Nehéz fogás vagytok a bulvársajtó számára, soha semmilyen botrány nincs körülöttetek. Egyikőtök sem az a kifejezett bulvárhős.
Rudolf: Igen, én a bulvár bosszantására kifejezetten unalmasan élem az életemet. Inkább a bulvár paródiáját szeretném létrehozni. Arról például nehéz nekem beszélni, mit is jelent számomra a Győző. Mint test. És mint lélek.
Viccelődsz. Ez is csak játék. Mennyivel játszik többet egy színész, mint egy hétköznapi ember?
Rudolf:Az egész életünkben védekezünk, menekülünk, elbújunk, játszmákat játszunk minden kapcsolatban. Naivitás szerintem, hogy a színészek többet játszanak. A fociválogatottban történt, mikor elszakítottam a szalagomat: rögtön bekiabálták, hogy ne színészkedjek, pedig utána fűcsomóról fűcsomóra másztam le a pályáról és szakadt izommal vezettem hazáig, miközben üvöltöttem minden fékezésnél.
Szabó: Megjelent egy cikk, hogy én az egész napomat végigimprovizálom, és kérdezték a kollegák, hogy hogy is van ez. Szerintem úgy van, hogy percről percre mindenki improvizál, folyton kerülünk olyan helyzetekbe, amikor muszáj. Így van ezzel mindenki más is.
Rendben, mindenki improvizál. Mégis mitől függ, hogy valaki jól csinálja-e?
Rudolf: Egyszer improviázció az, amit mi a Beugróban csinálunk: előadásokat hozunk létre. Más az életben improvizálni. Ez alkati kérdés, ehhez nem kell színésznek lenni. Sok színész állítja magáról, hogy nem tud improvizálni, pedig szerintem mindenki tud, vagy legalábbis rávezethető. Más kérdés, hogy abban a pillanatban, ahogy ezt állítod magadról, - mármint hogy neked ez nem megy - tényleg alkalmatlanná válhatsz, mert az improvizáció rossz közérzettel, önkontrollal nem űzhető. Játékos kedély nélkül nem megy. Itt nem agyalhatsz közben, hogy rendben van-e, hogy jól szólaltam-e meg, hanem hagynod kell, hogy hasson rád a másik, hasson rád a szituáció. Ez egy ugyanolyan készség a színésznél, mint az, hogy tud-e énekelni. Ennek hiányával együtt lehet ő a legnagyszerűbb színész.
Szabó: Van olyan barátom, aki színészeket meghazudtoló gyorsasággal és pontossággal tud improvizálni, de ha adsz neki egy írott szöveget, azt csak nagyon sután, bénán tudja elmondani.
A Beugrón kívül mindketten nagyon elfoglaltak vagytok. Mikor jut idő a kikapcsolódásra?
Szabó: Én, mint papír nélküli színész minden ízében szeretem a munkám, nekem ez a hobbim, a szabadidős tevékenységem. Nagyon jól találkozott a két történet. Mondjuk mikor előadás után, háromnegyed tizenegyre szétmegy a fejem, az egy olyan állapot, amikor szeretnék kikapcsolni.
Rudolf: Legszívesebben csak ülnék az Őrségben a diófánk alatt, de gyenge vagyok és mindig igent mondok, ha valaki felhív. Pedig szerintem én hosszabb ideig tudok "csak úgy" lenni, mint az emberiség nagyrésze. De ehhez a szabadban kell lennem. Benne a tájban. Attól még, hogy az ember szabadúszó csak látszólag szervezi meg az életét, valójában ez maga a kiszámíthatatlanság. A szabadidő szóról - abban a káoszban, amiben élek - mindig az jut eszembe, hogy meg kéne teremtenem, de nem tudom.
Miért nem kellett a Tv2-nek a Beugró?
Rudolf: Erre én is kíváncsi vagyok.
Szabó: No comment.
Nyilván anyagi dolgok motiválták őket. Anyagilag nem érte meg vagy valami ilyesmi?
Rudolf:Maradjunk a nézettség kifejezésnél, mert engem nagyon érdekelne, hogy mi folyik itt. A tévézésben ez befolyásol mindent: emberek életét, munkáját. A kereskedelmi tévé reklámokból él, tehát abban a másodpercben, ahogy én vagyok az aki megmondja, hogy egy műsort hányan néznek, emberek sorsa fölött diszponálok. A legenda szerint egyszer még akkor is nagyobb volt az egyik kereskedelmi tévé nézettsége, amikor az a büntetését töltötte és fekete volt a képernyője. Ez érdekes kérdéseket vet fel.
Ez már-már összeesküvés-elméletnek hangzik.
Rudolf:Szerinted ez egy összeesküvés-elmélet, egy olyan országban, ahol akkora a korrupció, mint a mienk? Szerinted ez tisztán megy? Csak kérdezem.
Szabó: Volt egy ismerősöm, aki előadásokat tartott és estéről estére megkérdezte a nézőket, hogy van-e valakinek olyan ismerőse, aki ismer valakit, akinek van ilyen készüléke, amiből a nézettséget mérik. Sehol semmi. De a feleségem egyik barátnőjének, képzeljétek van ilyenje. Majd felveszem velük a kapcsolatot.
Szóval a hivatalos verzió szerint nem nézték elegen a Beugrót.
Szabó: Az a szomorú, hogy ebből egy presztízsműsort csinálhatott volna a kereskedelmi tévézés. Ez felülemelkedhetett volna a jelenlegi műsoraikon, amit folyamatosan pakolgatnak a lehetetlen műsorpolitikájuknak köszönhetően. Azt se tudjuk mikor kezdődik, mikor van vége, milyen adásnak. Egy igényes műsort csinálhattak volna, ami talán elemelte volna őket onnan, ahol állnak. Mondom ezt úgy, hogy nagyon sokat köszönhetek az előző érának.
Rudolf: Én nem merek ezügyben ilyen tökösen nyilatkozni, fogalmam sincsen milyen szempontok vezérelnek embereket. Amennyiben viszont ez valamiféle nézettségi kérdésekre alapult, akkor tényleg nem értem. Minden színész egy két lábon járó Szonda Ipsos. A Győző és én is olyan alkatok vagyunk, akiket mindenki a haverjának érez, így szívesen megállít. Márpedig mostanában minden harmadik méterre jut egy jó szó a műsor kapcsán.
Mi az oka, hogy ti soha nem szerepelnétek napi sorozatban?
Rudolf: Egy napi szappanoperában félnék szerepelni, mert kicsi a valószínűsége annak, hogy alaposan megfontolt forgatókönyv alapján jól kiérlelt végeredmény születhet. Igen kicsi az esélye, és ebben nincsen ebben semmilyen sznobéria. Nyilván ezek a történetek fontos dolgok, hiszen az élet alapkérdéseit járják körbe. Végülis tanítanak. Az ipari termelés, a tempó, amiben rögzíteni kell, kétségessé teszi a végeredményt. Aztán eladják az árut, turbósítva, habosítva és minden bulvárból ezek a szereplők köszönnek rám.Talán ezzel sem lenne baj, ha a másik oldalon létezne egy erős, jól megfizetett közszolgálati televízió, amelynel módjában állna, legalább ilyen erővel képviselni a piacon a veretesebb művészi teljesítményeket.
A Beugró most jól teljesít, lehet mégis jó helyre került a műsor és ennek így kellett lennie.
Szabó: Én tudom, hogy a Beugró valamit képvisel, valamiért van. Lehet, hogy van akinek nem tetszik, ez szíve joga. De mi szilveszterkor is együtt leszünk a közönségünkkel, mert szeretünk játszani.
Rudolf: Ez így van. Az éjfelet biztosan megvárjuk.