Mi volt a legmeghatározóbb gyerekkori élményed?
Ötéves koromban kezdtem kézilabdázni. Tizenhat évesen lett egy olyan sérülésem, ami miatt a meg kellett műteni vállamat. Csavarokat tettek bele, meg varrták. Le kellett mondanom a kézilabdáról, miközben arra gondoltam, hogy felnőttként ebből fogok megélni. Sportoló akartam lenni, semmihez nem értettem, az iskolában is kivételeztek velem, mert NB1-es voltam. Ez volt a legnagyobb trauma.
A szüleid támogatták a sportolói karriered?
Igen. Az apukám nagyon büszke volt rám, anyukám is, aki a mai napig kézilabdázik.
Milyen volt egykeként felnőni?
Hiányzott egy testvér, de kiskoromban egyáltalán nem akartam. Tízéves koromtól viszont folyamatosan mondtam, hogy kellene valaki, akivel tudok játszani, és milyen jó lenne, ha nem lennék egyedül. A Peti is egyke és érdekes, hogy tök jól megértjük egymást. De soha nem éreztem hátrányát annak, hogy nincs testvérem, mert folyamatosan csapatban voltam, ahol figyelni kellett mindenkire. Mert egy dologért küzdöttünk.
Miért adtad szépségversenyzésre a fejed?
Mindig néztem a szépségversenyeket. Irigyeltem azokat, akik megtehették, hogy elindultak egy ilyen versenyen. Én ezt nem tehettem meg. 17-18 kilóval voltam több a normálisnál. Mindig voltak komplexusaim. Mikor sikerült lefogynom és Petivel találkoztunk – ő folyamatosan azt mondta: én vagyok a világon a legszebb – akkor arra gondoltam megpróbálom. Támogatott is, és úgy gondoltam: akkor és ott, először és utoljára. Ezt azóta is tartom.
Hogyan ismerted meg Hajdú Pétert?
Két éve lesz augusztus elején, hogy Balatonföldváron találkoztunk, egy kis hangulatos, beülős helyen. Végvári Tibivel ült a kávézóban és egyszer csak odajött hozzám a szokásos csajozós dumával: te vagy itt a legszebb. Elkérte a számom és elkezdünk sms-ezni, találkozgatni. Később lejött hozzám meglepetésszerűen Albertirsára. Akkor még ott laktam anyukáméknál. Így kezdődött az egész. Nagyon komolyra szilveszterkor fordult, másfél éve.
Mikor először megláttad, tudtad, hogy kivel állsz szemben?
Tudtam, hogy tévés. De nem tudtam, hogy melyik csatornánál van. Emlékszem, hogy rosszul esett neki. Utána elmondott mindent magától.
Mennyire volt nehéz megszokni a média jelenlétét?
A legelején tetszett. Utána elkezdtem olvasni a fórumokat, aztán egyre keményebb cikkek jöttek. Volt egy időszak, amikor mondtam a Petinek, hogy nekem ebből tényleg elegem van. Erre leültetett és azt mondta: ha nekem ebből tényleg elegem van, akkor hagyjuk ezt a kapcsolatot, mert neki egy olyan társra van szüksége, aki társ mindenben. Elmegy vele olyan helyre is, ahol tudja, hogy sajtó lesz, megjelenhet vele, nem kell titkolnia. Választás elé állított, és akkor azt mondtam: oké. Mert őt mindenképpen akartam.
Mennyi áldozatot hoznál érte?
Bármennyit. Nem tudom, hogy tudna-e olyat kérni, amit ne tennék meg neki. De ez fordítva is működik. Nem tudnék olyat kérni, amit ne tenne meg nekem.
Mivel szeretnél foglalkozni?
Még nem tudom. Sokan kérdezték, hogy a műsorvezetés tetszik-e. Nem. A Csak csajokban kipróbáltam magam, láttam, hogy nem olyan egyszerű, mint gondoltam.
Fontos, hogy a jövőben nem Hajdú Péternéként, hanem Sarka Kataként jegyezzenek?
Nem tudom. Nagyon büszke vagyok arra, ha Petihez kötnek. És mindig is az leszek rá.
Milyen női archetípusba sorolnád magad?
Ez naponta változik, attól függ, hogy kelek fel. Egyébként már anya szeretnék lenni. Nekem most ez a célom.
Megmutatnád a gyermeketeket a médiának?
Erről közösen döntünk majd, de úgy gondolom, hogy egészséges keretek között miért ne mutatnánk meg?
Ilyen esküvőről álmodtál?
Remélem, bár annyira kevés idő van rá, hogy nehéz összeszedni, hogy mit szeretnék pluszban. Úgy volt, hogy jövő májusban lesz, de ismerjük Petit, kitalál valamit és akkor azt azonnal meg kell csinálni. Nem nagyon van beleszólása az embernek.
Mentek nászútra?
Igen, de nem tudom, hogy hová és mikor, ez Peti meglepetése.
Nem vágytál csendes esküvőre?
Hiába vágytam volna, Peti családja és az enyém is olyan, hogy ezt nem lehet megcsinálni. Abból tuti sértődés lenne.
A gyereken kívül milyen nyomot szeretnél hagyni magad után a világban?
Ezen még nem gondolkodtam. 21 évesen még nem fogalmazódott meg bennem. Biztosan nem fogok könyvet írni, és azt is megígérhetem, hogy nem fogok énekelni.