Terecskei Rita, a Zanzibár énekesnője nem vágyik arra, hogy elismerjék, úgy szakmailag, de ha mégis megtörténne, akkor köszönné szépen - mondta a Velvetnek, miközben azzal az információval is gazdagodtunk, hogy nem tervez előre, és nem tudja mi lesz vele, ha már nem akar zenélni. „Nem vagyok előre tervező típus, ha egyszer ikonná válok, nagyon fogok örülni neki, ha mégsem, akkor sem fogom hosszában vagdalni az ereimet, mert minek?"
Terecskei, akinek nemrégiben egy napját a Blikk nevű irodalmi napilap is végigkövette, rendőrként kezdte felnőtt karrierjét, és ebből a biztos nyugdíjas állásból menekült a zeneiparba. Állítása szerint nem volt kielégítő számára, hogy János bácsi szamarát keresgette, vagy ha a jószág éppen nem tévedt el a nagyvilágban, íróasztal mellett végzett papírmunkát. „A zenekart sem tervezem, még azt mondtam a leges leges legelején - az is már lassan tíz éve lesz -, hogy addig csinálom ezt a dolgot, amíg szeretem, amíg szívből megy. Amíg úgy tudok felállni a színpadra, hogy jaj de jó. Amíg élvezem, és amíg azoknak az embereknek a társaságát is élvezem, akikkel egy színpadon vagyok. Ha ez már nincs és megromlik az akármilyen viszony, akkor vagyok annyira hübelebalázs, hogy fogom, és azt mondom: köszönöm szépen, ennyit tudtam, ennyit szeretettem volna."
Koncert, koncert, koncert, szusz, koncert, koncert, koncert
Terecskei nem tart attól, hogy mit hoz a jövő, mi lesz, ha megszűnik a Zanzibár, mert a nagy számok törvényében bízik, azaz szerinte mindig van valahogy. „Olyan biztos nincs, hogy ások magamnak egy gödröt, belefekszem és várom, hogy rám rakják a földet. Ilyen nálam nincs, nem ez a fajta ember vagyok. Nem feltétlenül ülnék íróasztal mögé, mert az igazából a sós seggemnek sem tenne annyira jót. Valamit biztos, hogy kitalálnék. Első körben tuti, hogy egy-két évre távoznék Magyarországról, már csak azért is, hogy kipihenjem a fáradalmakat és az egyebeket, de utána szerintem visszajönnék. Nem tudnék nagyon-nagyon sok ideig külföldön élni, de valamennyit szeretnék."
A nyaralás mint kikapcsolódási vagy feltöltődési lehetőség a zenekarnak sem jár alanyi jogon, de persze mindezt nem azért írjuk, mert megsajnáltuk őket. Terecskei szerint annyira elfoglaltak nyáron, hogy fesztiválról fesztiválra utaznak, de ez nem okoz benne jelentős személyiségváltozást. „Számba vettük, hogy a 10 év alatt, amit a Zanzibárral letoltunk eddig, nem nagyon voltunk nyaralni. A nyári időszak arról szól, hogy koncert, koncert, koncert, koncert, szusz, koncert, koncert, koncert, koncert. De tök jól elvagyok a bőrömben. Ha már nem fog tetszeni ez az életmód - valljuk be, cigány élet ez -, zsákból lakás, meg buszban élés, alvás, meg mindenhol csak otthon nem, akkor biztos jön egy olyan időszak az életemben, ami majd más lesz. Nem képzelem, hogy csotrogány módjára keresem az aknát majd a járókeretemmel, ahogy azt sem, hogy az öregkort zenéléssel fogom tölteni. Valószínű kötögetni fogok otthon, vagy mit tudom én."