Soma szerint a nők végre a sarkukra álltak, de ezzel a férfiak nem tudnak mit kezdeni. Anyalakásában fogadta a Velvetet, hogy elmesélje, miért kedveli a fiatalok társaságát, illetve hogyan kényezteti a férfiakat.

Miért fontos hangsúlyozni, honnan jött az ember?

Mert minden emberi út abszolút egyéni. Egy és ugyanazon dolog az egyik embert felemeli, a másikat lehúzza. Pont Wahorn András mondta - őt kellene megkérdezni, melyik amerikai elnökről mesélte, - hogy nagyon-nagyon örülök, hogy az apám alkoholista volt, verte az anyámat, és az életem tele volt küzdelemmel. Egy másik ember ugyanezt hárításként mondja el: azért tartok ott, ahol; ezen ne csodálkozz, mert az apám alkoholista volt, és verte az anyámat. Ugyanaz a kiindulópont az egyik ember elviheti sikertörténetbe, a másik lehúzathatja magát vele. Minden azon múlik, hogy mennyi forrásenergiája van az embernek, mert ez a legnagyobb kérdés, itt az ezredforduló elején.

Soma, aki nem gyakran bulizik tizenévesekkel, csak néha

Te mit köszönhetsz a sorsnak?

Ha megfognának ebben a ruhában és papucsban, amiben most vagyok, és leraknának Ausztráliában, Afrikában, Új-Zélandon vagy bárhol a világon, hogy kezdjek magammal valamit, tudom jól, hogy be tudnék illeszkedni, és megtalálnám a helyem. Mert meg kellett tanulnom minden élethelyzetben feltalálnom magam. Tehát a jég hátán is megélek. Biztos vagyok benne, hogy a főzéstudományomból, a masszázsból, a gondoskodásszükségletemből bárhol meg tudnék élni. A kezemből, a szívemből, a tehetségemből, az adni tudásomból, az életrevalóságomból. Ezt az iskolát magamnak köszönhetem.

A másokról való gondoskodás miért lett lételemed?

Nekem azt osztotta le az élet, hogy azokkal találkozzam, akik kisebbek, gyengébbek, betegek, rászorulók. Egy ötgyermekes családba elsőként születtem, aztán amikor fölköltöztem Pestre is idős, majd beteg embernél laktam. Az volt a megállapodásunk,hogy főzök, mosok, takaritok, cserébe ingyen lakhatok a cselédszobában. Aki gondoskodásszükségletes és nem éli ki, mint én, vagy nincs rá terepe, az a saját környezetét nyomorítja meg.

A gondoskodás mennyiben határozza meg a férfiakhoz való viszonyodat?

Nekem ez mániám. De azt gondolom, hogy kiegyenlítődnek a dolgok. Az egyik oldalról én adok, másikon oldalon meg kapok. Lehet, hogy ezért blokkolom magam a műszaki dolgokkal, amik mindig fennakadásokat okoznak. Meghagyom ezt terepet a környezetemben lévő férfiaknak, hogy abban meg én lehessek a gyámolításra szoruló nő.

A fiadat is elkényezteted?

A fiamnak szénné nyalom a valagát. Ha ott vagyok a közelében még a rántott húst is felvágom neki, pedig azt már nem szabadna. Pont most anyák napjára írt, hát egy jó erősen ironizáló irományt, amiben az engedékenységem, a következetlenségem, a kényeztetésem elé tart egy olyan erős tükröt, amin kacaghatunk mindannyian.

Nem gondolod, hogy ezzel a jövendőbeli menyed elé hatalmas feladatot gördítettél?

Biztos vagyok benne, de a fiam is egy nagy falat, egy karizmatikus személyiség, és képes kívülről látni engem meg az apját és a világot. Keményen oszt minket, hiszen partneri viszony van közöttünk. Látja a hibáinkat, és így is szeret minket.

Gyakran előfordulsz az éjszakai életben, és általában kamaszok társaságában tűnsz fel. Mit találsz bennük izgalmasnak?

Először is, nem igaz, hogy gyakran. /Bár kinek mi a gyakran?/ Másodsorban, nem igaz, hogy általában kamaszok társaságában. A gyakran az havi egy, maximum két szórakozást jelent, de van úgy, hogy 5-6 hétig nem jön össze. Akkor viszont már nagyon hiányzik. Én 20 éves korom óta az úgynevezett underground, vagy alternatív helyeken éreztem magam jól, most is csak ilyen, illetve ilyen jellegű helyekre járok. Még mindig ezt érzem leginkább a közegemnek. Márpedig ezeken a helyeken szinte csak fiatalok vannak A saját korosztályom nem ilyen helyekre jár szórakozni. És ha igen,akkor hova? /Szerintem a 40-esek között inkább a kisközösségi bulizás létezik, az is annak, aki él vele./ Az ember húszéves koráig hihetetlen mennyiségű információt gyűjt be, szinte egész életében abból él. Vonz a nyitottságuk, a humoruk, az iróniájuk,a dinamizmusuk, az energiáik, az, hogy még előttük van az élet, hogy még nincsenek megkeseredve, bezárulva. Képesek új dolgok felé nyitni. Imádok köztük lenni. A 16 éves fiammal és barátaival is sokat beszélgetek, most is 5 gyereket viszünk magunkkal a férjemmel a Balatonra. A barátaim teljesen vegyes korosztályból valóak.

Hogyan képzeled el az időskorodat?

Ezt sokat mozizom. Megígértem a gyerekeimnek, hogy szupernagyi leszek. Ezalatt azt értem, hogy energikus leszek. Nyitott, derűs, életszerető, emberszerető maradok. Tele invencióval, feladattal, munkával, adni tudással. Magyarország egy kiváló terep erre, mert itt, aki hetven -nyolcvan évesen is meg tudja tenni, hogy hisz az emberekben, szereti őket, változni tud, és tele van életkedvvel, és még feladata is van, és azt élvezi, képes adni is, arra mondják: hát ez igen! Ez az ember mehet a világon bárhova, mert kijárta a tanuló utat. Nagyon sok tervem van még az életre.

Sokat emlegeted az ezotériát.

Az ezotéria belső kört jelent, ma már nincs ilyen. Bárki bármihez hozzáférhet, így nincs a szónak létjogosultsága.

Mégis miért van ilyen mértékben jelen a mindennapjainkban?

Egyértelmű: eljött az individualizáció időszaka. Tehát a spirituális felébredés korszakába léptünk. Az előző rendszer az Orwelli 1984, a kommunizmus vagy a bigott vallás - tök mindegy melyiket nézzük, - mind ugyanarról szólt. Hogy ne gondolkodj, ne kételkedj, majd mi megmondjuk, hogy mit hogyan csinálj és, hogy mi helyes! Nem volt szükség gondolkodó emberekre, mert a mindig kételkedők veszélyesek. Spirituálisan gyerekembereket gyártottak. Most szerencsére van annyi lehetőség, annyi önismereti út, hogy individualizálódjunk.

Miért nem szoktál a halálról beszélni?

Azt érzem, hogy az életem egy távolabbi szakaszában kerül majd sor a halállal való foglalkozásra. Most egyértelműen az élet érdekel. De a halál is be fog majd kígyózni a képbe.

A nők tudatosságának fontosságát állandóan hangsúlyozod. Miért olyan égető kérdés ez?

Nekünk nőknek segíteni kell visszaállítani a rendet, ami felbillent az ezredfordulóval, mikor öntudatra ébredtünk. Baromi keményen megijesztettük a férfiakat. Gondolj bele, a anyáink, nagyanyáink idejében a férfiaknak teljes egyeduralmuk volt. Asszonynak hallgass volt a neve. Hol volt esély arra, hogy a nagyanyám odaálljon a nagyapám elé, hogy nézd drágám, a humorérzéked nagyon gyatra, nekem fontos az életben az irónia, a szarkazmus, és neked ehhez gőzöd sincs. Egyébként is egyaránt jár nekem a klitorális, vaginális orgazmus. A problémád, amit latinul ejaculatio praecox-nak hívnak, az korai magömlés, és ezzel foglalkoznod kéne. A szexuális kultúrád nagyon gyenge, egzisztenciálisan azt gondolom, hogy saját magad alatt vagy. Intellektuálisan meg kevés vagy nekem.

A férfi kompetenciája nem volt megkérdőjelezve. El tudom képzelni, hogy megriadtak a férfiak, mikor azt mondták az öntudatra ébredt nők: még! Ha ilyet mondott volna a nagyanyám a nagyapámnak, akkor ő visszanéz és azt kérdezi, hogy te kurva lettél? Óriási változás következett be. A nőkben rengeteg harag, elfojtás és frusztráció halmozódott fel, úgyhogy az ezred végén hatalmas patacipőkre állva néztünk le a megriadt, összetöpörödött férfiakra, és Xénák és kis G.I. Jane-ek rúgták le a kis drágák tökét, bebizonyítva, hogy mi minden tudunk. Ezt a férfiaknak meg kell emészteni.

Magyarországon a szexualitásról miért csak szélsőségesen tudunk megnyilvánulni?

Rengeteg elfojtást hozott a keresztény kultúra. Beléptünk egy olyan korba, mikor végre nekünk nőknek is lehetőségünk van az integrálásra. Őrületes változás ez, és mindig az egyik végletből a másikba csapunk át, hogy az aranyközép felé menjünk. Nem láttam még olyat, hogy valaki egy végletből az aranyközépbe kerül át. Ez egy duális planéta. Tudomásul kell venni, hogy ez a mi szexuális evolúciós fejlődésünk természetes állomása. Ettől is meg fognak csömörleni az emberek. De messze vagyunk az érett felnőtt kortól.