Tervezed, hogy visszatérsz a színpadra?
Igen, de az az igazság, hogy nagyon szeretem csinálni a háttérmunkákat. Sokan megkeresnek, hogy írjak nekik dalokat és mindig elhatározom, hogy most már elkezdek saját dolgokkal foglalkozni, de mindig van egy újabb előadó, akinek a tehetsége megihlet és egyszerűen nem tudom visszafogni magam. Ilyenkor a saját dolgok hátérbe szorulnak.
Hogyan tudsz egyszerre több énekes bőrébe is belebújni?
Ezt a képességemet annak köszönhetem, hogy gyermekkorom óta tanulok zongorázni. Már akkor is nagyon sokféle stílusban kellett játszanom és a mai napig igyekszem mindegyikben megtalálni a szépséget.
Lehet zenét írni úgy, hogy ne legyen áthallás a dalok között?
A különböző előadókban az a közös, hogy mindegyikük popzenét énekel. Azon belül nyilván más a stílusuk, de megpróbálom minden előadónak a legjobb énjét felfedezni. Megfejteni a hangjukban lakozó legjobb tónust és olyan dalt írni nekik, ami legjobban fejezi ki az egyéniségüket. Úgy tűnik, ezt jól eltalálom, mert szeretik, amiket írok nekik. Többnyire az általam írt dalokból készítenek videoklipet is. Ez nagy elismerés. Sokan úgy is megkeresnek, hogyha nem is írok nekik, legalább azt mondjam meg, milyen stílusban énekeljenek.
Honnan lehet tudni, hogy kihez milyen stílus illik?
Zsédának a Motel és a Mindhalálig melletted című dalait konkrétan neki írtam. Úgy éreztem, hogy jól kifejezik az egyéniségét. A korábbi dalai is jók voltak, de a legelső a Rám valahol egy férfi vár-nál még kicsit más volt a koncepció, mint ami lett. Az Adriennél kellett egy kis idő, mire rátaláltam az igazi énjére. Lolánál szintén volt az elején egy útkeresés. Nála egy kicsit nosztalgikus házibulis zenével indítottunk és egy romantikusabb dolgot képzeltünk el. De rájöttünk, hogy a mai fiataloknál nem központi kérdés a romantika. Sokkal inkább a frissesség, a vagányság. Egyértelmű volt, hogy egy rockos beütésű popzenét kell készítenem. Legutóbb Tóth Gabival dolgoztam. Nála az volt a recept, hogy - bár korábban rockos popzenét énekelt és ezt meg is akartam tartani - láttam, hogyan él: szeret partikra járni, bulizni, így inkább egy R&B alapokon nyugvó rockos beütésű zenét találtam ki, ami nagyon tetszett neki.
Meddig szeretnél még háttérben maradni?
Nekem nem lételemem a szereplés. Nem motivál, ha minden nap írnak rólam. Az hajt, hogy azok az előadók, akiket szeret a közönség, nekem köszönhetik a dalaikat. Természetesen nem bánom, ha írnak rólam. Mondjuk, soha nem hallhattak rólam olyan bulvár sztorit, ami tipikusan mondvacsinált történet. Igyekszem mindig olyan dologgal megjeleni, aminek tartalma is van. Ami vicces, hogy a háttérmunkákkal most még inkább előrébb kerülök.
Nem félsz attól, hogy különböző dalok közt lesznek azért áthallások?
Az nem baj, sőt, kifejezetten jó. A legjobb, mikor különböző előadók dalait hallgatod és hallasz bennük valami közöset. Na, az a szerző, aki jelen esetben én vagyok. Van egy olyan előadó, hogy Babyface. Ez az emberke ugyanazt csinálta, amit én. Az volt az érdekes, hogy nekem annak idején mindegy volt, hogy éppen Phil Collinst vagy Madonnát, esetleg Whitney Houstont hallgatok. Azok a számok tetszettek, amikről utólag kiderült, hogy ő csinálta. Mindegyiknek ő volt a zenei producere. Ezért lett a példaképem mind zeneileg, mind hangzásilag. Most az a vicces, hogy én is ezt csinálom, csak kicsiben.
Melyik énekes egyénisége hoz lázba?
Amelyiket éppen csinálom. Ha a Tóth Gabinak készítem a dalát, akkor ott tombolok a stúdióban és őrjöngök a dalra, miközben írom. Amikor egy filmzenés dalt készítek, akkor meg sötétben, a hangulatot megteremtve egy teljesen más világba kerülök, egy másik dimenzióba. Kevés munkát vállalok el, nem dolgozom sok emberrel, csak éppen ők sikeresek, ezért tűnik soknak. Csak olyat vállalok, amihez kedvem is van, nem vagyok egy iparos.
A sikereid mellett mennyire tudsz szerény maradni?
Úgy érzem, hogy azért tudok szerény maradni, mert a zene a lételemem, és emiatt csinálom az egészet. Nem azért, mert ettől esetleg népszerűbb leszek, vagy mert kecsegtető járulékai vannak, hanem mert imádok zenélni. Ez az egyetlen menedékem, ami bármilyen helyzetben képes éltetni. Iszonyatos alázat van bennem a szakma iránt.
Az a legfontosabb?
Mindenben az a fontos. Minél sikeresebb dolgokat csinálok, annál nagyobb rajtam a nyomás. Annál nehezebb utána egy új dolgot elkezdeni. Ha két napig nem megyek le a stúdióba, akkor azt érzem, hogy egy nagy senki vagyok. Soha nem éltem át, hogy hátradőltem és azt mondtam, hogy jó vagyok. Valószínűleg ez az, ami előre visz. Amíg nem kerültem reflektorfénybe, - még a V.I.P. előtt - akkor is bőven zenéltem, csak sokkal magabiztosabb és vagányabb voltam, mint most. Ahogy elindult a V.I.P. és rivaldafénybe kerültem, szerényebb lettem. Egyáltalán nem bánom.
Érzed, hogy melyik dal lesz maradandó sláger?
Nyilván egy Zsédának írt dal nagyobb eséllyel marad fent, mint mondjuk Loláé. Itt nem Lolát akarom lealacsonyítani, ez másról szól. Egy Lola és az ő célközönsége a fiatalok. Az éppen aktuális trend, satöbbi, satöbbi. Abban nincs különbség, hogy hogyan készítem a dalokat. Az a lényeg, mikor megvan, akkor azt érezzem, hogy ez pontosan arról szól, olyan érzések vannak benne, amik harmonizálnak az előadóval és ezért működik. Azon szoktam gondolkodni, hogy az ember azért dolgozik-e, hogy húsz év múlva a Sláger Rádió játssza a számait. Az azt jelentené, hogy maradandót alkotott.