"Sajnos most nem tudok semmilyen magánéleti részlettel szolgálni, de örülök, hogy így is eljöttetek. Még ha ilyen kevesen is" - kezdte Farkasházi Réka a Zöld Pardonban csütörtök délután a gyereklemez-bemutatója alkalmából tartott sajtótájékoztatót, és ezzel jó helyzetfelismerési képességről tett tanúbizonyságot. A színésznő ugyanis a tavalyi összetört szívű, megzavarodott őzike helyett most boldog, kiegyensúlyozott anyuka imidzsben nyomul - sőt a Best magazin már azt is tudni véli, hogy újra kibékült férjével -, ami lássuk be, neki biztos jobb, de korántsem olyan ígéretes bulvárcímlap-sztori, mint Barátokközt Mónika és Barátokközt Géza testvérszerelme volt.
Megfigyelésünk szerint ha egy közepes teljesítményű színésznőt taccsvonalra tesznek, általában gyereklemezt ad ki: az RTL sorozatából való kiírattatása és reggeli gyerekműsorának megszűnése után Farkasházi is ezt az utat választotta. Dícséretére legyen mondva, nem akart szimpla Halász Judit-feldolgozásokkal előállni, ehelyett színvonalas kortárs irodalmi alapanyagból dolgozott: Kukorelly Endre 2005-ben megjelent, Samunadrág című gyerekvers-kötetének darabjai bájos, jó érzékkel és szeretettel megírt versikék arról, hogyan fogalmazza meg a saját világát és hogyan látja a felnőttekét egy hat és háromnegyed éves kislány.
Ebből a kötetből készült most a Líra és Lant Manó könyvek sorozatának első gyereklemeze, melyen a színésznő énekli az általa válogatott 23 verset. A zeneszerző, Fekete Gyula érezhetően komolyzenei irányból érkezett - mint futólag megemlítették, gyermek-opera is szerepel a repertoárjában -, az anyag slágeresnek valóban nem nevezhető, helyenként musicales, máshol már szinte dzsesszes, a Trucc procc cucc című szám pedig kifejezetten roma folkos hangszerelésű darab. A dallamvilág tehát elég különleges vonalvezetésű, és kicsit talán túl is lő a célon: négyéves legyen a mackóspapucsában, aki képes utánaénekelni némelyiket.
A számokat a zeneszerző bevallottan Farkasházi hangjára írta, aki nem győz szabadkozni a saját hangzása miatt. Pironkodva ismeri be, hogy bár öt éve jár énektanárhoz, saját hangját visszahallgatva még mindig borzasztónak érzi az eredményt. Mi ezt így nem mondanánk, fogalmazzunk úgy, hogy inkább Mónika visszatérését támogatnánk a képernyőre.
Mert Farkasházi igazán bájos, finom és üde jelenség, dolgozhatna például fotómodellként. Ő ehelyett valamiért a színészi pályát találta jó választásnak, és még ez se nagy baj, mindig is szükség lesz a képernyőkön szelíd szépségű naivákra akkor is, ha csak egy arckifejezésre képesek. Ha viszont a "gyereklemez" szót halljuk, azonnal Halász Judit és Koncz Zsuzsa meleg, telt, sokszínű hangja ugrik be - és hát ez az, ami Farkasházinak nincs. Van ezzel szemben éles, néha kellemetlen szopránja, egyetlen hangszíne, amiben nincs semmi játékosság, csak sok-sok musicales modorosság, és mindez azon kívül, hogy nem esik jól hallgatni, erősen el is üt a kedvesen gyerekes szövegektől. A végeredmény persze korántsem borzasztó, mint ahogy Farkasházi szerénykedve előadta, mondjuk inkább úgy, hogy a lemezt azért nem szívesen hallgatnánk meg a véleményalkotáshoz szükséges egynél többször.
Viszont megvennénk a gyereknek a könyvet, felolvasnánk neki, és a gyerek élvezné. Mert a versek tényleg jók.