A Pestről elnevezett Chen Peisi azért választotta a komikusi pályát, mert a kínai kulturális forradalom idején így kaphatott ennivalót a hadseregben. A kínai sztárkomikus Magyarországról forgatott filmet, és a magyar nők ócska közhelyként emlegetett szépsége helyett az intellektuális eredményeinket méltatta.

Chen Peisi sztárkomikus Kínában, aki a Kínai Nagykövetség és Magyar Turizmus Zrt. megbízásából Budapest környékén forgatott a napokban imázsfilmet kínai közszolgálati csatorna, a CCTV számára. A sajtóközleményekben kínai Sas Jóskaként emlegetett művésszel hazautazása előtt találkoztunk, és mielőtt a budapesti tapasztalatairól kérdeztük volna, komikusi pályájára tértünk rá. Az interjúban Simon Adrienn idegenvezető és kínai tolmács volt a segítségünkre, akiről úgy tudjuk, szintén nagy népszerűségnek örvend Kínában.


Nem akart művész lenni

„Soha nem komikus akartam lenni, hanem geológus, aminek a humorhoz semmi köze. Nem én választottam a művészi pályát, hanem a sorsom választott ki engem erre” - lepett meg válaszával Chen Peisi, akiről korábban a turisztikai hivatal pekingi képviselője úgy beszélt, hogy Kínában olyan kultusza van, mint nálunk Hofi Gézának.

Fotó: Egyed Péter

„Apám, aki szintén művész volt, óva intett attól, hogy ezt a foglalkozást válasszam. Annak idején ugyanis, amikor a politika nagy nyomást gyakorolt a művészekre, ezen a pályán dolgozni nagyon nehéz volt” – folytatta történetét az ötvenes évei elején járó Chen Peisi, akitől a kínai kulturális forradalom hatásait kérdeztük ezután.

Életben maradni

„Pontosan itt a lényeg. A kulturális forradalom a családunk tagjait elszakította egymástól. Engem egy határ közeli helyre vittek, ahol életben maradni is nagyon nehéz volt. Az édesapámnak nem volt más választása, mint megengedni, hogy színművészetet tanuljak, méghozzá a hadsereg színművészeti csoportjában. Azért kerültem erre a pályára, mert így a hadseregen belül ennivalót kaphattam.”

Peisi édesapja, a rosszfiú-szerepeiről ismert Qiang Chen a Kínai Népköztársaság 1949-es megalakulása után az elsők közé tartozott, akik vendégszereplésre utazhattak Kelet-Európába. Mint azt fia elmondta, a színész 1951-ben, a harmadik Világifjúsági Találkozónak köszönhetően jutott el Budapestre, ahol színészcsoportjával együtt lépett fel.

Fehérhajú lány és a visszásságok

„Apám egy nagyon híres kínai darabban szerepelt Budapesten. A címe: Fehérhajú lány. Ahogy megérkezett ide, jött a távirat, hogy megszületett a fia, az én bátyám. Apámnak tetszett Budapest, ezért a bátyámat Budának nevezte el, és megfogadta, ha lesz még egy fia, annak Pest lesz a neve” – mondta a komikus, akinek később húga is született, az ő nevét is hazánk ihlette: „A Margit név kínai átiratát kapta, így lett Lida.”

Chen Peisi számtalan filmben szerepelt már Kínában, és úgy tartja, aki élt már az ázsiai országban, nagy valószínűséggel ismeri a nevét. „Nagyon szeretnek engem az emberek. Szeretik az alkotásaimat a gyerekek és az öregek is. Mindegy, hogy tudós, vagy egyszerű, vidéki ember; egyaránt kedvel.” A komikust arról kérdeztük, mi az a módszer, amellyel ilyen széles rétegekhez el tud jutni. „A visszásságok kifejezésével, a problémamegoldás módszerével”- válaszolta röviden a komikus-szövegíró, aki a China Economicnak adott interjújában elmondta, két, népszerű színdarabjával összesen 7.4 millió dollárt keresett.

Faviccel operálnak

A nyolcadik húsos táska – kínai vicc
Bemegy egy ember az étterembe, kér egy húsos táskát. Miután megeszi, még mindig éhes. Kér még egyet, és miután megeszi, még mindig éhes. A nyolcadik húsos táska után érzi csak, hogy jóllakott. Azt mondja erre a pincérnek: ha ezt tudtam volna, csak a nyolcadik húsos táskát kérem ki. (fordította: Vértes Róbert)

Mielőtt Chen Peisivel beszélgettünk volna, a Magyar Turizmus Zrt. Pekingben élő képviselőjét, Vértes Róbertet kérdeztük arról, milyen a kínai humor. Mint elmondta, a kínaiak legtöbbször „szóviccekkel, a mi fogalmaink szerint faviccel operálnak.” Kedvelik a burleszket, Chaplint értik, de az irónia ismeretlen a számukra. Egymáson nem szívesen viccelődnek, illetlenségnek tartják.

A kínai közszolgálati tévé számára készült imázsfilmben a két kultúra különbözőségeit is igyekeznek kidomborítani a félreértéseken alapuló helyzetkomikumokban. A hazai kultúrát ebben a filmben Simon Adrienn képviseli, aki egyébként szépségkirálynő volt Kínában.

Az elmúlt napokban a négy fős stáb forgatott többek közt a New York Kávéházban, a Széchenyi Fürdőben, a visegrádi Várban. Szentendrén fiákereztek, a gödöllői Grassalkovich kastélyban a tolmácsnő Sissi örökségét mutatta be, és felvette a királynő ruháját. Egy-egy helyszínen kínai járókelők állították meg Peisit, hogy autogramot kérjenek tőle. A stáb szerint a Hősök terén forgalmi dugót okoztak, amikor meglátták a kedvenc komikusukat.

Szentendre a kedvence

„A film a kínai átlagnézők ízlése szerint készült. Az volt a feladatom, hogy bemutassam Magyarország szépségeit. Meg kell mondanom, korábban nem foglalkoztatott, hogy megismerjem Budapestet, amiről a nevemet kaptam. De most, hogy megismertem, nagyon tetszik. Főleg Szentendre, mert a zajos nagyvárosból a nyugalomba csöppentem ott” - mondta Peisi. Évente 10-12 ezer kínai utazik turisztikai céllal Magyarországra, és mint Fenyves Róbert elmondta, az elkövetkezendő években szeretnék elérni, hogy a kínai turisták száma megközelítse a dél-koreai utazókét, akik közül évente 40 ezret látunk vendégül.

„Mesélték Magyarországról, hogy az oktatás nagyon magas színvonalú, és hogy az európai kultúrában is nagy hatása van az országnak. A művészet és a természettudomány területén nagy eredményeik vannak a magyaroknak, és ezekről a kínaiak mit sem tudnak. Ha megtudják, lehet, hogy nem akarnak majd Angliába, Amerikába utazni, csak ide”- mosolygott Chen Peisi.

A nagy proletár kulturális forradalom
Mao Ce-tung saját hatalmának megerősítésére és a lehetséges ellenfelek elszigetelésére szolgáló programja, amely a hatvanas évek közepétől egészen Mao elnök 1976-ban bekövetkezett haláláig tartott. A kulturális forradalom égisze alatt Mao igyekezett megszabadulni az ősi kínai kultúra minden jelentős alkotásától. Az utasítására számos értékes műemléket leromboltak, a jelentősebb könyveket elégették. A pusztításra létrehozott, 1969-ig működő apparátus a vörösgárdisták légiója nevet viselte, akik válogatott kegyetlenséggel számoltak le a Mao hatalmára veszélyes véleményformálókkal, köztük tudósokkal, művészekkel.