"Minden spirituális embernek volt valamikor egy durva beavatási periódusa. Nekem is volt, ahogyan a halottlátóknak szokott lenni az életük valamely szakaszában, de nem volt bennem annyi énerő, hogy felülkerekedjek. Labilis voltam, idegösszeomlást kaptam, és a Hit Gyülekezetében kötöttem ki"- lepett meg válaszával bennünket Spitzer Gyöngyi jazzénekesnő, amikor arról kérdeztük, ő maga rendelkezik-e halottlátó, vagy bármely más paraképességgel, amelyekben mi magunk hiszünk is, meg nem is.
Beavatási történetek
A Hallmark csatorna sajátos sajtóbeszélgetést szervezett a Spinoza házban, hogy promotálja Médium című tévésorozatát, amelyet egy Allison Dubois nevű médium valós történetei ihlettek, ezzel együtt jobban megismertesse az újságírókat olyan paraképességekkel, mint például kommunikációs készség az elhunytak lelkével. A beszélgetésre Dr. Czövek Juditot, az MTA munkatársát, a halottlátás néprajzának kutatóját, és Molnár Edit látóasszonyt hívták meg, az interjút pedig Soma vezette. A sajtóbeszélgetés után immár szűkebb körben a háziasszonyt kérdeztük a saját spirituális élményeiről, és mivel annyira váratlan választ adott, hogy beavatási történetét - vagy huszonéves-kori pszichózisát - a sajtótájékoztatón elhangzottak előtt idézzük.
Elmondta, hogy egyedül, önerőből költözött Hajdúnánásról Budapestre, ezidő alatt sok-sok kudarc érte, rengeteg nehéz élethelyzetet élt meg. Korábbi interjúiban már többször elmondta, hogy BKV-ellenőrként, esztergályosként, több gyárban betanított munkásként, majd szakácsként dolgozott, ami előtt a Jazz Konzervatórium ének tanszakára járt. Az ez idő alatti magánéleti válságairól azonban eddig jóval kevesebb szó esett.
Gyártottam magamnak egy petefészekcisztát
Az életemnek azt a szakaszát nem is rossz periódusnak hívom, hanem zúzdának. Bizonytalan volt az egzisztenciám, tele voltam reményekkel, önmegmutatással, és kaptam sorban a csapásokat. Volt egy szép, gyűrűs vőlegényem, aki mellettem jött rá, hogy meleg. A traumámban gyártottam magamnak egy petefészekcisztát. Ezt követően úgy gondoltam, megvigasztalódom egy kedves, de nem látványos fiúval, aki szintén mellettem jött rá, hogy meleg. Ez már sok volt, és még mindig csak a huszonéveim elején jártam.
Megismerkedtem egy olyan fiúval, aki 38 éves koráig nem látott az édesanyjáén kívül puncit, nekem reménytelen eset volt, most meg kétgyerekes családapa. Aztán megbíztam egy srácban, akiről kiderült, hogy szélhámos. Éjjelente vártam őt, borzasztóan keveset aludtam, reggel pedig korán keltem, hogy menjek a jazz tanszakra. Ebben a kifacsart állapotomban néztem meg az Ördögűző című filmet, ami végleg betette a kaput. Hónapokon keresztül pszichózisban voltam, hallucináltam, vizionáltam, lényeket véltem felfedezni magam körül, szorongtam.
Majd Sándor atya leveszi rólad az ördögöt
A Hit Gyülekezete
"A Hit Gyülekezete az újkori reformáció egyik magyarországi képviselőjének tartja magát" - olvasható a gyülekezet honlapján található ismertetőben. "1979-ben jött létre. A független pünkösdi-karizmatikus közösség a pártállami években csak illegalitásban tudta az istentiszteleteit megtartani. (...)1998 óta az egyszázalékos felajánlások alapján a Hit Gyülekezete a negyedik legtámogatottabb egyház Magyarországon. A gyülekezet istentiszteleteit rendszeresen látogató hívek száma meghaladja a 70 ezer főt". A közösség vezetője Németh Sándor lelkész, és tagjai közé tartoznak a közéletből is ismert személyiségek. A cikkben megemlített Pajor Tamás a nyolcvanas évek undergroundjának legendás figurája, a Neurotic, majd az Ámen zenekar frontembere. Sok év szünet után, 2005-ben Önök Érték címmel új lemezt adott ki. Saját bevallása szerint lázadó ember volt, önpusztításra hajlamos, de miután megtért, kiegyensúlyozott személyiséggé vált.
Az időszak a rendszerváltás előtt volt, amikor a kommunizmus virágkorának végén volt miért összefogni, így virágzott az underground. A szférfának jelentős figurája volt Pajor Tamás, akivel sokat buliztam együtt. Éppen a jazz tanszak előtt ücsörögtem szorongva, hogy megőrülök a démonparámtól - ami mellesleg öt éves korom óta kísértett, amikor is először megláttam a kék madarat és az őt kísérő kék angyalt,- amikor Pajor Tamás azt mondta: gyere velem a Hit Gyülekezetébe, majd Sándor atya leveszi rólad az ördögöt.
Imre idegorvos, pszichoanalitikus ír a kapaszkodásról, ami már a kisbabáknál is megfigyelhető, és nálam ez igen erősen jelentkezett akkor, visszazuhantam a gyermeki létállapotba. Úgy működik a démonlevétel a gyülekezetben, hogy áll két, kigyúrt smasszer Sándor atya mögött, és arra vár, hogy elájulj. Aztán lefognak, miközben Sándor atya azt kiáltozza: távozz, sátán! Mint egy lelkes gyerek, vártam, mit fogok érezni, amikor távozik a sátán. De nem történt semmi"- zárta hosszú történetét Spitzer Gyöngyi.
Én mindig csak művésznő akartam lenni
Elmondta, néhány hónapot eltöltött a gyülekezetben, de az ott tapasztalt élmények hatására elenyészett a hite. "sok sötét erő van ebben a közösségben. Egy barátnőm férje megtért, és mivel a felesége nem akart megtérni, eltaszította őket magától, azt mondta, bűnösök. Hogyan lehet egy két éves gyerek bűnös?" A jazzénekesnő nem részletezte tovább, hogyan zárta le végül a pszichotikus időszakát, annyit mondott csak, rengeteg tapasztalatot gyűjtött az "bugyrokban szerzett" élményeiből, amelyeket legújabban választott hivatásában, a gyógyitásban kamatoztatni tudja.
A megérzéseimben továbbra is hiszek, és van egy különleges érzékem arra, hogy az embereket a hangjuk alapján jellemezzem. Ezt a kilencvenes években két tévében és egy rádióban leteszteltem, amikor a betelefonálókról a hangjuk alapján elmondtam, hogy néznek ki, milyen problémáik vannak, mik zakatolnak a fejükben. Működött, de ennél tovább nem mentem. Örülök, hogy az életemnek a beavatási periódusát le tudtam zárni. Kiválasztottság-tudatom van, de sosem akartam látó lenni, vagy gyógyító. Én mindig csak művésznő akartam lenni, az már más kérdése, hogy az élet mit akar tőlem. "
Azt hittem, megyek egyenesen a diliházba
A sajtóbeszélgetésen Soma olyan feljegyzéseket olvasott fel, amelyek "isteni megszállottaktól", médiumoktól származnak. Ezekből kiderül, a halottlátás képességével rendelkező emberek, amikor felfedezik a képességeiket, eleinte rendszerint tiltakoznak azellen, hogy kapcsolatot létesítsenek a nem evilági jelenségekkel, de aztán megtanulják kezelni a "jelenéseiket". A beszélgetésben résztvevő Molnár Edit látó is elmondta, pszichotikus időszakon esett át, mielőtt elfogadta volna, hogy képes kommunikálni a lelkekkel. "Gyerekkoromban, ha egyedül voltam egy helyiségben, félelmet keltett bennem, hogy vannak körülöttem. Gimnáziumban nem voltam stréber, mert tudtam előre, mikor fogok felelni. A halottlátás viszont akkor kezdődött, amikor a megjelent előttem az apai nagymamám, akinek a haláláról még nem jutott el a hír hozzánk, de engem már felkeresett. Amikor kezelhetetlenné vált a dolog, akkor szállandóan hangokat hallottam, azt hittem, megyek egyenesen a diliházba. Sok idő kellett, amíg ezt megtanultam kontrollálni."
A világlátás mindig szubjektív
Edit elmondta, időnként felkeresik őt olyan emberek, akik szeretnének kommunikálni a nemrég elhunyt hozzátartozójukkal, ő ilyenkor megkeresi őket a túlvilágban, néhány személyes adat alapján azonosítja őket, és felveszi, vagy átadja az üzenetet, és saját bevallása szerint ezt segítő szándékkal teszi, pénzt a tevékenységéért nem fogad el. Molnár Editet a Budapesten decemberben, a Lánchídnál eltűnt és februárban a Dunában megtalált francia diáklányról kérdeztük. Ophélie Bretnache eltűnése után ugyanis három, magát látnoknak vagy médiumnak nevező ember mondta el teóriáját, de mint a holttest megtalálását követően kiderült, elméletével egyik sem közelítette meg a valóságot. A látót tehát arról kérdeztük, hogyan különböztessük meg a szakembert a kóklertől.
Molnár Edit szerint abban rejlik egy médium tevékenységének nehézsége, hogy a nem evilágból kapott jelek, információk sosem egyértelműek, hanem neki magának kell feldolgoznia, értelmeznie, itt keletkezhetnek zavarok. "Egy médiumnak nemcsak nagyon gyakorlottnak és tapasztaltnak kell lennie, hanem intelligensnek is"- mondta Molnár Edit, és végül, hogy ez a beszélgetés se záruljon egyértelműen, hozzátette, a világlátás mindig szubjektív, kinek-kinek a múltja, a személyisége, az intelligenciája határozza meg, miről hogyan gondolkodik, és ez egy halottlátóra is vonatkozik. Ez volt a háttérbeszélgetés fő üzenete.