„Egy színész már nem teheti meg, hogy az ideje nagy részében a szerepének megformálásán töprengjen. A saját ügynöke és menedzsere kell, hogy legyen, szerveznie kell a szakmai életét, és eladnia magát. Ezt általánosságban rossz folyamatnak tartom” - jelentette ki Pikali Gerda, amikor az önmenedzselésnek arról a formájáról kérdeztük, amit Magyar Attilával közösen képvisel.
Vidéken ünnep
A színész hónapokkal ezelőtt megkereste Pikali Gerdát Spiró György Prah című vígjátékával, amit közösen színpadra állítottak, és bemutattak a Mammut Színházban. Ősszel több vidéki városban is bemutatják majd a darabot, de Pikali Gerda egyelőre nem tudott konkrét helyszíneket és időpontokat említeni.
„Szeretek vidéken játszani, ott az emberek egészen másképp állnak a színházhoz. Pesten, ha valaki színházba megy, munka után gyorsan hazaugrik, ledobja a táskáját, és már rohan is, hogy este hétre az előadásra érjen. Vidéken úgy tekintenek a színházlátogatásra, mint egy ünnepre, amire lélekben is felkészülnek.”
Egyedül pisil
A színésznő az első gondolatához visszatérve a társulatokra is kitért. „A színész számára inspiráló, ha van egy állandó közeg, ahol dolgozhat, de manapság a társulatok is kezdenek háttérbe szorulni. Jellemző lett az, hogy a színészek egyedül, szabadúszóként, vagy néhányan összeállva próbálnak boldogulni. Mindkét út nagyon nehéz. A színházaknak pedig az a legfőbb érdekük, hogy olcsón működjenek.”
Pikali Gerda elmondta, egyelőre nem szeretne leszerződni színházhoz, továbbra is a gyerekeivel szeretné az ideje nagy részét tölteni, és csak egy-egy fellépésre válik el tőlük. Mialatt telefonon beszélgettünk vele, két kisfiát próbálta rábírni, csendben játsszanak egymással. ”A kisfiam, Marcell 28 hónapos, és már egyedül tud pisilni. Szerintem ez a nagy dolog” – vetette fel Pikali Gerda, miközben a színészi pálya nehézségeit részletezte.
A címlaparcokat jobban keresik
A színésznő úgy tartja, a média az egyik olyan tényező, amely meghatározza a színházi életet. Aki hangsúlyosabban van jelen, és gyakrabban szerepel a címlapokon, jellemzően gyakrabban jut eszébe azoknak, akik a szerepeket osztják. Mint azt felvetettük a színésznőnek, vele is hosszú ideig foglalkozott a sajtó abban az időben, amikor a Tv2 Lazac című reggeli magazinjának a műsorvezetője volt.
„Erről két gondolatom van. Sosem készültem műsorvezetőnek, de abban az időben színészeket kerestek erre a feladatra, és én ebben láttam színészi lehetőséget. Azon az állásponton vagyok, hogy mindenki azt csinálja, aminek készült, és amit tanult. Másrészről a médiaszereplést nem vittem soha túlzásba, a magánéletemmel nem volt tele a sajtó. Aki ezen a pályán van, annyit szerepel a sajtóban, amennyit ő maga akar. A lehetősége mindenkinek megvan rá, hogy szerepeljen, rajta múlik, hogy mit és mennyit enged megmutatni magából.”
A főnyeremény nem forgatná fel az életét
Pikali Gerda úgy tartja, a színész és az újságíró kapcsolata bizalmi viszony, és ami őt illeti, csak néhány lap képviselőjének szokott nyilatkozni, akikkel évek óta kapcsolatban áll. A színésznő egyike azoknak, akik még nem mutatták be a gyerekeiket a magazinokban, esküvőjéről és szüléseiről valóban nem közvetítettek a lapok.
Visszatérve Spiró György darabjára, Pikali Gerdát a Prah cselekményéről kérdeztük. A vígjáték egy házaspár életét mutatja be, amely gyökeresen megváltozik azzal, hogy ötös találatot nyernek a lottón. „Az én életemet egy ilyen eset talán nem forgatná fel annyira. Biztosan sok minden könnyebb lenne, ha megnyerném a lottó ötöst, azzal biztosíthatnám a gyerekeim, sőt, még talán az unokáim életét is, de úgy érzem, akkor lennének helyette más problémák.”
Két sorsfordító eset
Továbbra is a darab témájánál maradva a színésznőt arról is kérdeztük, milyen esemény történt az életében utoljára, ami sorsfordítónak bizonyult. „Egy ismerősöm felhívta a figyelmemet arra, hogy árulnak a városban egy nagy alapterületű lakást áron alul, én pedig hitelt vettem fel, és megvásároltam. Ha most nem lenne saját, tágas lakásom, hanem mondjuk egy kis garzonom, akkor oda egyelőre nem szerettem volna családot alapítani. Azonkívül, hogy a férjemmel találkoztunk (Csongrádi Gézával, a Big Brother egykori szereplőjével), és egymásba szerettünk, ezt tartom sorsfordító esetnek. Így lehettem boldog feleség és boldog anya. Ha mindez nem történt volna meg velem, akkor most színházakban játszanék minden este, és nem lennék teljesen boldog, mert arra vágynék, hogy legyen végre családom.”