horoszkóp

Idejében váltott az egykori gitárbetyár

dns
2007.11.15. 09:32
Solymos Tóni sikeres előadó volt a hatvanas években, de most már csak hétvégenként zenél. Az énekes, gitáros most az elektronikus hulladékok kezelésével foglalkozik, és legfeljebb akkor szerepel a lapokban, ha meglepetés vendégként köszönti a televízióban a hetvenéves Koós Jánost.

„Korszakonként változik, hogy milyen igényeik van a slágerekre a magyaroknak” – mondta Solymos Tóni az egykori Express zenekar frontembere. Vannak néhányan, akik már nemigen tudnak Express-slágereket sorolni fejből, egy biográfia szerint 1960-as évek közepétől 1985-ig volt a csúcson. „Nem voltak az Illéshez, Omegához, Metróhoz hasonlóan kezelt sztárcsapat, mégis sikerült meghódítaniuk a nézőket”- olvasható az Alsóörs archívumban.

A befizetett slágerek világa

Nézze meg képeinket!

Solymos Tóni egyike volt azon zenészeknek, akik a NévShowr című műsorban a hetvenéves Koós János meglepetésvendégeként érkeztek, akivel a várakozást kihasználva a slágergyártásról beszélgettünk.

„Nagy különbséget látok a régi és a mai slágerek közt. Ma, a befizetett slágerek világában abból a dalból csinálnak sikert, amiből szeretnének, azt adják, amiről azt akarják, hogy sláger legyen. Régen, a mi időnkben a közönség választotta ki a kedvenceit. Azt nem lehetet manipulálni, amit a dal bemutatásának másnapján a suszterinas az utcán fütyült, abból lett a sláger. Az a természetes kiválasztódás”- fejtette ki a dalszerző és énekes.

Komjáti lejátszotta, majd végigment a városon

Solymosi szerint egy dal sikerének azonnal látható jelei voltak. „Felvettünk egy dalt, vasárnap a Komjáti lejátszotta a rádióban, hétfőn-kedden végigment a városon”- utalt az énekes Komjáti Györgynek a Magyar Rádióban a hatvanas években indított magnósok, figyelem című műsorára, majd az akkori slágerszisztémáról beszélt.

„A szövegben kellett egy ötlet, a szövegírók mindig azon lovagoltak, hogy kell egy sikeres bemondás. Isten véled, édes Piroskám, vagy Kislány a zongoránál. Ezek az üzenetek bevonzották a tömegeket. Ma már ilyen nincsen. Olyan szövegeket hallok a dalokban, amelyeknek se füle, se farka. Ami pedig a régi dalol szerkezetét illeti, volt bevezetőjük, verzéjük, refrénjük. Fülbemászónak kellett lennie, arra is voltam patternek, modulok, amelyeket egymástól is átvettek a zenészek. Aztán megint jött egy verze, zenekari szóló, akkor kicsit modulálunk, hogy meg lehessen tapsoltatni a közönséget, hogy össznépi banzáj legyen.”

Tiszta blőd a Harmonikás című dal

A szisztéma azonban nem mindig úgy működött olyan precízen, mint a stúdióban. „Volt, amikor rossz időben, rossz helyen mutattak be egy dalt, amiről megesküdtünk volna, hogy sláger lesz, így azonban nem lett az. És fordítva is előfordult. Amikor a Jöjj hozzám című album zenekari próbáján gondoltam, tiszta blőd a Harmonikás című dal, nem is kellene feltenni a lemezre. Aztán mégis abból lett a legnagyobb sláger. Utána a Mónika név is sokkal elterjedtebb lett, mint azelőtt”- vázolta nem várt sikertörténetét a zenész.

Solymos sikeres dalszerző és énekes volt, mint az a biográfiájából kiderül, hazánkban öt lemeze aranylemez lett, az egykori Szovjetunióban pedig kilencmillió albumát adtak el. A zenész azonban a rendszerváltást követően már kevésbé koncentrált a hazai könnyűzenére. Most már csak leginkább hétvégén lép fel zenekarával. Évekig a Whirlpool kereskedelmi, oktatási, majd szervizhálózati igazgatója volt.

Kissé konszolidáltabb frizkóval

„Most pedig egy nagyon érdekes helyen dolgozom. Egy közhasznú társaságnál, amelyik az új európai direktíva alapján a Magyarországon is kötelezővé vált elektronikus hulladék-kezeléssel és újrahasznosítással foglalkozik” – mondta Solymos Tóni, aki a cég egyik koordinációs vezetője. Internetes gyűjtésünk közben véletlenül akadtunk egy Szpd nevű blogger bejegyzésére, aki egy veszprémi környezetvédelmi konferencián lepődött meg, hogy az énekes nevét az előadói listán látta.

„Gyorsan elhessegettem a gondolatot, miszerint a név a mi jó öreg Solymos Tóninkat, a házibulik koronázatlan sramlikirályát takarja. És akkor megjelent, öltönyben ugyan, s kissé konszolidáltabb frizkóval, de minden kétséget kizáróan a muzsika mestere lépett fel a pódiumra. Persze mindenki furcsán nézett, hogy ugyan már mit keres itt a mi Tónink? Észlelte ezt a gitárbetyár is, s töredelmesen bevallotta: Igen, jól látják. Én vagyok az. A Solymos Tóni, de most nem zenélni jöttem. Aztán nyomott egy közepes, kissé összeszedetlen előadást. Azért azt meg kell hagyni, a gitár jobban áll a kezében, mint a projektor távkapcsolója.” A poszt írója is szívesen használta a gitárbetyár kifejezést, amivel régen szokás volt illetni az előadót.

Véres hokimeccseket vívtunk

Solymos Tóni azonban nemcsak a projektorral került szorosabb kapcsolatba. Évek óta a herendi öregfiúk labdarúgócsapatában játszik, előtte huszonöt évig tagja volt a színészválogatottnak. Emellett vadászik, és az interjú helyszínén megjelent fotósunk gyerekkori emléke alapján korcsolyaoktatást is szervezett. Amikor ezt felvetettük, Solymos Tóni különösen örült.

„Fiatalkoromban jéghokiztam, és igen, a fiam barátainak is megszerveztem a korcsolyázást. Az egyik félpálya a lányoké volt, a másik a fiúké. Véres hokimeccseket vívtunk kiskapura. Én is mindig beálltam.”