Rudolf Péter a Vasas Sportpálya büféjében ér ránk, zsibongó gyereksereg, ásványvizes palackokkal szaladgáló anyukák, és edzőtáskával érkező nem anyukák között. Ő kérdez elsőként, a Velvet Feljelentőjéről, amit "egy ilyen egészen ízléstelen dolog"-nak titulál, majd megjegyzi, hogy micsoda hülyeség, hogy hírértéknek számít az, hogy ő bevásárolt a lányával. Lehet, hogy tényleg így van. Meg az is lehet, hogy soha nem történik semmi érdemleges. Csakhogy ő színész lett, sőt (most másodszor) Üvegtigris rendező is, így már régóta megérett a Napcelebje szerepre.
Mikor mondtad először: Anya, én színész leszek?
Azt nem tudom, hogy mondogattam-e, de már öt évesen szavaltam az óvodában.
Dédnagyapád színész-rendező volt, gondolom különösebben nem lephette meg őket, hogy te is erre a pályára léptél.
Volt közöttük asztalos is, sokféle ember megfordult a családunkban. Az egyik nagyapám például kétnyakú sramligitáron játszott, Vasbordájú Rudinak hívták. Krúdy kocsmájában, a Híd vendéglőben zenélt, tehát sramlizenész is lehettem volna. Nem csak színész akartam lenni, mással is akartam foglalkozni, hiszen előbb vettek fel a jogra, mint a színművészetire. Vannak, akik gyakorlatilag az első másodperctől tudják, milyen irányba akarják vinni az életüket, és végigsétálnak ezen az úton. Én - mint sok másban is - kérdőjeleket biggyesztek minden döntésem mellé. Több dolog volt a fejemben. A színház végül is produkálta ezt, mert több mindennel foglalkozhatok. Az írás is érdekelt.
Miket írtál?
Először nagyon rossz verseket, utána kicsit jobb verseket, de annyira azért nem voltak jók, hogy megjelenjenek. Meg szóltak is. A katonaság alatt elküldtem a verseim a Mozgó világba, és egy nagy borítékban visszakaptam, holott az újságban az áll, hogy nem adnak vissza kéziratot. Én persze azt gondoltam, itt valami nagy dolog történt, körém is gyűlt az egész szakasz, mire felolvastam a levelet, amiben az állt: "Az hogy valakinek indulatai vannak az életben, még nem garantálja a versek esztétikai minőségét."
De azért nem adtad fel?
Később aztán írtam színdarabot és novellát, van ami megjelent közülük, de már nem szerettem, mert színészként akkor már fel-felbukkantam, és ez inkább érdekesség volt. Lehet, hogy ez egyfajta felületesség, vagy nyughatatlanság, türelmetlenség, de én szívesen kapok mindenfélébe. Most azonban egy kísérletet teszek megváltozni. Annyira pörögtem, hogy most megnézem mi történik akkor, ha egyszerre csak egy dologgal foglalkozok.
Még soha nem volt olyan időszak az életedben, amikor nem volt nagy a hajtás körülötted?
Unatkoztam, nem volt jó időszak.
Miből gondolod, hogy most másképp lesz?
Mert közelebb vagyok az ötvenhez.
Tudtam, hogy ezt fogod mondani.
Ebben van azért logika. Ahogy mondják: Aki harminc éves koráig lázad az forradalmár, aki harminc után az hülye. De most komolyan. Valami azért történt velem. Én azért dolgozom olyan sokat, mert nagyon lusta vagyok. Ilyenkor nagyon dühös leszek magamra, és még jobban lustulok. Remekül elvagyok, ha nem csinálok semmit, csak nézem a Sport1-et. Ezért is hozok létre kényszerpályákat, hogy aztán ne lehessek ennyire lusta.
Amúgy focizol még?
Kétszer is elszakadt a vádlimban a szalag a nyáron, emiatt kiestem. Amúgy nekem a foci a legjobb. A Színészválogatottban is játszom és van egy nagyon helyes társaság Hidegkúton, oda is lejárok vasárnap délelőttönként. Imádom a focit, ahol labda pattog és magyar csapat játszik, ott én azt nem tudom nem nézni.
Ezek után nem csoda, hogy akárhány cikket olvasok rólad, abban mind azt írják, hogy fáradt vagy. Meg lehet tanulni együtt élni a fáradtsággal?
Nyilván fáradt vagyok. Az Eszter meg én nem színész életet élünk. Hatkor kelek - melyik színész kel fel hatkor? Élvezem, hogy ekkora siserehad van körülöttem. Mindig lihegek, mindig levegő után kapkodok, de ez egyáltalán nem esik rosszul. Mikor azt mondom, hogy leállok, a szakmám egy vonulatára gondolok, ez nem jelenti azt, hogy otthon nem kezdek el, mondjuk írni valamit.
A kertészkedéssel lazítasz?
Ha a kint ülök a kertben, azt nem érzem időcseszésznek, de ha bent a házban, azt már igen. A kertünkben részévé válok a nagyon szeretett hidegkúti falusi életnek. Sajnos megcsináltattam a locsolórendszert, pedig szerettem locsolni. Lehet visszaállítjuk a régi időket, hogy egy slaggal le-föl sétálok.
Régóta fel-feltűnsz tévés kabarékban, az Emberek a holdon a te műsorvezetéseddel indult. A tévézést miért hagytad abba?
Abbahagyatták velem. Árpa Attilával megbeszéltük mi az, ami rosszul indult az Ember a holdon kezdetekor. Én mindig csak olyat vállalok el, ami érdekel. A tévézésben a stand-up comedy lett volna, ami tetszik. Ez közel áll a színészethez, de mégis egy önálló műfaj. Nem színészi monológokat jelent, hanem embereket, akik saját indulataikat fogalmazzák meg. Úgy kellett volna megcsinálni, ahogy a Megasztárt. Kellett volna egy előselejtező, egy verseny; de az hogy a színész az adás előtt három nappal megkap egy szöveget, aztán elmondja vagy jól, vagy rosszul, az nem stand-up. A helyzetem is elég tisztázatlan volt, és magam sem voltam elég bátor. Rengeteg tanulsága volt. A hozzám kialakított képhez nem is illet, amit az első részben kitaláltunk.
Hogy bírod a kritikát?
Már előtte megszenvedem. Ha valamit elrontott, arról általában tud az ember. Ha a kritika megjegyzése egybeesik az én rosszérzéseimmel, akkor miért haragudnék? Ha ez pikírt formában történik azt nem szeretem, mert a mi fajtánk az beleteszi azért a munkát, csak nem mindig sikerül. Egy rosszul sikerült előadásba is lehet nagyon sok munka, és ennek a tiszteletét elvárnám mindenkitől. Örülök, ha dicsérnek, de Magyarországon nagyon sok írás születik prekoncepciókból. Jó játék lenne olyan előadásokat bemutatni, aminek nem tudják, hogy ki a rendezője egy vegyes színészcsapatban. Érdekes dolgokra döbbennének rá azok, akik kritikát írnak.
Nekem csak az Egy szoknya, egy nadrág Sóvári Pétere nem illet a képbe.
A két nem önmagában egy kihívás volt, az hogy a sok lúzer után egy másfajta figurát játszhattam, hogy a saját szakmámat is cikizhettem, és tetszett a forgatókönyvben, hogy míg az eredeti film tényleg nem szólt semmiről, addig a remake erről a bárgyú, ócska, nagyon működőképes és sokszor ellenszenves médiavilágról beszélt. Különben azt, hogy sok ponton tévedtem látom. Árnyaltabban játszhattam volna, de ez az én színészi hibám. Van benne olyan rész, ami benne van életem tíz legkedvesebb jelenetében. Soha olyan dolgot nem csináltam, amit a jobb meggyőződésem ellenére kellett volna tennem. Olyan volt, hogy átvágtak, valamire fel akartak használni és ezért kiszálltam belőle.
Vegetáriánus vagy még?
Nem sajnos és ez látszik is rajtam. Voltak ilyen fázisai az életemnek és valószínű, hogy még lesznek is.
Van káros szenvedélyed?
A kávé. De olyan szinten, hogy tönkrement tőle a gyomrom, refluxos lettem. A feleségem, meg a gyerekeim próbálják kiverni a kezemből, de imádom az illatát, a szertartásrészét, imádok kávéházban ücsörögni és fecsegni. Imádom a kapucsinót, mindenféle kávét.
Kártyázni nem szeretsz?
Imádok játszani, de nem vagyok megszállott szerencsejátékos. Néha rámjön, akkor veszek totót vagy lottót. Szeretek rizikózni, vagy catanozni a gyerekekkel, ami egy nagyon régi játék, és amiben nem csak a szerencsére van szükség.
Olivér fiad szívesen látnád a Nemzeti Tizenegyben?
Bár focizik továbbra is, de most éppen a gitározás érdekli, zenekart alapítanak. Én szívesen beszélek róluk, de ők nem szeretik olvasni. Flóra lányom már azt mondja, nem zavarja, ő most tizennyolc és remekül rajzol.
Szerinted miért élt a nyolcvanas években az a kép mindenkiben, hogy Eszenyi Enikő és te egy pár vagytok?
Talán mert együtt játszottunk a Vígszínházban. Két közös filmünk volt, a Skorpió megeszi az Ikreket reggelire, és a Tanmesék a szexről, de partnerek voltunk a Fekete Péterben is, ami éveken át ment. Látványos és népszerű dolgok voltak nyilván ettől "ragasztottak" minket össze. Évfolyamtársak voltunk, én voltam a tanúja, nagyon régi az ismeretségünk. Akkor még nem tombolt így a bulvár, úgy hogy megleptél ezzel, nem is tudtam, hogy ilyeneket gondolnak rólunk az emberek.
Az Üvegtigris 2-t az első hétvégén százhúsz ezer ember látta. Akkor most elégedett vagy?
Persze nagyon boldog vagyok, de ebben - a jó PR mellett - az első rész is benne van, tehát köszönet Kapitány Ivánnak és a többieknek, akik segítettek a létrejöttében. Ez is megalapozta a sikert, aztán majd meglátjuk, meddig tart.
|