovicstól mikor arra kértük, foglalja össze a zenekar fejlődéstörténetét és mondja el, miért tűntek el 1993-ban, ezt a választ kaptuk. "93-ig a zenekar népszerűsége nyílegyenesen ment felfelé. Akkor voltunk az ismeretségünket nézve a legmagasabb szinten. Gyakorlatilag tíz év alatt mindent elértünk, amit el lehetett. Aztán volt egy kis megtorpanás. A zenekar egyik felének nagyon tetszett az ismeretség, a másik felét pedig - akikhez én is tartoztam -, iszonyatosan zavarta. Engem speciel azért, mert mindenhova nekem kellett elmenni interjút adni, és én válaszoltam naponta száz levélre. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már olyan dologról szól ez az egész, amihez semmi közöm." Lecsó szerint az együttes ezzel a megpróbáltatással már nem tudott megbirkózni, mert már nem maradt semmi a régi célokból, nem is érezték jól magukat, pedig az eredeti leg ez volt a legfontosabb.
"Mikor jöttek a levelek, hogy öngyilkos leszek, ha nem segítesz, rájöttem: ezt a felelősséget nem akartam magamra venni. Nem ezért csináltuk, hogy megmutassuk az embereknek a fényt a sötétbe, eleve nem voltunk egy megmondó zenekar, akik kivezetik a szegény eltévelyedett bárányokat a sötétből. Akkor ez a dolog kettévált. Tagcserék voltak és szépen lassan visszadolgoztunk magunkat egy klubzenekarrá. " Az énekes szerint ez az ismertségi fok sokkal inkább megfelel a habitusának és így még arra is marad ideje, hogy más zenekarokban játsszon. Leskovics azt is hozzátette egyébként is szeret a háttérben maradni , aminek az a legnagyobb előnye, hogy nem kell folyton nyilatkoznia és olyanról véleményt nyilvánítania, amihez nem ért.
Leskovics szerint az a legfontosabb, hogy a zenekar elérje, hogy ismét úgy gondoljanak rájuk, mint egy aktív, termékeny, stabil klubzenekarra. "Két-háromévente lenne ideális lemezt kiadni, és ha ezt tudnánk tartani, akkor lennék igazán boldog. Most talán összejön, mert van bennünk elég spiritusz" - mondta Lecsó, aki hisz abban, hogyha egyszer valaki megszereti a Pál Utcai Fiúkat, az nem fog elmúlni sosem.