A napokban reggel hatkor láttam önnel egy interjút. Kánya Katával a Fix tévén arról beszélgettek, a kereskedelmi csatornák közszolgálati kötelezettségüknek többek között úgy tesznek eleget, hogy elkészítik az ennek megfelelő műsorokat, majd leadják éjjel, vagy hajnalban.
A Strucc esetében egy öszvérműsorról van szó. Egy kereskedelmi csatorna egyszer csak úgy gondolta, teret ad valaminek, egy állami szerv úgy gondolta, támogatja, és egy lelkes szerkesztői gárda úgy gondolta, hogy összehozza. Ezt hívják szerencsés konstellációnak. De nem hiszem, hogy ez az elhatározás azért született volna, hogy megfeleljen az ORTT elvárásainak, inkább jó emberi humántőke lobbizta össze ezt a műsort. A kereskedelemi televíziók közszolgálati kötelezettsége súlyos kérdés, mert például közszolgálatinak minősülnek bizonyos szappanoperák is, és ehhez hasonlóak. A miénk legalább szakmailag vállalható, hiteles műsor.
Nyilván az is bonyolult kérdés, hogy milyen műsorsávban jelennek meg bizonyos műsorok. Lehet, hogya Struccnak is nagyobb visszhangja lett volna, ha olyan időpontban adják, mikor több embert ér el.
Állj! A nézettség megítélés kérdése. Én már egyszer az életemben felléptem Csíksomlyón ötszázezer ember előtt. Az baromi sok. A főnökeim ezt nem így látják, mert ők milliós nagyságrendben gondolkodnak. Minket ötszázezer ember nézett. Ez egy kiválasztódási forma; szerintem ötszázezer ember rengeteg, ha ezekben az emberekben egy-egy csírát el lehet ültetni, akkor láncreakció indul el - vagyis ezt gondolom, mert én ilyen naiv természetű ember vagyok. Talán a késői időpontnak köszönhető, hogy a Struccot azok nézték, akiknek szól, és akiknek erre szükségük van. És akik ezt tovább tudják gondolni, majd tovább tudják vinni a hírét.
Az utóbbi hónapokban melyik volt a legfontosabb téma, amivel foglakoztak?
|
Borzasztóan nehéz lenne egyet kiemelni, nem is szeretnék prioritási rendet felállítani. A roma témák mindig borzasztóan fontosak, mert közszájon forognak. Szerintem az a rettenetesen izgalmas, hogy a fiatal véleményformáló vezérrétegről kicsit beszéljünk, amelyik nagyon trendi módon gondolkodik a témákról. Azért használom ezt a furcsa idegen szót, mert ez több mint a divat. Trend az, hogy homoszexuális a barátom, hogy fogyatékkal élőnek segítek, hogy roma zenekar koncertjére járok, és baromi jó, hogy ez elterjedt. Az ezeknek a srácoknak szóló műsorban ezek a témák borzasztóan fontosak, és pontosan a helyére kerülnek.
Nagyon klassz, hogy a műsorban megszólal egy hiteles, szelektív figura, mert az ő orgánumából fontos üzenetet hallunk. Mindig tele van az mailboxunk, amelyben jelentkeznek, és ötleteket írnak. Olyan embereket tudunk bemutatni különböző országrészekből, akik minden különösebb elismerés, vállveregetés nélkül ezt a dolgot tolják, viszik előre. Meg akarják javítani a világot, ez a mániájuk. Úgyhogy azt kell elképzelni, hogy minden létező téma be tud hozzánk férni, és talán ezért lenne izgalmas ez a műsor, ha folytatódhatna.
Mik a legkevésbé népszerű témák, amelyek az esélyegyenlőséget érintik?
Esélyegyenlőség kérdésében azt firtatni, hogy mi népszerű, mi nem, az nem jó szóhasználat. Minden borzasztóan fontos és borzasztóan aktuális. A kulcsfogalmak: fenntartható fejlődés, és társadalmi felelősségvállalás. Arról van szó, hogy próbálunk a közösségedben létezni, és feloldani azt az anomáliát, ami abból fakad, hogy egyébként falkaállatok és individuális lények is vagyunk egyben, kutyák és cicák egyszerre. Éppen ezért minden téma aktuálissá, izgalmassá, népszerűvé tehető. Mindez egy megfogalmazási formanyelv kérdése, és a Strucc ezt a fajta formanyelvet elkapta.
Az esélyegyenlőségen kívül milyen kérdések foglalkoztatják még?
Azt gondolom, hogy az esélyegyenlőséget, a környezetvédelmet, a fenntartható fejlődést össze kéne kapcsolni. Felhívni a figyelmet arra, hogy vannak eredményeink, ugyanakkor vannak problémáink. Felhívni a figyelmet arra, hogy bizonyos dolgokkal együtt kell élni. Jó lenne, ha a Strucc ki tudna fejlődni és egy sokkal összefoglalóbb, társadalmi mozgásokról szóló híradó tudna lenni.
A bemutatás módjait tekintve mi a célravezetőbb: szájbarágósan fogalmazni és következtetéseket levonni, vagy csak bemutatni a problémákat?
Az asszociatív televíziót szeretem. Sokakkal ellentétben én nem szeretem a nézőket hülyének nézni, mert nem azok. Abban bízom, hogy izgalmasan gondolkodó emberek figyelik a riportjainkat, és bizonyos képi hangulatokból, egy utalásból, akár egy fél mondatból tovább tudják gondolni az eseményeket. A szofisztikált dolgokban hiszek.
Amikor leszbikus fiatalokról készítettek riportot, abban markánsan jelent meg, hogy következtetéseket nem szeretnének levonni. Az a lényeg, hogy kérdéseket tegyenek fel?
Igen, és hogy megnyissunk kapukat. A műsor időtartamába egyébként sem fér bele más. Ez egy kereskedelmi huszonöt perc, három témafelvetéssel, egyenként nyolc percben. Így nem tudunk válaszokat adni. A mondatok végén kérdőjelek vannak. Ez is szép, mert az életet mi határozza meg? A döntések tömkelege. Mindannyian ott állunk a Csongor-féle hármas úton, megkapjuk az információt, de nekünk kell eldöntenünk, mit gondolunk erről az egészről. Azt mondjuk: virágozzon minden virág, ismerjünk meg mindenkit.
Nem töri le a lelkesedését, hogy mindig ugyanazokat az aranyigazságokat kell kimondani, mert nem tudatosultak?
Nem. A szociális érzék fejleszthető, velünk született valami. Koreográfus családból származom, a szüleim ráadásul halmazati büntetésként még etnográfusok, magyarul néprajzosok is. A néprajz másra sem tanít, mint arra, hogy melletted él egy másik ember, akinek más a nyelve, származása, és mindez a különbözőség téged gazdagabbá tesz. Nem lerabol, hanem hozzádtesz, energiát visz az életedbe. Gyerekkorom óta ebben a szellemben élek, ez nekem egészen fontos, zsigeri kérdés. Úgyhogy sosem fáraszt, inkább inspirál.
Lehetséges az, hogy valaki idős korában válik szociálisan érzékennyé?
Hát persze. Megbocsátó természetűek vagyunk. A világ folyamatos változásban van, azért, mert forog. Ezekben a változásokban nyilvánvalóan mindenki valamilyen szinten részt vesz, érintetté válik. Hogy spirituális választ adjak a kérdésedre: érezhetően nyílik szét az olló. Érezhető, hogy valakik az angyalok seregeiben harcolnak, mások meg az ördögök seregeiben. Lehet, hogy az angyalok között kevesebben vannak, de azok nagyon izgalmasak, és ők hallják meg az alaprezgést. És ez jó, ez felemelő, mert az ember létezésének két iránya van, az emelkedés meg a zuhanás. Én a magam részéről emelkedni és emelni szeretek.