Két éve, a Freskó című haute couture bemutatója után azt nyilatkozta, a divatot a kultúra részeként szeretné megjeleníteni. Vajon az haute couture alkalmas erre a feladatra?
Az haute couture magas szabászatot jelent: az egyedi, kreatív ruhák olyanok, mint a képzőművészeti alkotások. Igenis, a divat egy nagyon fontos kommunikációs híd a művészet és a személyiség között. Ha most nagyon felületesen nézzük, a divattervezőt akár nevezhetjük olyan gyógyítónak is, aki színekkel próbálja meg a világot jobbá tenni.
Ha a divat elismert része a kultúrának, akkor a divattervezők egy része miért nem elsősorban a ruhái eladásából él? A ruhatervezés mellett ön és munkatársai például stílustanácsadással is foglalkoznak.
A mai helyzet nem könnyű. Az ötvenes években, Rotchild Klára idején kis Párizs voltunk, amikor a divat a kultúra része volt. A hetvenes-nyolcvanas években, a mosógép korszakban még volt ízlés, sokkal színesebb volt az utcakép. Az emberek akkor jobban néztek ki, mint a rendszerváltás utáni időszaktól kezdve. Ma nagyon sok tehetséges tervező van, de probléma, hogy nem szakosodnak.
Mit ért szakosodás alatt?
Azt, legyen irányvonaluk, ami mutatja, mi jellemző rájuk. Ha van, akkor azt a célcsoportot vonzzák, amely a szellemiségükhöz közel áll. Lehet, hogy az igény is hiányzik még erre. Igény van a lakásra, kocsira, de sajnos például a higiéniára nincs annyira igény. Magyarországon komoly problémák vannak. Lehagytak minket a csehek, lengyelek, nálunk erőteljes piaci rést foglal le a kínai piac, és a bóvli. A magasan pozícionált termékek pedig kis célcsoporthoz szólnak. Egy pályakezdő divattervező ma Magyarországon el van veszve: vagy külföldre költözik, vagy elmegy eladónak.
Vagy felfigyelnek rá a Wampon.
Igen. És még egy lehetőség volt a kitörésre. Én 21 éve kezdtem és szakmunkás varrónőből lettem divattervező. Mindvégig nagy alázattal voltam a szakmám iránt és nagyon hittem abban, hogy mit szeretnék látni 2010-12-ig. Az a szerencsém, hogy nem tértem le erről az útról, amin vagyok. Nagyon sokszor elbizonytalanodhattam volna, ha csak azt figyelem, mikor veszik már meg a ruháimat. Itthon az ízlésformálás fontos lenne. És azt úgy tudjuk megtenni, ha összeállunk. '96-ban volt egy szerencsés házasságunk az Alföldi Porcelángyárral; Lucia és a csempe.
Annak miért lett vége?
Mert eladták a gyárat. Ma Zoób Katinak van ilyen együttműködése a Zsolnayval, ami nagyon szép, kultúraformáló kapcsolat. De ilyen ma nagyon kevés partnernek jut az eszébe, pedig nyugaton evidens. Itthon az lenne a jó cél, hogy minél több magyar terméket magyar tervezők készítsenek. Az a küldetésem, hogy fiatal tervezőket karolok fel és megpróbálom nekik megmutatni a brandépítést. Aki mellettem elsajátítja ezt, az látja a szépségeit, és ha mást nem is, sok évet spórolok meg az életéből. Egy divattervező hiába tervez szép ruhákat, ha nincs mögötte marketing, gazdaság, logisztika, rendszer, éleslátás, türelem, alázat, akkor nem lesz sikeres.
Stílustanácsadói tevékenysége azzal a kifejezéssel terjedt el, hogy lélekszabászat. Mitől függ, hogy elvállal-e valakit?
|
A személyiségétől. Ha valakinek például Daalarna, vagy Manier-ruhák passzolnak, akkor nem tukmálom rá magam. Azt mondom: ’Jolánka, nem szeretnék neked ilyet csinálni, mert azzal magam ellen teszek, amit kérsz, nem az én világom.’ Mert ha elvállalom, akkor azt fogja érezni, hogy kierőlködtem magamból egy ruhát neki.
Meg tudja mondani, milyen az az ember, aki az ön célcsoportjába tartozik?
Egy darab sztár sincs köztük, hanem a pénzvilág szürke eminenciásai. Olyan emberek, akik a saját területükön döntéshozók, tudják, mit akarnak.
Politikusok is?
Nem, a politikus úgy kerül engem, mint a csuda. Lehet, hogy megrettennek tőlem, mert szókimondó vagyok. Az első beszélgetéskor olyan keresztkérdéseket teszek fel, amelyeket sokan nem bírnak. Ha ezekből látom, hogy az illető füllent, akkor nem az én emberem. A célcsoportom tudja, mit szeretne, tudja a feladatát, azt értékeli, hűséges a családjához, zömmel. Ő az, aki megtalálta saját magát. Ez egy nagyon szűk réteg.
Tehát aki hazudik, annak nem tud ruhát tervezni?
Aki hazudik, annak nem. Ha nem őszinte, akkor a ruhám csak egy lepel a számára, és az a baj, hogy lehullik. A megvalósítás útján segítem az embereket. Sajnos, sok ember nem keresi a harmóniát.
A gyakorlat mást mutat; üzletágak és iparok épülnek a harmóniakeresésre.
De attól még az emberek nem változnak meg olyan gyorsan. Azért foglalkozunk arculatkialakítási tanácsadással, hogy a cégekben az embereknek segítsünk felébredni. Nem a ruha értékesítése a lényeg nálunk, hanem hogy találd meg önmagad.
És ön mióta él harmóniában magával?
22-23 éves korom óta, amikor rájöttem, mi az élet lényege; az pedig az a néhány dolog, amit az előbb említettem. A legnehezebb mind közül őszintének lenni önmagadhoz.
A rendszerváltás előtt közös üzlete volt Kovács Andorral, amit a privatizáció során elvettek önöktől. Azt is türelemmel, alázattal, és a többi említett erénnyel élte meg?
Nagyon sírtunk, amikor az megtörtént. De olyan típus vagyok, aki gyorsan képes az elengedésre. Az elengedés a legnagyobb lecke az életben. Nem vonzok negatív dolgokat. Amint rosszat érzek, a belső hangra hallgatva nem megyek bele.
Sosem hozott még rossz döntést?
Mütyür ügyekben igen, de ha megnézem az elmúlt 48 évemet, nagy dolgokban jó döntéseket hoztam. Ha mütyürször rosszul döntöttem, azt megköszöntem annak, aki miatt ráfáztam, és akin keresztül tanulhattam belőle.
Mi a kedvenc könyve?
Weöres Sándortól A teljesség felé. Az, hogy spirituális könyveket olvasok, például Oshótól, Lao-cétől, az nem kötődik valláshoz. Saját elképzeléseim vannak, de nyitott vagyok. Emellett sok művészeti könyvet olvasok.
Híve a szakmák közti együttműködésnek?
Annak vagyok híve, hogy a művészeket össze kell fogni, a zománctervezőtől a textilfestőkig csapatmunkában érdemes dolgozni. Az Első Magyar Divattervezők szövetsége is szívügyem.
A szövetség lassan egy éve létezik. Van kézzelfogható változás és eredmény azóta, hogy összeálltak?
Nagyon sokat segítünk egymásnak; megismerni egymás személyiségét, kooperálni a munkafolyamatokban. Az ilyen szövetségek nem ritkák a világban.
Kik a kedvenc külföldi divattervezői?
Sajnos nem mindegyik él már: Gianfranco Ferre, Thierry Mugler, Claude Montana, John Galliano.
És a magyarok közül?
Nagyon szeretem Anda Emi és Király Tamás munkáit, és a Use is nagy kedvencem.
Kedvenc filmje?
Két dolgot nem szeretek; színházba és moziba járni. Megőrülök, ha egy helyben kell ülni negyvenöt percnél tovább. Otthon szoktunk jó filmeket nézni, szuperjó a házi rendszerünk. Az Amelie csodálatos élete maradandó élmény volt, szeretem a Samsarát és Kis Buddhát is.
Tengerpart vagy hegyvidék?
Tengerpart. Spanyolország az egyik kedvenc helyem. Minden évben elmegyünk oda feltöltődni, ott felveszem az energiákat.
Ha mi, szakmánkban szorgalmas Velvetes újságírók szeretnénk olyan Volvót kapni használatra, mint most Ördög Nóra vagy Szántó Dávid, annak mi lenne a módja?
Magának egy skorpiót terveznék az oldalára, az tuti. Szép, szúrós szeme van (nevet). Magáról pedig egy pandamaci jut eszembe, vagy egy kis koalát terveznék.
És ha általánosságban nézzük a kérdést?
Ezt a Volvo tudná megmondani. Általánosságban szerintem az a fontos, hogy a saját szakmájában mindenki megtalálja a vezérfonalat, amire rá tudja fűzni az életét. Arra kell figyelni, hogy mindennap egyforma hangsúlyt tudj fektetni a saját személyiséged fejlődésére, a családod fejlődésére, és a munkádra. Ennek a háromnak egyensúlyban kell lennie, ez mindennek a kulcsa.