Utálja az új vidámparki hánytató játékokat, de szerelmes a százéves Körhintába, és pörgés közben is örvendezve hajtja a rugós műlovakat. Ráday Mihály városvédő féltve őrzött titkára a vurstli legöregebb játékának századik születésnapján derült fény.

- Gyertek, komolytalankodjunk egy kicsit! A gyávák középre ülnek, a bátrak itt a szélén hajtják a lovat - adja ki a vezényszót Ráday Mihály tévés városvédő, és nyomban nyeregbe pattan, andalító pörgésbe kezd a paripával. Rutinosan hajtja a rugós lovat, így már nem csak forog, hanem előre hátra üget is.

Ráday csak a nyeregben bátor

A budapesti Vidámparkban, a Körhinta századik születésnapján már túlvagyunk ős-ringlispílt méltató köszöntőkön, a büféasztal is megfogyatkozott. Mi mással lehetne megkoronázni az ünnepséget, mint magával a Körhintával, amely egyébként egyedülálló a világon, hiszen rokonai vagy kisgyerekeket forgattak szolidan, vagy utasaik láncon röpültek, mint Törőcsik Mari a moziban.

A Velvet stábja kissé elszédült, mialatt lépést próbált tartani Ráday Mihállyal. A kétperces menet után megpróbáljuk rávenni a városvédőt egy komolyabb próbatételre, például álljon velünk fejre az átfordulós hullámvasúttal, a Looping Starral, vagy zuhanjon egyet tíz emelet magasból a nagy piros toronnyal. Ráday hatvanötödik életévére hivatkozva rémülten visszautasítja invitálásunkat és a feketeerdő torta után nyúl.

Izgalmas lovacskák

- Én csak hánytató gépeknek hívom és nem szeretem ezeket a masinákat - szabadkozik immár nem olyan bátran, mint percekkel ezelőtt a nyeregben ülve. Szerinte a Körhinta rugós lovacskái is elég izgalmasak, hányásra ösztönzőek lehetnek, ha jól meghajtja őket az ember, és felveszik a versenyt a vidámpark-ipar legújabb vívmányaival.

Akár igaza van Rádaynak, akár nem, egy biztos, a Körhinta száz év után is forog, míg a Vidámpark nyolcvanas évekbeli játékai zömének híre-hamva. A jelenlegi gép-szörnyeket unokáink biztosan nem fogják látni - jövendöli a tévés városvédő, aki egyébként a Körhintát megmentő alapítvány létrehozója. Az ő kezdeményezésének köszönhető, hogy a nosztalgia ringlispíl úgy csillog-villog, mint fénykorában.

De mikor is volt az?
Klikk!

Cirkusztól a kuplerájig

A XIX-XX. század fordulóján a már forgott a gép. Sőt, 1820-ban is működött itt egy hasonló masina. Az Andrássy utat is a városligeti vurstlinak köszönhetjük, hiszen valahol csak ki kellett korzózniuk elődeinknek ide, ha relaxálni akartak a régesrégi napsütéses hétvégéken.

A vurstli olyan volt akkoriban, mint a középkorban a rőfösök utcája, csak itt épp mutatványosok, bábszínházasok, cirkuszosok, tűznyelők és körhintások gyűltek össze szórakoztatni a nagyérdeműt, közben pedig megkeresni a betevőt. A millenium évében itt állt Ős-Budavára alig emlékeztetett névadójára, inkább a világkiállítás vigalmi negyedeként funkcionált. Aztán lecsúszott a környék, jórészt prostituáltak lepték el a Liget ezen részét.

Hogyan pumpoljunk diplomatát?

Egészen addig, míg a főváros akkori vezetése egyszer csak az asztalra nem csapott és be nem záratta a "bűntanyát". Ekkor jött létre a mai Vidámpark elődje. Az Angol Park adott helyet többek között a hullámvasútnak, barlangvasútnak, a másik oldalon pedig a klasszikus vurstli virágzott.

A Körhinta túlélte a II. világháborút, de alaposan lepukkant a kilencvenes évek elejére. Akkor Ráday Mihálynak támadt egy ötlete. Mégiscsak Angol Parknak hívták egykor a Vidám Parkot. Lovagolni hívta az akkori brit nagykövetet. A megviccelt diplomata csak a Körhinta épületében, a faragott lovakat látva kapcsolt, s nyomban felajánlott egymillió forintot az alapítvány létrehozására.