Oszvald Marika nem szakbarbár az életben, orchideás faliszőnyeget sző, táskát, cipőt készít, és ha tehetné, háromajtós szekrényt is barkácsolna. A szubrett tüzes karakternek tartja magát, de nem lángol fel hirtelen.

„Az életben is egy szubrett karakter vagyok, de van a lelkemben egy primadonna is. Ő az, aki megfontolt, lírai, érzelmes, nőies. A szubrett viszont tüzes. Az operettekben ő az, aki táncol, a poénokat mondja, viccel. Nagyon szeretem a humort”- mondta Oszvald Marika. Az operettszínésznő az 1000. Operetthajó sztárvendége volt, és éppen Brahmstól a Magyar Táncokat dúdolta az öltözőből kifelé jövet, amikor egy rövid interjút kértünk tőle, mielőtt - a javarészt külföldi turistákból álló közönségnek - elénekelte volna a Hajmási Pétert.

Az életben nem szakbarbár

Nézze meg képeinket!

Oszvald Marika 1974-ben végzett operett-musical szakon, ennek kapcsán felvetettük, a pályáján eltöltött ideje alapján éppen a krisztusi korba lépett.

„Valójában nem 33, hanem 35 éve vagyok már a pályán, mert ’72-ben már játszottam Szegeden. Ez nem misztikus időszak számomra, de két évvel ezelőtt sem éreztem semmi fordulatot. Nem gondolkoztam sosem azon, hogy más műfajban tevékenykedjem, mert ezt szeretettel és kedvvel csinálom, és sosem untam egy percig sem a zenés darabokat. De ne gondolja, hogy az életben is egy szakbarbár vagyok, mert annyi minden izgat”- mondta a szubrett, és hosszú felsorolásba kezdett.

Lyukasztott bőr a fatalpon

Szubrett
Talpraesett, szókimondó női szerep operettekben, amely ének és tánckészséget is igényel. A szerepkör előképeit a drámák szobalányai, bizalmas komornái alkotják, innen emelték a szubrettet a romantikus operákba, ahol a hősnő mellett a cselekmény bonyolításában is részt vevő második női szereppé vált. Az operettekben vidám, néha komikus szereplőként került be a táncoskomikus párjaként. A revüoperettben ez a szerepkör elsőrendűvé emelkedett a primadonnaszerepben is megkövetelt tánctudás miatt. (forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon)

„Az életemet úgy élem, hogy nagyon sok mindent kipróbálok. Élvezem az élet különböző, más örömeit is. Kertészkedem, varrogatok, kézimunkázom, gobleint is csináltam. Cipőt is próbáltam készíteni. Fúrok-faragok. Ha megtehetném, háromajtós szekrényt is csinálnék. Úgy gondolom, minden, amit más meg tud csinálni, azt én is tudom. Tehát ha azt mondanák, készüljek fel atomfizikából, az nem biztos, hogy sikerülne, de ha valami inspirációt kapnék, még az is érdekelne.”

Oszvald Marika a tárgyak iránti rajongására és az alkotásra tért rá. „Szeretek szép tárgyakat készíteni. Cipőt úgy csináltam, hogy régen a suszterboltokban lehetett fatalpakat kapni. Vettem kettőt, és egy vastagabb bőrt, amit kilyukasztgattam, mintákat tettem rá, majd ráerősítettem a talpra. Táskát is csináltam ugyanilyen módszerrel. A virágmintás gobleint évtizedekig készítettem, és még mindig fenn van a falamon: egy hosszú orchidea ág van rajta” – mondta Oszvald Marika, és amikor a pályájára terveztünk visszatérni, azt is a kézimunka felől közelítette meg.

Szőtt a Kacagó ária után

„Előfordult, hogy előadás közben is szőttem. Strausstól a Denevért játszottuk, és miután elénekeltem Adél Kacagó áriáját, és ezzel vége lett a jelenetemnek, kimentem és gobleineztem a fény alatt.” Az operettszínésznő elmondta, mivel sosem izgult az előadások előtt, ezek a foglalkozások lekötötték, amikor nem volt színpadon.

„Szeretek fellépni, mindenhol, mindenféle közönség előtt, bárhova hívnak. Nem voltam soha izgulós. Amikor kimegyek a színpadra, megszáll valami jó érzés. Az izgalom felfokozott lelki állapottá alakul olyankor át nálam, és ezért tudtam azt megoldani, hogy énekeltem, aztán gobleineztem. Amikor kimegyek a színpadra, megszáll a szentlélek” – fogalmazott a szubrett. Az interjút ezután a hajó raktárában folytattuk Oszvald Marika kérésére, aki a hangzavar miatt kérte, hogy csendesebb helyszínt keressünk. Itt már személyesebb témák kerültek szóba.

Nem sértődékeny

Klikk!

„Úgy jöttem ide a hajóra, hogy a gyerekeknél lakom, és felkaptam egy ruhát. Lakásfelújításban vagyok, és most van a költözés állapota” – mondta Oszvald Marika, majd visszatért a beszélgetés elején említett humorra.

„Szeretem derűlátóan figyelni a világot, és mint mondtam már, a humor nagyon fontos. Szeretem azt is, ha velem viccelődnek, nem vagyok sértődékeny. Számtalanszor volt már példa, hogy kifiguráztak” – mondta a szubrett. Mindez azonban nem nagy nyilvánosság előtt zajlott.

Lángoló

„Az újságokban nem szoktam történetekkel szerepelni, az engem nem vonz, kifejezetten zavar. Attól vagyok én olyan, amilyen, mert tiszta tudtam maradni, nem kellett semmivel bemocskolódjam. Nem érdekelt, hogy valami olyasmit csináljak, ami által a figyelem középpontjába kerülhetek. A célom az, hogy szeressenek az emberek, nem pedig az, hogy botrányhősnőként az ország közszereplője legyek. Nekem más a karakterem”- mondta Oszvald Marika, aki nemrég a tüzes jelzőt használta színpadi karakterének a leírására.

„Az, hogy a magánéletben milyen vagyok, ahhoz senkinek semmi köze. Kicsit hasonló a személyiségem, mint amit a színpadon látnak, bár nem olyan drámai. Lángoló vagyok, de nem az a típus, aki hirtelen fellángol, aztán hamar kiég.”