Legutóbb arról lehetett hallani, hogy levetkőznél a Playboynak. Volt már felkérés?
Nem vetkőzöm. Ez egy kacsa. Az egész abból indult ki, hogy arról beszélgettem egy rádióműsorban, hogy milyen partneri viszonyban vagyok a gyerekeimmel. Olyannyira, hogy kikértem a véleményüket. Akkor is kikértem, amikor háromszor megkeresett a Playboy. A fiam Lázár akkor azt mondta, teljesen jogosan egyébként, hogy nem szeretné, ha mutogatnám magam. Sőt azt is, hogy otthagyja az iskolát, ha mégis megteszem. Na, így indult el a pletyka, hogy most hogy a fiam már nem kisgyerek, biztos levetkőznék. De nem. Két hónapig talán tetszene a dolog, de ezt az imidzsem miatt nem tudom hosszú távon bevállalni. Hat-hét év múlva már biztosan nem tetszene a dolog.
Melyik imidzsednek tenne ez rosszat? Az énekesnő, vagy a közszereplő imidzsednek?
Mindkettőnek. Az én felfogásom szerint az imidzs az az, amit kifelé kommunikálunk. Az egész lényünkkel együtt. Ebbe minden beletartozik. Beletartozik az énekesnő, a közszereplő, és akárhogy is hangzik, a tanító énem vagy imidzsem is. Végülis a Nők Lapja Café-n hetente több,mint 25 ezren olvassák a tanácsaimat, és az oda érkező levelekből kiderül, hogy sok szempontból mint tanító néznek rám. Az egész pletyka úgy röppenhetett fel, már annyiszor flesseltem arra, hogy magamat látom ilyen lapokban. Valószínűleg azért mert annyiszor nézegettem már magam tükörben, hogy abszolút el tudom képzelni, hogy hogy mutatnék egy ilyen újságban. Biztos ezt vetítem bele, és "élem meg" ily módon.
És akkor az is csak saccolás volt a bulvárlapok részéről, hogy darabonként másfélfél kilósak a melleid?
Nem, az speciel igaz. Azt én mondtam nekik. Valahogy kikotyogtam. Köztudottan nem az erősségem a diszkréció. Egyszer még régen mértem le egy úgynevezett konyhai tárás mérlegen. Szívesen megmutatnám őket, mert tényleg gyönyörűek, de mint mondtam, nem fogom. Igazi adottságnak érzem, hogy ilyen szép mellekkel születtem.
Januárban arról beszéltél, hogy a vizsgaidőszak után Mexikóba indulsz ahol majd egy orbitális világparti vár rád. Elutaztál végül?
Persze. És megint nagyon megdöbbentő volt a dolgok egybeesése. Február 11-én érkeztem meg az orbitális csajbuliba, majd másnap mondtam a barátnőmnek, hogy nekem az első utam a mennyei anyához, Guadalupehoz vezet majd. Pont február 12-én tartották a Mennyei Anya megkoronázásának az ünnepét, így olyan elképesztő rituálén vettem részt, hogy leírhatatlan. El tudod képzelni, hogy milyen egy ilyen ünnep egy olyan országban, ahol a lakosság 95 százaléka katolikus? Olyan volt, mint egy brutál búcsú. A Mennyei Anyát látván többször térdre rogytam és zokogni kezdtem. Tollakba öltözött, ősi nyelveken előadó indiánok táncoltak, énekeltek, ministráltak a papnak. Hihetetlen élmény volt. Másnap pedig, amikor éppen a reggeli tornaórát tartottuk, összeesett a barátnőm. Egy nyolc kilós cisztát kellett leoperálni a jobb petefészkéről, ami összenőtt a petefészkével. Az egészben megint az egybeesés volt a döbbenetes. Hogy milyen érdekes, hogy a barát mindig akkor van ott, amikor baj van. Miután a barátnőmet sikeresen megműtötték, egy hétre elutaztam a Yucatán-félszigetre, ami egy igazi mesevilág.
Akkor gondolom, visszamész még?
Igen, de most ebben a pillanatban éppen a Balaton északi felvidékén fedezek fel számomra eddig teljesen ismeretlen helyeket. Én évekig Révfülöpön nyaraltam, amit imádtam. De vannak persze annál sokkal szebb helyek is. A Káli-medence például. Vagy Nemesvita, amit most fedeztem fel. Elképesztő energia-lelőhelyek vannak itthon is. Most nagy gondolkodásban vagyok egyébként is, szóval augusztusban majd elvonulok valahova.
Nagy változások várhatóak szeptembertől?
Kaptam ajánlatokat tévéktől. Olyan műsorokról van szó, ahol viszonylag szabad kezet kapnék. Van min gondolkodnom. Nagy dolgokra készülök. Ott a "big mega" Ébresztő Show is, ahol szeretném integrálni a tudásaimat, a közönséggel való interakciót, a spontaneitást, improvizációs készségemet, az éneket, a zenét és a performance-t.