Leüljünk?- kérdeztem Noszály Sándortól, mielőtt bekapcsoltam volna a diktafont. Azt válaszolta, fölösleges, mert nincs olyan gondolata, amelynek a megfogalmazására annyira kellene koncentrálnia.

Három év távlatából hogyan értékeli azt az időszakot, amikor médiaszemély volt?

Viccesen éltem meg, és nem is bántam meg. Élsportoló voltam, a médiához tehát volt valamennyi közöm, de a másik oldaláról. Nekem tapasztalat volt az egész. Nemcsak az, hogy érdeklődési körbe kerültem, mert azt már valamennyire megéltem sportolóként, hanem arra gondolok, hogy magát a filmezést is megismerhettem.

A Nagy Ő-t filmezésnek tekinti?

Klikk a képre!

Végül is az volt. Igaz, hogy reality, de az operatőrök ugyanúgy ott voltak. Éppen ettől volt nagyon izgalmas az a szituáció, és belülről láttam az egész munkát. Vettek már korábban is a pályán, de az ugye teljesen más volt.

Arra gondoltam az első kérdés felvetésekor, hogy a műsor miatt kreáltak önnek egy imidzset. Ennek mennyi köze volt a saját személyiségéhez?

Azt nem mondanám imidzs-kreálásnak. A műsorbeli imidzsem csak a show miatt volt. Minden józan ember tudta, hogy a Nagy Ő csak egy show.

Vegyünk rá mérget?

Persze. Hogy volt egy kastély, meg egy Jaguar, amivel érkeztem, arról mindenki tudta, hogy csak a műsorban volt egy imidzs. Nekem mindössze annyiból lehetett az egész kicsit furcsa, hogy vágott anyag került adásba, és nem feltétlenül azt mutatta meg, amilyen a hétköznapokban vagyok.

Mit szeretett volna még megmutatni magából?

Semmit. Ez engem egyáltalán nem zavart. Nekem semmi problémám nem volt azzal, ahogy megjelentem a tévében. És azzal sem, ha cikiztek bármi miatt. Tudtam, hogy ez mivel jár.

Sokat kritizálták?

Nem vészes. Mindig azt szoktam mondani, hogy fejben van az igazság. És én nem csináltam semmi olyat az életemben, ami miatt rosszul kellene éreznem magam.

Ennek ellenére sokat elemezték a magánéletét is.

A magánéletem tiszta volt akkor is, most is. Abban semmi fekete folt nem volt.

Nem erre gondoltam, hanem hogy a nyilvánosság elé került az, ami azelőtt a magánügye volt. Ezt sokan nehezen viselik annak ellenére, hogy felkészülnek rá.

De mindez engem abszolút nem zavart. Az sem zavar, ha bárkivel összehoznak, tegyék csak. Egyáltalán nem kreálok ilyen helyzeteket. Amikor lezárult a televíziós korszak az életemben, abszolút ki tudtam kapcsolni. És azóta nem vágyom arra, hogy téma legyek az újságokban.

Ennek ellenére időnként látható médiaeseményeken, nyilvános partikon.

Elmegyek, ha van kedvem. Én nem kerestem a médiát. Megvan nekem a saját életem.

Térjünk rá arra. Mivel foglakozik?

A három éves kislányommal. Vele vagyok nagyon sokat.

Szép. És ami a hivatást illeti?

Mediterrán kövekkel foglalkozunk.

Már nem teniszezik?

Volt néhány csapatbajnokság, de szerencsére nem sokat foglakozom tenisszel.

Szerencsére?

Galéria!

Annyiból csak, hogy már elég volt. Jövőre harmincöt leszek és a szeniorban el tudok indulni. Azt várom.

Úgy tudom, teniszedző. Néhány éve két tanítványa is szerepelt a Roland Garroson.

Nem nagyon oktatok. Ha teniszezőkkel foglalkoznék, sokat lennék távol a gyerektől, azt meg nem akarom. Még egy hetet sem akarok kihagyni, annyira jó minden periódus, amit vele tölthetek. Majd egy pár év múlva vállalok tanítványokat, amikor nagyobb lesz a kicsi.

És addig van még más terve?

Nincsen semmiféle tervem. Éltem én már épp eleget. Nem tervezek semmit.