Első, kötelező kör: mesélj a gyerekkorodról!
1983. október 21-én születtem. Ronda kisgyerek voltam, nagyon aszimmetrikus fejjel. Visszahajló szárú szemüvegem volt, ami mindig kidörzsölte a bőrt a fülemnél, ráadásul az egyik szememnél le volt tapasztva. Rondák voltak a fogaim is és nagy tokám volt.
Hogyan kerültél először kapcsolatba a zenével?
Anyukám betett az Operaház gyermekkórusába, mert valaki egyszer hallott zenélni, és azt mondta, hogy jó vagyok. Sokat utaztunk és heti háromszor léptünk fel az Erkel Színházban vagy az Operában. Mellette elkezdtem a zeneiskolát, de közben kémia-biológia szakos voltam középiskolában, és magyar-kommunikáció szakos az egyetemen, de a zene, a zongorázás meg az éneklés végig megvolt mellette. Most is jazzt tanulok.
Ezek szerint az iskolai évek alatt sem unatkoztál...
Nekem az egész gimnázium egy Jackass volt. Van egy nagyon jó barátom, akit úgy hívnak, hogy Zoli. A gimnáziumban úgy hívott minket a tesitanár, hogy Zsófi meg Márti, mert amikor felülés, fekvőtámasz vagy homorítás volt, mindig buzipózokban csináltuk. Ha körbe kellett futni, a tesitanár mindig szorította a seggét a falhoz, amikor mi mentünk, meg a lányokkal fogadott Túró Rudiban, hogy melegek vagyunk-e. Ez négy évig nagyon vicces volt, aztán egyszer aranyerem lett, amiben lett egy vérrög. Undorító volt, nagyon gusztustalan, és rettenetes fájdalmaim is voltak. Elmentem a kórházba, ahol kikaparták a vérrögöt az aranyeremből. Tesiórára kellett viszont igazolás, és egy olyat kaptam, hogy "erős végbéltáji vérzés miatt jelent meg ambulanciánkon..." Ezt a papírt kellett átadnom a tornatanárnak, aki folyamatosan kétségekkel küszködött, hogy meleg vagyok-e vagy sem...
Minket azért ne hagyj kétségek között! Az vagy vagy sem?
Nem szívesen durrantanék ki egy lufit, amit ilyen régóta fújok.
Voltak más munkáid is a popsztárság előtt?
Igen, voltam például felfújhatós kolbász Pick Road Show-n, ahol egy barátom plüss szalámikorong volt. Hordtam ki újságot, dolgoztam a Viva TV-ben mint teletextszerkesztő, és most is dolgozom újságíróként férfimagazinokban meg zenei lapoknál, meg modellkedem is. Életem első modell-munkájára nagyon büszke vagyok: egy világméretű Wella-kampány volt. Korábban hosszabb hajam volt, és nem sokkal előtte magamnak vágtam le és magamnak is festettem be. Nagyon sok ember közül választottak ki, és éppen a hajam miatt. Ott volt egy párizsi mesterfodrász, aki például a Beckham haját is vágta már, és neki nagyon megtetszett, mondta is, hogy milyen eredeti a hajam. Erre én mondtam, hogy köszi, én vágtam magamnak egy konyhai ollóval. Mázlim volt.
Mindeközben hogyan kezdődött a The Kolin?
Én kitaláltam, hogy lesz ez az egész, és kerestem hozzá embereket. Ez tartott másfél éven keresztül. Először megtaláltam Ivánkát, a dobost, és vele ketten kezdtük el csinálni. Rögtön az első koncertünk után oda is jött hozzánk egy lány egy névjeggyel egy kiadótól. 2007. tavaszán álltunk össze, és a Szigeten volt ez az első koncert.
Hogy ment a megállapodás a kiadóval?
Az értelmi fogyatékos énekeseknek olyan szerződése van, hogy meg van szabva, hogy mikor lehet barátnőjük meg mikor nem. Nem mutatkozhatnak nyilvánosan barátnőkkel, csak ha celeb az a barátnő, és akkor is meg van szabva, hogy mikor. A kiadó csinál mindent. Mennyire ostobának kell lenni ahhoz, hogy valaki egy ilyet aláírjon?! Vannak az értelmi fogyatékosok meg a megasztárosok, akik azt hiszik, hogy így majd ki tudnak teljesedni. Ezekkel bármit alá lehet iratni. Nekünk ennél sokkal több eszünk volt, és eleve más szerződést kaptunk, olyat, amit felnőtt, értelmes embereknek írtak.
Milyen volt az út a népszerűség és az ismertség felé?
Egyik pillanatról a másikra jönnek ezek a dolgok, hogy meghívnak minket a rádióba, vagy felhívnak a tévéből, hogy nyilatkozzam arról, milyen érzés a toplistán első helyezettnek lenni, kitesznek az Index címlapra vagy megkeresnek a Velvettől. És aztán jönnek a dühös kommentelők. Minél hosszabb egy komment, annál dühösebb az írója. A kedvencem az volt, hogy én írom és én szerkesztem magamról a cikkeket. Sokkal többet használ a zenekarnak, mint amennyit árt.
Mindenki ilyen dühös lesz, ha meglát titeket?
Furcsa, hogy 2009-ben vannak emberek, akik kiborulnak attól, ha én macskanadrágban vagy kapusjelmezben megyek fel a színpadra. A múltkor a Trafóban játszottunk, és alig mentem fel a színpadra, már meg akart verni valaki. Pedig csak kiálltam a színpadra. Üvöltözött, hogy "szétbaszlak, te köcsög", erre odahívtam, és odaadtam neki a mikrofont, hogy beszéljen. Persze akkor nem beszélt, csak tépte le magáról az öltönyt, próbálta a szintimet lökdösni... Én folyamatosan nyújtottam neki a békejobbot, meg a fél koncertet nagyon közelről a szemébe énekeltem. De ez volt az egyetlen, amikor igazán meg akartak volna verni. De ezen kívül csak egyszer vertek meg, pontosabban ez se verés volt, hanem beszóltam egy öltönyös buzinak, hogy öltönyös buzi, ő meg ütés helyett tökön rúgott. Nem nagyon számítottam rá, férfias harcra vártam. Van is fotóm az eredményről. (Aki 18 éves elmúlt és látni szeretné a sérülést, kattintson ide bátran!)
Nem lehet, hogy azért valamit esetleg tényleg rosszul csináltatok?
Néhány kritika is ezt hozta fel: nem elég éles a határvonal az irónia és a komoly dolgok között. Az elején ott nagy hibát követtünk el, hogy túl őszinték voltunk. Ha egy koncerten előveszem a seggem vagy káromkodom, azt nyilván poénnak szánom. Akkor nem kalkuláltuk bele, hogy lehet, hogy ez valakinek túl sok. De egyrészt én magam is ilyen vagyok: nem szeretem azokat, akik túl komolyan veszik magukat. Másrészt szerintem elég egyértelmű a különbség mondjuk az Irigy Hónaljmirigy meg köztünk. És mi azt sem játsszuk el, hogy valami angolszász hagyományt ápolunk gyufalábbal, oldalra fésült hajjal meg bőrdzsekivel, aztán nem szólunk senkihez a koncert után és bebaszunk egy boros kólától. Mi smárolunk a színpad mögött, meg elővesszük a herénket.
Nyilván erre sokan azt mondják, hogy azért kell a nagy felhajtás az együttes köré, mert ti magatok is úgy érzitek, hogy önmagában a zene nem lenne elég.
Mindig mondják nekünk, hogy nem vagyunk egy zenei zenekar. Ami fura, mert nagyon sokat dolgozunk azon, hogy jó legyen a zene, és képzettségben nincs is félnivalóm, mert 16 éve tanulom a zenét - ez a szakmám. De ezzel minden produkció így van: ha nem dolgozik rajta eleget az ember, akkor szar lesz. És mi nagyon sokat foglalkozunk azzal is, hogy a zenekarnak legyen egy imidzse. Van saját grafikusunk, saját fotósunk, saját art directorunk, saját stylistunk, még saját webprogramozónk is van. De a gerillaprovokáció, elővenni egy-egy jó pillanatban egy-egy jó segget, nagyon hasznos, ahogy a dühös kommentek is nagyon hasznosak. Másrészt én amúgy is csomószor előveszem a herémet, mert szerintem nagyon vicces egy jó pillanatban egy jó herét elővenni. Jókat lehet így beszélgetni egyébként, hogy elöl van a herém, mert akivel beszélek, nem veszi észre, akik viszont messziről látják az egészet, nagyon nevetnek. Egyszer ezt egy reklámfilmrendezővel csináltam meg, és amikor észrevette, hogy elöl van a herém, annyira megundorodott tőlem, hogy azt mondta, hogy soha többet nem fog velem dolgozni. Én már akkor is csináltam ilyeneket, amikor még nem volt Kolin, de amióta van, azóta legálisan csinálom, mert rá tudom fogni, hogy reklám.
Nem szokták mondani, hogy infantilis vagy?
Lehet, hogy az vagyok, de a szó jó értelmében. Ezeket azért csináljuk, mert egyébként unatkozunk. Ha beülünk valahova meginni egy sört, és a haverok azt mesélik, hogy tanulmányoztak monogám halakat a Tanganyika-tónál, akkor azt érzem, hogy azonnal el kell mennem valahova és be kell kennem a saját véremmel az arcomat. Valami kell, hogy történjen, különben megőrülök az unalomtól. Ha nem tudok tévézni.
Mik a kedvenc műsoraid?
Nem szeretem, ha valami túl egyértelmű. Kiszel Tündén nevetni szerintem szánalmas. Győzikén se lehet jókat nevetni. A legnagyobb példaképem Benkő Dániel. Szerintem az az igazi humor, amit Benkő Dániel képvisel, csak a többiek nem tudták értékelni. Például amikor mocskos konyhában romlott kajákat főzött a Vacsoracsatában a többieknek, és odapisilt a kutya. Ha én lennék egy ilyen műsorban, én is mindent megtennék, hogy a többiek minél rosszabbul érezzék magukat.
Mikor és hol láthatjuk legközelebb a Kolint?
Március 14-én a Corvintetőn az Amber Smith kislemezmegjelenő partin az Amber Smith és a Jacked társaságában. Utána április 30-án a Gödörben az Anima Sound Systemmel, utána a nyári fesztiválokon. De most volt egy akusztikus koncertünk is az MR2 Petőfi rádiónak, amire nagyon sokat készültünk. Sokkal többet, mint a többiek, mert a többiek sokkal híresebb zenekarok voltak. A legtöbb számot átírtuk, swinges lett, meg bossa novás. Napi hat órát próbáltunk hónapokig, és nagyon jól sikerült. Tévéfelvétel is készült róla, remélhetőleg nemsokára látható lesz.