A Casanova lemezfelvételeinek kezdete után, a többi színészhez képest később kerültél a produkcióba. Most, hogy zajlik az angol nyelvű lemezfelvétel, úgy látom, átvetted a vezetést.
Nem vettem át. Több, mint fél évig nem tudtam a Casanovára koncentrálni teljes erőbedobással, mert életem eddigi legnagyobb koncertjére készültem, a december 28-ira. Miután az nagyon sikeres lett, új feladatokat is tudtam vállalni. Most annyiban segítek a produkciónak, hogy vokálozás esetében az éneklés egyben legyen. Megtanultam, amikor Franciaországban, majd később, amikor Amerikában éltem, hogy vokálozásnál a szólamok akkor jók igazán, ha bluesosan szólnak. Ha olyan az egész, mintha egy fekete templomban gospelt hallgatnál. Ha ez sikerül, akkor lesz nagyon egységes, durva, nagy vokál.
Ezt a technikát Magyarországon nem használják? Ezért kellett Franciaországban megtanulnod?
Én legalábbis nem itthon tanultam. A kilencvenes években vendéglátóztam kint két évig. Minden nap hat órában különböző, nagy énekeseket utánoztam Elton Johntól Tina Turnerig, és ott valahogy ez rám ragadt. Később New Yorkban éltem, ott is kicsit változott, csiszolódott a stílusom, úgyhogy már tudom ezeket a technikákat. Csomó mindent megtanultam, és sok van, amit nem tudok.
Mit nem tudsz?
Például hogy milyen hangokat énekelek. Ha le kéne kottáznom a dalokat, akkor bajban lennék. De nekem ez nem is olyan fontos, a lényeg, hogy hallom, mik a szólamok.
Casanováról mit tudsz?
Sokan kérdezik, mennyire hasonlítunk egymásra. Az elején azt válaszoltam, hülyeség, hogy lenne bármi hasonlóság köztünk, ez csak egy szerep. De aztán jobban átgondoltam, és valóban vannak hasonlóságok. Körülötte is nagyon sokan voltak mindig, körülöttem is sok ember van. Azt, hogy kedves vagyok a lányokkal, sokan félreértelmezik, és azt a következtetést vonják le, hogy mindenkit meg akarok hódítani. Ez messze nem így van, szemben például Casanovával, akinek ebben komolyabb ambíciói voltak. De hogy a kérdésre válaszoljak, nem tudok túl sokat róla. Amikor elvállaltam a musicalt, elkezdtem olvasni könyveket róla, hogy közelebb kerüljek a személyéhez.
Meddig jutottál?
Még nem sok információm van. Annyit biztosan tudok, hogy lottóügyben nagyon ott volt. Ő találta ki a lottót, és ami ezen a ponton közös bennünk, hogy én is nagy szerencsjátékos vagyok.
Milyen szerencsejátékok állnak hozzád közel?
Bármelyik ami arról szól, hogy a semmiből valamit csinálni lehet. Most már leszokóban vagyok, nem olyan durva a helyzet, mint régebben. Előfordult, hogy többször elkártyáztam, elruletteztem az életem. Rengeteg pénzt hagytam ott.
Mit jelent a leszokás?
Hogy már nem vagyok függő. Eljutottam odáig, hogy már tudom értékelni magát a játékot, régebben csak a nyerést szerettem.
Visszatérve ahhoz, hogy sokan vannak körülötted, és kedves vagy a lányokhoz: te kedves ember vagy?
Igen. Nem nagyon hiszek az asztrológiában, nem alapeleme az életemnek, de az, hogy oroszlán vagyok, elég meghatározó jegye a személyiségemnek. Egészen addig nagyon kedves vagyok, ameddig nem bánt valaki. Ha bánt, akkor jönnek elő az oroszlánkörmök.
A francia és az amerikai popzene után hogy érzed magad a magyar könnyűzenei életben?
Picit szerencsém van alakítani is. Nem akarok túl nagy szavakat használni, mint közönség-ízlésformálás, de úgy gondolom, ha valaki itthon zenész, akkor nagyon csúnya dolog a részéről, ha nem teszi, hogy alakítja az ízlést. Nagyon rossz hozzáállás, ha csak kiszolgálja a közönséget.
Pedig sok ilyen zenész van.
Ez baj. Főleg azért, mert ha 7500 eladott példánnyal aranylemezt lehet kapni Magyarországon, akkor nyugodtan megtehetné minden szakmabeli, hogy azt a zenét játssza, amit szeret. Látható, a bukás és a siker közt nincs túl nagy, mérhető különbség. Ha 2000 eladott példány jelenti a bukást, 9000 pedig az ordító sikert, akkor ezért nem éri meg feláldoznod a saját muzsikádat.