Hogy tetszik a végleges Made In Hungaria?
Szerintem nagyon működik a film, benne volt a lehetőség, hogy iszonyú rossz lesz, mert ilyen még nem készült. Azt látom, hogy minden szereplő elkapott valami lényegeset, sok színes karakter van a filmben, jók a zenék, jók a táncok.
Mennyit beszéltetek Fenyő Miklóssal a szerepről?
Fura volt, hogy élő embert játszom. Fenyő Miklóssal nagyon sokat beszéltünk a dalokról, a mondanivalójukról, hogy milyen ihletettségben írta őket, mesélt a hatvanas évek Amerikájáról, hogy miket látott, hogyan fogadták itthon. Zenéltünk közösen, mutatott rengeteg olyan stílusjegyet, amiket ő nagyon jól tud, és ezeket próbáltam beépíteni a szerepbe.
Mennyire volt cél, hogy hasonlítson rá?
Biztosan sok ember azt várja, hogy a fiatal Fenyő Miklóst látja viszont, de azt, hogy igazából hogyan viselkedett és milyen volt, csak ő tudja. Úgy gondoltam, hogy teljesen felesleges lenne lekopírozni, például azt, hogy hogyan gyújt rá. Egyrészt nem biztos, hogy ez nekem is jól állna, másrészt senki sem fogja tudni, hogy ilyen volt Miki. Inkább amellett döntöttem, hogy játszom egy fiút, aki lázad minden ellen, és Mikinek hívják. Persze van egy két dolog, amit átvettem, hogy hogyan mosolyog, de a többit saját magamból adtam. Nagyon sok Jerry Lee Lewis koncertet néztem, figyeltem, hogy hogyan zongorázik és ezeket próbáltam beépítgetni. Szerencsére a koreográfus, Tihanyi Ákos vevő volt erre, hál’ istennek, hasonlóképpen gondolkodunk.
Hogyan telt a forgatás?
Negyven napig tartott , eleinte azt hittem, hogy behülyülök ettől. Filmes munkám, ilyen hosszú még nem volt, eddig huszonöt nap volt a legtöbb. Szerencsére a forgatás nagyon jó hangulatú volt, feszültségek nélkül telt, és olyan jó csapat állt össze, ami egyébként ritka. El is kezdtünk parázni, hogyha ilyen jó hangulatú volt a forgatás, akkor biztos tök szar lesz a film, de most megnyugodtam, szerintem működik. Amikor először láttam, akkor teljesen más helyen röhögtek, mint most, de úgy tűnik, mindenki talál benne valamit magának.
Őszintén szólva, elég sokan szkeptikusan várják a filmet.
Először én sem hittem benne, csak harmadjára mondtam igent. Úgy volt, hogy egy másik filmet forgatok, de az elmaradt pénzhiány miatt, és végül elvállaltam ezt a szerepet. Találkoztam Fonyó Gergővel, és ami nagyon szimpatikus volt, hogy elsőre éreztem, engem akar erre a szerepre. Elolvastam a forgatókönyvet, és nagyon tetszett. Amikor meghallottam, hogy kik lesznek benne, onnantól már nem volt kérdés, hogy vállalom-e.
Megnézted a színházi darabot?
Nem, mert akkor már lett volna egy kialakult kép a fejemben, és az nem olyan, hogy én mit hozok ki ebből, hanem valamihez kapcsolom. A Sose halunk meg című darabot csináltuk Koltai Róberttel a színpadon, és előtte már nagyon sokszor láttam a filmet. Szabados Misinek minden gesztusa, reakciója, nézése bennem volt, és ez nagyon hátráltatott. Most már lehet, hogy megnézem, úgyis eljöttem a József Attila Színházból, ott játszottam egy évig.
Mi volt az oka?
Alföldi Róbert felhívott, hogy volna-e kedvem erősíteni a csapatot. Én meg mondtam, hogy természetesen szeretném.
Melyiktől vártöbbet, a filmezéstől vagy a színpadi szerepektől?
A filmtől nagyon sokat várok, remélem, kapok még felkéréseket. Ugyanakkor a Nemzeti Színházban is nagyon jól érzem magam, nagyon jó szerepeket kapok, számítanak rám, bírok mindenkit, ők is bírnak engem. Természetesen ettől is sokat várok. Viszont a filmmel talán szélesebb réteghez jutok el.
Nem fél attól, hogy beskatulyáznak?
Nem tehetem meg, hogy válogassak, persze lehet nemet mondani, és van is olyan, amire nemet mondok. Ha van egy jó ötlet, abba miért ne lehetne belevágni. Nem félek attól, hogy beskatulyáznak, az első filmszerepem a Megy a gőzösben volt, az is más és ez is. Tőlem is függ, hogy milyen szerepeket játszom. Azt gondolom, hogy az adott szöveg határozza meg a karakter körvonalait.
Miért pont a színészetet választotta? Gyerekként is erről álmodozott?
Nem álmodoztam semmiről, eredetileg focikapus akartam lenni, de apám hál’ istenek lebeszélt róla. Anyai nagypapám Kaposvárott játszott egy zenekarban, darabokat írt, rajzolt, de őt nem ismertem igazán. Hárman vagyunk testvérek, a zene a középső bátyámé, a rajz az idősebbé, és a színészet az enyém lett. A szüleim ezeket sosem erőltették, valahogy itt lyukadtunk ki.