Orosz Barbarát utoljára a Foci körülvesz egyik utcai akcióján fedeztük fel, ahová Beckhamné módjára ő is magassarkúban érkezett. Néhányat rúgott a labdába, majd eltűnt a belvárosi utcák egyikében. A művésznővel később összefutottunk egy ékszerbemutatón, ahonnan már nem engedtük szó nélkül lelépni. Először az okra voltunk kíváncsiak, hogy mit keresett lányos ruhában egy focimeccsen és hogy egyáltalán mi köze a focihoz. "Teljesen céltudatosan mentünk az én párocskámmal, Leóval, akivel műsort vezetünk a Coolon. Ő vitt el, mert nagyon elege lett abból, hogy abszolút nem értek a focihoz és gondolta, megtanít egy pár rúgásra." Ebben a történetben sajnos nem láttunk több fantáziát, így áthajóztunk más vizekre.
Kötelező a magassarkú
A műsorvezetőnő mindig hangsúlyozza, hogy ő nő. Ezt nemcsak a ruházkodásában fejezi ki - bár igazság szerint az a leglátványosabb eleme a koncepciónak -, hanem a gesztikulációjával és a mosolyával is mindenki tudtára adja. A hangja kacér, ami csak akkor torzul el, ha komolyabb témára terelődik a szó. "Nagyon nő vagyok és semmilyen pillanatban nem vagyok hajlandó megszabadulni ezektől a nőies dolgoktól, úgyhogy nem igazán zavar. Nagyjából egyéves koromtól nem vagyok hajlandó mást felvenni, csak ruhácskát és ilyen édi-bédi topánokat. Ez úgy genetikailag kódolódik az emberbe."
A nadrág kérdésében kevésbé mélyedtünk el, de azért az kiderült, hogy Orosz nem hord ilyen ruhadarabot. "Ma pont volt egy fotózásom, ahol Debreczeni Zita fotózott, egészen elképesztő módon Military szerkóban voltam és teljesen meglepett a végeredmény. Nem éreztem magam jól benne, mert feszélyezett. Mikor ruhában vagyok, akkor teljesen olyan, mintha semmi nem lenne rajtam és mikor nadrág kerül rám, akkor olyan, mintha egy dobozban ülnék, kábé ilyen az érzés. Szerintem egy nő viseljen ruhát. Nekem sokkal előnyösebb is. Ez áll jól, 27 éves vagyok, mindig is tudtam, hogy mi az, ami jól áll, mert az önismeret borzalmasan fontos, minden téren."
Kéjelgés és szivacs
Mióta Orosz Barbara a Coolon vezet műsort, gyakran látni az éjszakában. "Azelőtt azért nem jártam partikra, mert nem vagyok híve annak, hogy önhatalmúlag megjelenek valahol." A színésznő szerint ahhoz, hogy valaki feltűnjön mindenféle celebpartin, előbb le kell tennie valamit az asztalra, mert "butaság ismeretlenül partiról-partira járni". "Egyébként Leóval azt szoktuk mondani, hogy hivatásszerűen elkövetett kéjelgést végzünk a partikon."
Orosz a munka frontján is előrelátó és azt is elmesélte, nincsenek kislányos álmai és tudja, hogy ez a csillogás nem tart örökké. "Addig szeretném csinálni ezt az egészet, amíg kihívást érzek benne. Az a legfontosabb. Az, hogy minden nap új és új embereket ismerhetek meg, és egy-egy beszélgetésből rengeteget tanulok. Az egészbe azért vágtam bele, mert meggyőződésem, hogy bármit csinálok, abból tanulok, amit hasznosítani tudok majd a színházban."
"Az ember olyan, mint egy szivacs. Szívja magába az információkat, azokat az élményeket, amiket megélt és elraktározott egy adott pillanatban. Ez nem tudatos dolog, de előjön bizonyos szerepekben. Ugyanúgy, ahogy nincs szerepálmom, ugyanúgy nincs egyetlen ember sem, akivel őrületesen szeretnék interjút készíteni. Mondjuk Friderikusz Sándorra borzalmasan felnézek és komolyan mondom, a kisujjamat adnám, ha tőle sajátíthatnám el a szakma csínját-bínját."
Mikor azt hittük, hogy vége a legendateremtésnek és a rajongás már nem elég egy új bekezdésre, kiderült, hogy tévedtünk. "Ő olyan szinten egészen mást tett le az asztalra, hogy ő az etalon ebben a szakmában. Amit ő elért és amennyire maximalista és ahogy dolgozik - mindenki tudja róla, hogy a gyeplőt nem engedi ki a kezéből -, nagyon-nagyon tetszik nekem. Tud bánni az emberekkel, kellően empatikus és nagyon-nagyon intelligens. Engem az intelligenciával lehet levenni a lábamról."
Ki vagyok én valójában?
Orosz Barbara annak ellenére, hogy műsort vezet, mégse mondaná magára, hogy műsorvezető. Ahogy azt sem, hogy színész. "Ez olyan, amit évekig sajátít el az ember. Ha megkérdezik tőlem, hogy mi a foglalkozásom, néha kicsit félve mondom, hogy színésznő, mert hogyha majd harminc vagy negyven év múlva is a pályán leszek, akkor mondhatom el, hogy színésznő vagyok." Mikor ehhez a szakaszhoz értünk a beszélgetésben, fotós kollegánkat félrehívta egy fiatalember. Megkérte, hogy ne közelről fényképezzük a színésznőt, mert az senkinek sem előnyős és Orosz kisasszony márpedig szép. Hogy nyomatékosítsa mondandóját, hozzátette, hogy ő a műsorvezetőnő főnöke a Coolon.
A színésznő nem hallhatta ezt a dialógust és vidáman fecsegett tovább. "Műsorvezetőként megmutathatom, hogy milyen vagyok valójában. Ez nem azt jelenti, hogy a színpadon nem mutathatom meg, hiszen azok a szerepek is belőlem jönnek."